Mit gondoltok az alábbi gondolatokról? (lent)

születésüktől fogva: van aki olyan idegrendszert örököl, hogy képtelenség együtt élni vele.

De ez lehet egy fogyatékos ember is, aki soha "nem nő fel" igazán. Hiszen a házasság felelősségvállalást jelent. Az hogy nemileg érett valaki, még nem jelenti azt hogy képes férjjé vagy feleséggé válni.

Akik életük során lettek olyanná, ott elsősorban a negatív szülői példa, rossz nevelés, rossz tapasztalatok (pl. szexuális molesztálás áldozata stb.)

tisztelettel,

Freya

Kedves Freya, és többiek!

Hogy elkerüljük a félreértést, tisztázni kell valamit.

Az utolsó kommentelő, Freya azt írta, hogy olyan emberek lehetnek születésüknél fogva alkalmatlanok a házasságra, akik olyan idegrendszerrel születtek, hogy nem lehet velük együtt élni, illetve fogyatékos emberek, akik soha nem nőnek fel igazán.

Ezt a fogalomkört kellene tisztázni a féreértések elkerülése végett.

1. Vannak olyan emberek, szerencsére elég kevesen, akik valamilyen elmebetegséggel, mentális zavarral születnek, könnyen el tudom képzelni, hogy ezek az emberek sajnos alkalmatlanok arra, hogy jó férjjé/feleséggé váljanak.

2. A fogyatékos emberekre ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni. Egy nagyon súlyosan értelmi fogyatékos személy, aki mondjuk egy kétéves gyerek szintjén van, vagy egy magatehetetlen ember, aki nem tudja mozgatni sem a kezét, sem a lábát, fürdetni, etetni kell az ilyen személy valóban alkalmatlan a házasságra, de szerintem az ilyen emberek fejében meg sem fordul ilyesmi.

Nekem van egy középsúlyos értelmi sérült ismerősöm, a hölgy mindent megcsinál, amire csak képes, és együttél szintén középsúlyosan értelmi sérült barátjával a hölgy édesanyjának és húgának felügyelete mellett.

Ők nem házasodtak össze, nem is fognak, de ez a gyerekkori barátnőm párkapcsolatban él, és nagyon örülök annak, hogy a hölgy, és a fiú szülei megértették, hogy ez mindkettőjüknek alapvető emberi joga, és mindent megcsinálnak önállóan, vagyis a lehetőségeikhez képest önállóak. Gyerekük soha nem lesz, de van társuk, és a hölgynek, meg a fiúnak etttől lesz teljes az élete.

Isten nem fogja rajtuk számonkérni, hogy házasságon kívül élnek együtt, mert mindketten értelmi sérültek, és nincsenek tisztában Isten törvényeivel, meg sem értenék azt.

Egy olyan embernek, aki testileg fogyatékos ugyan, de értelmileg nem sérült, még inkább joga van ahhoz, hogy párja/házastársa legyen.

Jómagam is egy testileg fogyatékos hölgy vagyok teljesen ép értelemmel: teljesen vak vagyok mindkét szememre, a mozgásomal is vanak problémáim, de nem kell a mozgáshoz segédeszközt használnom, és hallássérült is vagyok, és fokozatosan romlik a fülem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem kívülálló emberek, és a velem foglalkozó gyógypedagógusok fogják eldönteni, hogy alkalmas vagyok-e a házasságra, hanem Isten.

Ha Isten úgy dönt, hogy megadja nekem azt a lehetőséget, hogy házasságban éljek, akkor nemcsak a mellémrendelt személyt fogja azutamba vezérelni, hanem olyan embereket is, akik könnyebbé fogják tenni a majdani férjem, és az én életemet azzal, hogy segítenek megcsinálni olyan dolgokat, amiket e halmozott fogyatékosságom miatt lehetetlen kiviteleznem.

Az a határozott véleményem, hogy nekünk embereknek nincsen jogunk azt kijelenteni, hogy Nagy Béla, vagy Kovács Zsuzsa ezért, és ezért alkalmatlan a házasságra.

Aki tényleg alkalmatlan a házasságra, az nem fog találni magának házastársat, illetve rá fog jönni magától, hogy ő sajnos alkalmatlan a házasságra.

Azt gondolom, hogy az ilyen embereket Isten kárpótolja olyan feladatokkal, amelyek olyan örömet szereznek nekik, amelyek e rendkívüli fájdalmat feledtetik velük.

Ne akarjunk semmiképpen Isten helyébe lépni! Majd Ő eldönti, hogy ki alkalmas a házasságra, és ki nem!

Üdv: Annazara

Kedves kérdező. Az idézeted Jézus szavainak a finomított verziója. A Károli fordítás nagyon pontos, így mindjárt érthető a szöveg:

Mát. 19,12

Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.