Mit tehetnék muszlim kedvesemmel? Muszlimok válaszát várom.

Sziasztok!

20 éves vagyok, és fél éve élek Berlinben. 2 éve vagyok együtt török barátommal, aki 7 éve él Németországban. Nagyon szeret és én is őt, de valamit nem merek elmondani neki. Hogy nekem nem lehet kisbabám. Nagyon szeret és őszinte velem, megbeszéltük, hogy hogyan bánjunk egymással, mert én nagyon vallásos vagyok (katolikus) és ő hithű muszlim.

Én túltettem magam a meddőségen, mert mindig is a legszebb gesztusnak tartottam az örökbefogadást. A párom vallása szerint kötelező az árvákról gondoskodni, de! örökbefogadni nem kívánatos(árva nevét meg kell tartani, stb.) Ő toleráns velem és őszinte, megmondta, hogy nem kényszerít semmire mert tudja, hogy nehéz életem volt, annyit kért, hogy legyen kölcsönös az alkalmazkodás és tartsuk tiszteletben egymás vallását. Nem használ ki. Az ő vallása szerint a keresztény nőket ki lehet használni, de nekem elmondta, úgy tisztel, mint egy muszlim nőt. Mindenkinek bemutat és ugyanúgy bánik velem mások előtt mint kettesben. Szeretem és le tudnám vele élni az életem, de ha ő úgy boldog, hogy egy másik nőt vesz el, aki szül neki, elfogadom, mert nekem az ő boldogsága a legfontosabb. Ő nyugatiasabban viselkedik, abban reménykedek, elfogadja. Eljegyzés elvileg jövőre lesz. Nekem lesz gyerekem attól, hogy nem szülhetek. Örökbefogadással.

Rengeteget beszélünk egymás vallásáról és különbségeket keresünk, amiket próbálunk áthidalni, eddig sikerrel, nagyon szeretném ha ez a jövőben is így lenne. A szexszel megvárattam, azt mondta, még jobban tisztel, amiért nem adtam oda magam egyből. Támogat és mindent megad nekem. Egyszer könnyes szemmel mondta hogy fontos vagyok neki és sok mindenre képes, hogy boldog legyek. Én nagyon tisztelem a vallását, de az iszlámban egy meddő nő értéktelennek számít és ez nem hagy nyugodni. Nekem mindig a család volt az álmom és elég konzervativ nevelést kaptam, szerintem ezért jövünk ki annyira jól egymással. Biztos vagyok benne, hogy az én részemről a boldogsághoz nem kell vérszerinti gyerek, mert 1.nevelőapám volt, aki jobban szeretett mint a saját vérét 2.aki a vérszerinti apám volt, az eldobott magától 3. nem egy családot ismerek, ami örökbefogadással vált teljessé.

Nagyon szeretem a párom, és mindent megtennék a boldogságáért, de ha úgy kell, én félreállok. Bizonytalan vagyok, nem merek beszélni vele, mert amióta kiderült, hogy nem szülhetek, melette érzem magam nőnek és nem szeretném, hogy ez megváltozzon.