Isten megbocsát az öngyilkosoknak?

Igen, ha utána bocsánatot kér Istentől, miután életben marad...

Persze a titkok az Úréi... vannak dolgok, amiket lehet, hogy mi megpróbálunk megválaszolni - mint ezt is-, de maga az Isten teljesen másként gondolja. Ő irgalmas Isten. ÉS: Igazságosan ítélő is. Mellesleg: megkérdezheted akár Tőle is. Vagy a vidám vasárnap szerkesztőségének is megírhatod a kérdésed.

Én nem tudom, honnan veszik hogy Isten nem bocsát meg? Elvégre végtelenül jóságos és irgalmas, nem? Ennél sokkal rosszabb bűnök is léteznek, én nem ítélem el azokat, akik öngyilkosak lettek, elvégre nem tudjuk mi áll a háttérbe, min mentek keresztül...Hogy megbocsát-e, majd egyszer mi is választ kapunk rá. Én most ezt olvastam, gondoltam érdekes: "A védikus írások azt mondják, hogy ha valaki öngyilkos lesz, annak, mint minden más tettnek, visszahatása van. A tetteink és a vágyaink alapján mindig az történik velünk, amit érdemlünk. Amikor a meghatározott idő lejár, akkor elhagyjuk a testünket. A Krisna-hívők célja, hogy kikerüljenek ebből a körforgásból, s visszakerüljenek a lelki világba, Krisnához, ahol nincs több újjászületés.

Szóval, ha valaki öngyilkos lesz, akkor a karmája ellen próbál cselekedni, s hamarabb akarja elhagyni a testét. Viszont ezt nem lehet. A durva testét tönkretette, de a következő testét még nem kaphatja meg. Ezért a finomfizikai testében kell még addig maradnia, amíg az idő le nem jár.Az ember „jár kel”, senki nem látja, tele van vágyakkal, csak nem tudja azokat beteljesíteni."

A KÉRDÉS SZERINTEM HELYTELEN!

öngyilkosságról...

A legnehezebb élethelyzet az ember életében akkor következik be, amikor az ember nem másokkal kerül konfliktusba, hanem saját magával.

Általában minden ember életében bekövetkezik az a pillanat, amikor valamilyen okból kifolyólag elveszti kapcsolatát a környezetével, és úgy érzi, hogy az életének a továbbiakban semmi értelme sincsen. Ekkor az ember hajlamos magába fordulni, és egymást erősítő komor gondolatok hálójába gabalyodni. Sokan képesek ebből a hálóból, ebből az állapotból valamilyen hatásra kiszabadulni, de néhányan nem látnak más megoldást, mint azt, hogy önkezükkel eldobják maguktól az életet. Mint azonban az előzőekből kiderült, ez a legrosszabb döntés, amit egy ember az életében meghozhat.

Amint a világ felépítésénél láttuk, az élet nem az anyagi létforma szülötte. Azzal, hogy valaki öngyilkosságot követ el, korántsem vet véget az életének, csupán a biológiai testében tehet kárt.

A halállal létezésünk nem ér véget, sőt mindig újra és újra kezdődik egészen addig, amíg ki nem járjuk az anyagi világhoz tartozó fejlődésünk iskoláját.

Az öngyilkossággal ezért nem szűnnek meg azok a fizikai vagy lelki terheink sem, amelyek elől pedig esetleg megpróbálunk elmenekülni. Ezektől a terhektől az ember csak akkor szabadulhat meg, ha életben marad és megoldja azokat a problémákat, amelyeket a saját sorsa szabott rá. Az ember a saját sorsa elől – ugyanis mint már láthatjuk – még a halálba sem menekülhet el.

Ekkor ugyanis újraszületve ismét szembe kell néznie ugyanazokkal a kihívásokkal és feladatokkal, amelyektől pedig éppen, hogy meg akart szabadulni. Az öngyilkosság tehát nem megoldás a problémák kezelésére, csak értékes éveket, évtizedeket lehet elveszteni általa. Persze ezt sokan nem ismerik fel elég korán, mert kevesen tudják, hogy emberként élni nem kötelező.

Az emberi élet egy lehetőség a fejlődő lélek számára, hogy jóvátegyük elkövetett hibáinkat, és olyan lelki fejlettséget érhessünk el, amely biztosítja szellemi felnőtté válásunkat, kiteljesedésünket. Sokkal könnyebb emberként a legnehezebb sorsot is vállalni, mint fejletlenségünknél fogva örökké lelki háborgásban létezni.

A fizikai létezés, a földi élet ezért az egyetlen és legnagyobb lehetőség az ember számára, aminek minden pillanatát sokkal tudatosabban kellene kihasználni mindannyiunknak.

Bea: nincs olyan helyzet, amiből ne lenne kiút, és ez alatt nem a halálba menekülést értem. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Nagyon szomorú lenne a világ, ha mindenki könnyen feladná a harcot, és önként véget vetne az életének. Amiket a szeretteink elveszítéséről írtál, az egy verzió a gondolkodásmódra. Nekem majdnem minden közeli rokonom meghalt már, legutóbb decemberben éppen a szeretett nagymamám. Hirtelen ment el, valószínűleg szívroham vitte el. Szomorú volt látni, hogy mindenki sírt a környezetemben. Nem értettem, miért sírnak: hiszen "mennyei születésnap" volt ez. A nagyinak most már nem fáj semmije, nem küszködik, nincs egyedül... Én pedig nem úgy fogtam fel az egészet, hogy "jajj, milyen rossz, hogy ezután nem lehet velünk", hanem örültem, hogy egyáltalán eddig velünk lehetett! Örömmel gondolok vissza minden vele töltött percre, és köszönöm a sorsnak, hogy együtt lehettünk. A halála sem fáj, mert nem érzem veszteségnek az egészet. Egyébként sincsenek veszteségek a világon, csak negatív gondolkodásmód...

Hogy Isten megbocsát-e? A Biblia szerint nem. Szerintem viszont eleve hülyeség az öngyilkosság. Ahogy Madách mondja, mikor Ádám öngyilkosságra készül: "Mondottam, ember, küzdj,és bízva bízzál!"

A bűnt tudva és akarva követjük el. Tehát akkor követünk el bűnt, ha az elkövetés pillanatában tudjuk, hogy amit elkövetünk az bűn. Ha ezt nézzük, akkor egy öngyilkos, aki pl. pszichiátriai beteg, nincs is teljes birtokában a szellemi képességeinek. Akkor ő az esetleges öngyilkosságával bűnt követ el??? Ha Isten irgalmas, akkor az öngyilkosságot is megbocsájtja. Nem hinném, hogy Isten agyongyötört embereket a pokolra küld, amikor még azt sem tudja mit csinál...

Én ugyan nem voltam ilyen helyzetben, de nemhinném hogy egy akármiért depressziós, beteg ember elkárhozik. Kárhozzon el inkább az, aki a kritikus időben nem vigyázott rájuk, nem nyújtott nekik segítő kezet!! Ez sokkal nagyobb bűn, mint az öngyilkosság szerintem!!!

Bűneinket nem istennek kell megbocsájtania,nekünk kell jóvá tenni azokat,egy következő életünkben.Nincs menny és pokol.Újjászületés van ,halálunk után elszámolunk saját magunkkal,megtudjuk mit tettünk jól és miben hibáztunk.Hibáinkat egy következő életben kijavíthatjuk,olyan életet választunk magunknak ami lehetővé teszi hibáink javítását,egészen addig míg tökéletesek nem leszünk,hogy ne kelljen újjászületnünk és csatlakozhassunk a magasab tudathoz,ami elhozza igaz boldogságot.Én ebben hiszek. Jézus mondá:"amiképpen minden teretmény a láthatatlanból érkezik erre a világra azonképpen a láthatatlanba tér vissza, és így jönnek újra és újra el,amíg csak meg nem tisztulnak..Van feltámadás a testből és van feltámadás a testben.Az élet felszáll a húsból és leszáll a hús életbe.Az a test amit sírba fektetnek vagy elégetnek,nem az a test amivé lesz majd,de az is az övék lesz,és amit az egyik életükben vetettek,azt aratják majd le a következőben,mert nagyobb lesz az ő örömük az eljövendő életükben.Boldogok akik az igaz utat járják ebben az életükben,mert ők megkapják az élet koronáját."(94,2-4)

Jézus a templom előcsarnokában ült,és sokan jöttek hozzá, hogy meghallgasság tanításait.Valaki megkérdezte tőle: Uram mit tanítasz az életről? Ő pedig így felelt:"Boldogok akik sokat tapasztaltak,mert szenvedéseik által tökéletessé válnak.Olyanok lesznek ők,mint Isten angyalai az égben.és sosem fognak meghalni,sem nem kell újjászületniük többé,mert születésnek és halálnak nem lesz többé hatalma felettük."(37,1-2)

Jézus reinkarnációs tanításait 553-ban a konstatinápolyi zsinatban etörölte Virgilius pápa, justinianus császár nyomására.