Itt valahol azt írták, hogy a "kicsi énem" akarhat valamit, vagyis aki jelenleg vagyok, de úgyis a lelkem fog dönteni, pl. hogy újra megszületek-e. De nem én vagyok az is? Az én tudatom? Kissé zavaros.

Úgy kezeld, hogy vagy te, mint "ÉN". Az ÉN két lehetőség közül választhat. Vagy az egyik fajtáját választja, ami magát elkülöníti tudatban mástól, ez az EGO, de nevezhetjük "kicsi Énnek" is, s van a másik, ami magát egynek tartja a komplett Egésszel, mivel valójában az is. Mindkettő Te vagy végül is, viszont igazából te a "Nagy Én"(nevezhetjük Istennek is) vagy a valóságban, de mindaddig, amíg erre teljes eszedből rá nem ébredsz, vagyis még választod a "kicsi Én-t" döntéseidben, addig folytatod az utadat, vagyis megszületsz az Éned akaratából, mivel amikor meghalsz megérzed milyen is a "Nagy Én" állapota, és megérted, hogy neked azzá kell váljál úgy, hogy a "kicsi Én-t" lekoptatod.

lesarkítva:

Te = ÉN érzet

Két éned van, az egyik a "kicsi én", a másik a "Nagy Én", és a kettő közül választhatsz az ÉN érzeteddel. A "kicsi én" egy nyilván korlátozott "én", a "Nagy Én" pedig korlátlan:)

remélem érthetően fogalmaztam.

üdv

26/F

LastOne.Left

A kicsi éned, az egód, nevezzük mondjuk kovács józsikának, csak egyszer él. A felettes én, önvaló stb azonban nem is a tiéd (tehát neked nincs ilyen magasabb rendű éned, hanem te vagy neki) viszont halhatatlan.

Amikor a kicsi én, az egó elpusztul, a tapasztalatai a nagy ént táplálják, de a nagy én újabb egót épít magának egy másik életben. Az már nem a te (kovács józsika) következő életed, a te kis énednek, egódnak nincs sok köze hozzá, bár a tapasztalatai ott vannak benne. A nagy én nem megismerhető az egóval, többnyire csak villanászerűen tudod megtapasztalni. De Ő ismeri az egódat, figyeli és önmagáénak tekinti.