Ha isten mindenható miért úgy teremtette az embert, hogy az rossz legyen? Vagy ha az ördög tette gonosszá az embert, akkor isten miért teremtette az ördögöt? Hiszen kezdetben csak isten volt, valakinek teremtenie kellett az ördögöt is.

Elnézést kérek, de pár hozzászólást kijavítanék, összességében lehet jót mond az illető,de ezek a nüansznyi problémák... tudjátok :D

-nem almát ettek Édenben, hanem gyömölcsöt- nem tudjuk milyen fajtát :)

-Nem Ádámot csalta meg a kígyó és nem is ketten beszéltek vele, hanem egyedül Éva :)

-Isten nem teremtette Sátánt, hanem akkor még Lucifernek(fényhozó) hívták. Később Isten ellen fellázította az angyaloknak feltehetőleg kb. 1/3-részét Isten ellen, levettetet a mennyből és ekkor kapta a Sátán(ellenség, vádló) nevet.

-Isten elég erősre teremtette az embert, ellen tudott volna állni a kisírtésnek, de sajnos nem tette. Más lett volna a történelmünk az biztos, de már mindegy :)

Szerencsére van megváltás!

és vannak válaszok, amelyek inkább okoskodások, azok javítását el sem kezdem :D

Szia!

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik". Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében. Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik. Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé. Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög atya emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja". A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről, a Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne.

Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél", Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt. A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított. Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között. Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, s mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, "lapos" hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

A Biblia szerint az első ember, illetve emberpár által jött be a Földünkre a bűn. Isten "igen jónak" teremtette őket, és a bűn kísértésével való szóba állásra semmi okuk sem volt. Isten azonban szabad erkölcsi választás képességével teremtette őket is, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretettörvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű.

A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna –, és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett.

Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – "olyanok lesztek, mint az Isten" –, mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten "a maga képére és hasonlatosságára" teremtette az embert és "úrrá tette kezei munkáin". "Csupán" abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ős-szülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.

Ősszüleink legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le Sátán minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: "Meg van írva". Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

A bűn szerzője nemcsak Isten ellensége, hanem az emberé is. Jézus "emberölő"-nek is nevezte Sátánt. Akiket Sátán hazugságaival belevisz a bűnök elkövetésébe, azokat egyedül hagyja a bűnben, a rosszban, hogy azután lelkileg, testileg, idegileg a nyomorba, a pusztulásba döntse őket. A bűn kipróbálása, sorozatos elkövetése és megszokása végül halálhoz vezet.

A csalás, a hazugság méretei az embergyilkosságig terjednek tehát, méghozzá évezredek óta. Sátán szedi az áldozatait, "átváltoztatva magát világosság angyalának" és "ordító oroszlánként szertejárva", amint a bibliai hasonlat mondja. "Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, mind az egész föld kerekségét elhiteti". Az ember bűnbeesése révén ő lett "e világ fejedelme" – amint Jézus nevezte őt.

Üdv. Péter

17:25

hatalmas öngól a kereszténységnek.

ha isten saját képmására teremtette ádámot, lucifert, akik rosszak lettek, akkor isten maga is rossz, vagy esendő :)

ha isten valóban tökéleteset alkotott volna, az alkotás nem fordult volna alkotója ellen, vagy ha így volt, akkor maga isten tökéletlen, ami megint paradox

ha isten a szabad akaratra hivatkozva hátradől a sátán ügyében, miért árasztja el mégis a földet hirtelen haragjában?

17:38

második öngól: ha létezik szabad akarat, miért nem szabad enni a tudás fájáról?

17:39

"minden tökéletes"

ezt általában a nyomorban felnövő emberek másképp látják.

17:47

nagyon egyszerű: valami nem stimmel a témában.

és ha isten valóban mindentudó, akkor elég valószínű, hogy az egész egy szándékos próbatétel volt, és még most is figyeli az emberek szenvedéseit. és akkor valószínűleg nem is jóságos.

21:44

nem baj, legalább van kit okolni a saját sikertelenségeink miatt :)

23:32

tehát minden probléma okozói a nők. így nyugodtan lenézhetjük és kihasználhatjuk őket.

tehát az ember olyan erős volt, hogy tudta, hogy szenvedni fog, ha eszik a gyümölcsből, de szabad akaratából mégis megtette, mert arra vágyott, hogy az utódaik mind szenvedjenek az életben.

23:54

ha a rossz nem istentől ered, akkor kell léteznie egy másik antiistennek

10:40

igen, csak általában monológokra specializálódnak, nem párbeszédre

nekem még egyetlen keresztény sem tudta megmondani, mi célja van istennek a halvaszületett csecsemőkkel

általában terelik a szót, vagy paradox magyarázatokat adnak

A 16:11-es válaszoló összekeveri a fogalmakat.

1, A szabad akarat, az nem a szabad cselekedetet jelenti, hanem a szabad döntéshozást.

2, A rossz nem alapelv (mint a jó), hanem jó hiánya.

16:11.

Nos ha minden tökéletes, akkor az ember is..mégpedig olyannyira, hogy képes elhitetni magával, hogy bármi, de még akár saját maga is tökéletlen...ez a magyarázat arra, hogy a nyomorban felnövő ember miért nem így látja...mert azt hiteti el magával, hogy nyomorult...persze erről nem tehet...idővel észreveszi tévedését mindenki. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

16:11vagyok

16:16

és ettől mi változik?

a kutyába előre bele van programozva minden választás, míg az ember képes szabad döntésre? egyáltalán akkor milyen a nemszabad döntés? sokra megyek a szabad akarattal ha gyakorlatilag továbbra is csak rabszolga vagyok.

szintén: mi a különbség?

ha én átsegítettem egy vakot a zebrán, de megöltem 10 embert, akkor jó vagyok, mert benem van a jóság halvány szikrája?

legfőképp: ezek hogyan magyarázzák azt hogy isten olyan helyzetbe teremtette az embert, hogy bűnbe essen? hogyan magyarázzák isten haragját és büntetését ha isten megbocsátó, hogyan magyarázza a halva született csecsemőket?

ha isten képes bármire, miért pont olyan világot teremt ahol lehetséges a rossz, a szenvedés, a halál, a gyarlóság, az ellenszegülés és ehhez hasonlók?

16:20

ez attól függ mit értünk tökéletesnek. avagy mitől tökéletes az önhitegetés

tehát azt mondod ha én összekötöznélek és összerugdosnálak, akkor a te hibád lenne ha közben nem nevetnél? érdekes elmélet.

"16:20

ez attól függ mit értünk tökéletesnek. avagy mitől tökéletes az önhitegetés

tehát azt mondod ha én összekötöznélek és összerugdosnálak, akkor a te hibád lenne ha közben nem nevetnél? érdekes elmélet."

Az lenne az én hibám, ha ebből lelki ügyet csinálnék, vagyis félnék közben, szomorkodnék, sajnáltatnám magamat és a többi...az pedig, hogy Te ilyet teszel velem, az már a te hibád...:)

egyébként a tökéletesség minőségjelző, ami kb. annyit tesz, hogy bármi a hatalmadban áll...s nyilván az is, hogy magadat emészd...ez utolsót persze téveséből. :)

üdv

26/F

LastOne.Left