Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Jehova tanúi miért Krisztus...

Jehova tanúi miért Krisztus halálát ünneplik, és nem a feltámadását?

Figyelt kérdés
2011. ápr. 15. 13:14
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:

[link]


Az "emlékünnep" és az "étkezések"


„A két osztályról szóló tanítás folytatódik a Jehova Tanúi által gyakorolt jelképes cselekményben, az „emlékvacsorában". Ennek sincsen szinte semmi köze a bibliai utolsó, illetve úrvacsorához. Hogyan zajlik?

„A 'kicsiny nyáj' maradékának még a földön élő tagjai azonban Krisztus halálának évfordulóján minden évben megtartják Krisztus halálának Emlékünnepét. Mint Jézus elrendelte, magukhoz veszik a kovásztalan kenyeret és vörös bort, melyek az ő hústestét és vérét szemléltetik, amit Jézus odaadott az emberiségért. Jézus közölte követőivel, akiknek megparancsolta, hogy vegyék magukhoz ezeket a jelképeket, hogy 'szövetséget köt velük egy királyságra'. Aki tehát nem örököse a mennyei királyságnak, ne vegye magához a jelképeket. (Lukács 22:19.20.29) Olyan emberek azonban, akik abban reménykednek, hogy földi életet nyernek, minden évben nagy számban vannak jelen az Úr emlékvacsoráján mint megfigyelők."


Jehova Tanúi emlékvacsorájának jellemzői a következők:

 Évente csak egyszer, mégpedig Niszán 14-én (a Kr. u. I. század szerinti zsidó naptár alapján) ünneplik, mivel csupán egy emlékünnepnek tekintik.

 Kenyeret és kiforrt vörösbort használnak (eltérően az adventistáktól, akik kizárólag kiforratlan szőlőlevet).

 Csak a „felkentek", akik a 144 000-hez tartoznak, vesznek a jegyekből (világszerte még néhány ezer személyről van szó, sok gyűlésen egyáltalán nincs belőlük; 1993-ban például világszerte 11 865 765-en voltak jelen az „emlékvacsorán", és csak 8693 Jehova Tanúja vett a kenyérből és a borból.

 Minden „más juh" (Jehova Tanúinak milliói a 144 000 maradékán kívül) csak nézőként van jelen. Ahol senki sincs jelen a maradékból, ott végig érintetlenül hagyva adják tovább a jegyeket.


A „más juhok" tehát, jelen vannak az Úr Emlékvacsorájának ünneplésénél, mégis -, mivel ők sem nem Krisztus örököstársai, sem pedig Isten szellemi fiai, és nem részesülnek Krisztus halálában és abban a reménységben sem, hogy feltámadása által mennyei életben egyesülnek vele -, nem vesznek a szimbólumokból" (i. m. 14. o.). Ezzel a tanítással az Őrtorony Társulat a Jézus által parancsolt közös étkezést egy kihaló osztály „elit-étkezésévé" tette, és egyébként is megfosztotta lényegi tulajdonságaitól. Az emlékezés (Lk 22,19; 1Kor 11,24k) és az eszhatológia szempontját (Mt 26,29 par; 1Kor 11,26) túlhangsúlyozzák és átértelmezik (az utóbbit a „szentségi osztályra” redukálják). Az adomány-jelleget (Mt 26,26k par; 1Kor 11,24k) és a közösségi szempontot (Mt 26,27 par: „Igyatok ebből mindnyájan"; 1Kor 10,16k) teljesen eltompítják, sőt lerombolják...”

Lothar Grassman


„Az "emlékünnep" és az "étkezések"

A Társulat szerint Jézusnak csak 144 000 felkent tanítványa van, csak velük kötötte meg az új szövetséget, hogy vele uralkodjanak majd a mennyből. A nyilvános "emlékünnepen" csak ők törhetik meg a kenyeret és ihatják a bort, a Tanúk milliói csak megfigyelők. Ezt tükrözi az ÚVF is, amelyben Jézus az utolsó vacsorán nem rájuk hagyja a királyságot, hanem így szól a Tizenkettőhöz: "szövetséget kötök veletek (…) egy királyságra" (Lk 22:29). Ugyanígy, bár Pál az 1Kor 11-ben eredetileg arra figyelmeztetett, hogy a hívők méltó módon vegyenek részt az úrvacsorán, ti. megkülönböztetve a többi ételtől, megvárva egymást stb. (lásd 1Kor 11:21-22,34), az ÚVF-ban Pál sorai átalakulnak: "aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát [a nem felkent Tanúk nem méltók az emlékünnepre], vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően. Az ember először is tartson önvizsgálatot, hogy alkalmas-e rá" [2003-as társulati betoldás!], és "aki eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmaga ellen,ha nem látja tisztán a testet" [ti. Krisztus Testét, amelybe a Társulat szerint csak a 144 000 tartozik]; ezért betegek és halnak meg sokan, "de ha tisztán látnánk, hogy mik vagyunk mi magunk, nem esnénk ítélet alá" [vagy "felkent" valaki, vagy csak "a más juhokhoz" tartozik] (1Kor 11:27-31). Végül, mivel a Társulat szerint az "emlékünnepet" csak egy évben egyszer lehet megtartani (a páska-ünnep idején), az ÚVF szerint az első keresztények nem a kenyér megtörésében vettek kitartóan részt, azaz folyamatosan és gyakran, a közösségi összejövetel többi elemével (tanítás, ima) együtt, hanem "az étkezéseknek (…) szentelték magukat" (Csel 2:42). Az úrvacsora nem is az Úr (Krisztus), hanem "Jehova asztala" (1Kor 10:21 vö. 11:27).”

forrás: apologia

A Bibliában eleve nincsen szó semmiféle kiváltságos különreménységű "felkent" kasztról, hiszen Pál szerint (Ef 4:4 - az ÚVF átírta, hogy helyet csináljon a kétkasztos rezsimnek) minden kereszténynek EGY, és nem pedig kétféle reménysége van. Isten országában nincs első és másodosztály. Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmű utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikről szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezető gondatlansága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állítólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen veszi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. A többi milliónyi Tanúnak valóban csak az „Őrtorony" olvasása marad...


Azt pedig, hogy a "más juhok" (Jn 10:16 - amely Jézusnál nem egy másodosztályú különkaszt, hanem az akkor még Isten népének részét NEM képező nemzetek) nem részesedhetnek az Eucharisztiából, szintén egy kis ÚVF aláhamisítással van megtámasztva.


JT-i az 1Kor 11:27-re hivatkoznak, amely szerint "aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen". Azonban Pál nem abban az értelemben használja a "méltatlanságot", mint JT-i, ti. hogy "nincs benne a 144000-ben, mégis részesedni akar benne." Hanem úgy:

1Kor 11,20-22

"Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, akiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek."

Vagyis azok a méltatlanok, akik magánétkezést csinálnak az úrvacsorából (és a szeretetvendégségből), kirekesztve belőle másokat, ilyen módon szétszaggatva a Test egységét. Megjegyzem: JT-i a 144000-es tanításukkal éppen ezt teszik.


Ellenben, ha a "más juhok" is a Test tagjai, akkor rájuk is ugyanúgy vonatkoznak ezek a megállapítások:

Ef 3,6

"a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által."

Vajon az őrtornyos értelemben vett "más juhok" (a továbbiakban "a földiek") ugyanazon ígéretek részesei és ugyanazon örökségre vannak szánva, mint az ún. "felkentek?"


Ef 4,4

"Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is"

Tehát ha egy a Test, akkor egy a reménység is. (Az Új Világfordítás itt kétségbeesetten hamisítgatja a szöveget, hogy a reménységet észrevétlenül megkettőzze, de látványosan hasraesik.)


1Kor 10,16-17

"A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk."

Miféle közösségük van a "földieknek" ezzel a testtel, melynek állítólag tagjai, ha már a szent jegyek magukhoz vételére is méltatlanoknak dörgi őket a brooklyni központ?


1Kor 11,27

"Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen."

Micsoda tehát? Tagjai a Testnek, de mégsem annyira, mint mások, mert ha ennek a tagságnak a jegyében a hálaadás kenyerét és borát is fogyasztani akarják, máris méltatlanoknak lesznek bélyegezve, akik pusztán ezáltal is a Test ellen vétkeznek - melynek állítólag tagjai!


1Kor 12,12-13

"Mert amiképpen a test egy, és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."

Vagyis aki az egy Test tagja, az nem másért mondható ennek, hanem mert a Szentlélekbe való bemerítésben részesült. Ezek szerint a "más juhok" is részesültek a Szentlélek keresztégében…


[link]

2011. ápr. 16. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
29%

"A Bibliában eleve nincsen szó semmiféle kiváltságos különreménységű "felkent" kasztról, hiszen Pál szerint (Ef 4:4 - az ÚVF átírta, hogy helyet csináljon a kétkasztos rezsimnek) minden kereszténynek EGY, és nem pedig kétféle reménysége van"


Miért ragadsz ki a Bibliából egyetlen idézetet? Pál beszél mennyei reménységről is (vö. 2Kor 5:1), és földiről is: (vö. Zsidók 2:5 - Csia; Vida f.; eljövendő lakott földről (görögben) beszél. Pál tudja hogy miről beszél, de te nem tudod hogy félrebeszélsz. Akiknek örökkévaló házuk van a mennyben, azok fognak királyként uralkodni az eljövendő lakott földön élőkön. (vö. Jel 20:4,6) Nem pedig saját magukon.

Innentől kezdve az egész levezetésed rendkívül fárasztó, mert híján vagy alapvető megértéseknek, de a kritikád az bőlevű. Kritikára kitátod a nagy szádat, de inkább a szemedet kellene nagyra mereszteni, hogy észrevegyél olyan kijelentéseket is a Bibliában, amikről nem veszel tudomást.

Isten eleve földi életet szánt az embernek, azért teremtette a földre, és ha én is olyan szűklátókörű lennék, akkor azt híresztelném, hogy nincs más reménység, mint a földi. Nem véletlenül van annyiféle keresztény felekezet, a rövidlátók és nagyszájúak arányában. Aki kétkasztos rezsimről beszél, az nem Isten szellemétől indíttatva beszél, mert egyrészt ilyen lekezelő stílusban nem beszélt egyetlen bibliaíró sem, ugyanakkor kétféle reménység mégiscsak van, égi elhívás (vö. Zsid 3:1), és földi reménység, hiszen teljes lesz a föld az "Úr" ismeretével! (vö Ézsaiás 11:9, Károli)

2011. ápr. 17. 23:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:

Nem csak egyet ragadtam ki, hanem többet is, a kiragadás az az Őrtorony rezsim rezortja. Ellenben az a vers, amit a főnökeid csúfosan félrefordítottak, bizonyítják, nincs Isten országában semmiféle első meg másodosztály, hanem egyféle reménység van. Mivel pedig a Jelenések könyve szerint az új ég leszáll az új földre, így a mennyről és földről szóló beszéd nem két külön kaszt külön osztályrésze, hiszen a kettő az örökkévalóságban nem külön hely lesz, hanem fedni fogják egymást. A mennyről szóló beszédben sehol nincs semmiféle utalás, hogy ez a tanítványok egy speciális csoportjáról lenne szó, hanem általában "a keresztényekre" mondja.


De az 1935-ben kitalált "zseniális" kétkasztos kereszténységről nem itt kell ennél bőségesebb cáfolatot adnom, a következő linkeken megtalálhatod a megfelelő érveket:

[link]

[link]

[link]

[link]

2011. ápr. 18. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
0%

„Hová kerülnek a hívő keresztyének? A post-tribulacionisták azt tanítják, hogy amikor Jézus megjelenik a levegő-égben, a hívők feltámadnak, hogy Vele találkozzanak, aztán hirtelen tesznek egy 180 fokos fordulatot és visszajönnek a földre. Akkor Jézus felállítja földi királyságát.


Ezen oda-vissza forgatókönyv furcsasága mellett az elméletnek van még más baja is. Úgy tűnik, hogy ellentmondásban van a János 14-ben leírtakkal.


Mikor Jézus a felházban bejelentette, hogy elmegy a tanítványoktól, ezzel együtt meg is erősítette őket, hogy távozása kapcsolatban van azzal, amit Neki a hívők érdekében tennie kell, - hogy t.i. Örökkévaló lakóhelyet készít számukra.


Megmondta nekik, hogy eljön majd értük, hogy elvigye őket oda. Ha Jézus nem visz el minket az elragadtatáskor, hogy vele legyünk, akkor mi lesz az Atyja házában levő helyekre vonatkozó ígéreteivel?” (What Can Know About the Second Coming? -Mit tudhatunk Jézus visszajöveteléről?; Resources For Biblical Communication, 23. old./ Mit tudhatunk Jézus visszajöveteléről? Rádiós, Biblia, Iskola, MERA)


Jézus azt mondta, hogy az övéiért vissza jön, hogy magához vegye őket:


„És ha majd elmegyek (poreuomai) és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján 14:3, Károli ford.)


Tehát milyen célból jön vissza? Hogy magához vegye az ő elhívott, égi reménységre szellem által Istentől újjászült szentjeit, hogy együtt uralkodjanak a mennyek királyságában. (vö. Ján 14:3; Jel 20:6)


Az pedig, hogy az Új Jeruzsálem leszáll az égből (vö. Jel 3:12; 21:2), ugyancsak nem szó szerinti leszállást jelent, mivelhogy maga a város sem szó szerinti, amelyik leszáll (vö. Jel 21:10).


Istentől tökéletes ajándékok szállnak le, de erről csak a rövidlátók gondolják, hogy szó szerinti leszállásról van szó. (vö. Jakab 1:17)


Az 1Thessz 4:16 írja az Úr Jézus leszállását, de ez sem szó szerinti, hiszen Jézus maga egyszer s mindenkorra bement a szentek szentjébe, ha pedig bement, akkor ott is marad.


A Biblia azt tanítja:


„Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.


Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt...


úgy Krisztus is EGYSZER ÁLDOZTA FEL MAGÁT, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak... (Zsidók 9:24-26, 28)


A szentélybe való bemenetelről olvassuk:


„Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.” (Zsid 9:12)


Hogy egyszer s mindenkorra bement a szentélybe – ez egyszer s mindenkorra annak az elképzelésnek is a végét kell hogy jelentse, miszerint ő kijönne a szentélyből, hogy szó szerint ismét megjelenjen valahol, akár egy földi templomban, vagy egy földi templom oltárszekrényében őrzött kenyérben, ill. ostyában.


Az Egyszerű fordítás nagyon világosan és érthetően fogalmaz: „Krisztus... a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre bement – és ezzel örökre biztosította számunkra a megmenekülést.” (Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.)


Jelképes, nem szó szerinti leszállás van még pl. a Csel 10:11;11:5: edény; Isten leszállása (vö. Csel 7:34).


Az Új Jeruzsálem földre szállása tehát nem jelenti azt, hogy ne létezne olyan mennyei reménység, amelynek tartózkodási helye örökkévalóan a menny, míg ez mellett létezik olyan reménység, amelynek örökkévaló tartózkodási helye a föld.


„A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött... Új éneket énekeltek, amely így hangzott »Méltó vagy, Uram, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett!«” (Jelenések 2:26; 5:9-10, Káldi Neovulgáta ford.).


„A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom.” (Dániel 7:27, MBT. ford.)


„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.” (Jelenések 20:6; vö. 22:5)


„A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét...Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.” (Zsoltárok 37:11,29)


-----------------


Ostoba vitatkozásokra nincs szükség, a Szentírás tanítása egyértelmű. Akik pedig csakazértis erőltetik a maguk értelmetlen kitalációit, azok nem csinálnak mást, mint a saját önigazolásukat keresik. Minden hamis nézetet valló folyton erőlteti amit eddig is erőltetett, mert egy fikarcnyi belátás sincs benne atekintetben, hogy esetleg tévelyeg. Holott valójában tévelyeg!!!


Aki pedig tévelygőkkel akar vitatkozni, az a világ végéig teheti ezt. Én nem tartozom közéjük, úgy hogy befejeztem a hiábavaló kommunikációt!

2011. ápr. 22. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:

Elterjedt tévhitek


Tévhit: Jehova Tanúi azért nem ünneplik a húsvétot, mert nem keresztények.


Tény: Hisszük, hogy Jézus Krisztus a Megmentőnk, és igyekszünk mindenben követni a példáját (Lukács 2:11; 1Péter 2:21).


Tévhit: Jehova Tanúi nem hisznek Jézus feltámadásában.


Tény: Hiszünk Jézus feltámadásában, sőt úgy gondoljuk, hogy ez a keresztényi hit egyik alapköve. Szívesen beszélünk róla másoknak is (1Korintusz 15:3, 4, 12–15).


Tévhit: Jehova Tanúit nem érdekli, hogy a gyermekeik lemaradnak a húsvéti örömökről.


Tény: Szeretjük a gyermekeinket, ezért mindent megteszünk, hogy neveljük és boldoggá tegyük őket (Titusz 2:4).


Miért nem ünneplik Jehova Tanúi a húsvétot?


A húsvét megünneplésének nincs bibliai alapja.

Jézus parancsa szerint nem a feltámadásáról, hanem a haláláról kell megemlékeznünk. Ezt mi évente meg is tesszük, a bibliai holdnaptár szerinti évfordulón (Lukács 22:19, 20).

Hisszük, hogy mivel a húsvéti szokások ősi termékenységi szertartásokból erednek, nem tetszenek Istennek. Ő „kizárólagos odaadást vár el” tőlünk, és megsértenénk, ha az imádat részeként olyan szokásokat is gyakorolnánk, amelyeket elítél (2Mózes 20:5; 1Királyok 18:21).

Meg vagyunk róla győződve, hogy a húsvéttal kapcsolatos álláspontunk teljesen a Biblián alapul, mely arra ösztönöz, hogy az emberi hagyományok gépies követése helyett használjuk „a gyakorlati bölcsességet és a gondolkodóképességet” (Példabeszédek 3:21; Máté 15:3). Ha megkérdeznek, szívesen elmondjuk, hogy mit gondolunk a húsvétról, de tiszteletben tartjuk, hogy mindenkinek joga van eldönteni, mit tesz (1Péter 3:15). jw.org

2016. márc. 16. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

Szervusz!

Azért emlékezünk meg a haláláról mert ezzel valtotta meg az emberiséget a bűneitől. A husvetrol is megemlekszunk az emlékunnep alkalmával, megismertetem feltámadását és annak körülményeit. Mi nem ünneplünk semmit a szó hagyományos értelmében. Egy megemlékezés. Felolvassuk a történetet és elemezzük. Kiemeljuk a fontossagat, halat adunk Jehovának a kegyelmeert és vége a megemlékezésnek. Nem festunk tojást, vagy megyünk szabadságra, vagy bármi. Csupán abban az oratajban (este 6 óra körül) megemlekszunk róla 1-2 óra erejéig.

Tisztelettel, Miklos

2019. jún. 16. 09:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!