Miért mondják azt, hogy a szeretet nme érzés, hanem döntés?

A szeretet egy szó, ami a bibliából négy másikat helyettesít. Igen, van érzelmi oldala is, de a kettő közé nem lehet egyenlőség jelet tenni. Az érzelmek ugyanis múlandók, a szeretet meg örök. Az érzelmek alapulhatnak tévedésen míg a szeretet tisztán lát. Az érzelmek lehetnek negatívak vagy pozitívak, a szeretet csak pozitív.

A szeresd ellenségedet nem azt jelenti hogy legyél mazochista, hanem bocsáss meg neki, értsd meg, miért cselekszik rosszat és ne ítéld meg. Mert ő is Isten képére lett teremtve, mint te is, és Jézus őérte is meghalt. Ettől ne legyen bűntudatod, ha nem tudod érzelmekkel szeretni azt, aki esetleg megvert, megfenyegetett, megerőszakolt. Sokan vagyunk így. :-)

Freya

Azt tudom mondani, amit az első válaszoló. Ha szeretsz valakit, az alapesetben egy érzés, hogy jó vele lenni, jót akarsz neki, örülsz, ha örül, stb. Ezt általában nem érzed olyan iránt, aki utál téged, vagy nem is ismered igazán. DE!

Kis gyakorlással -és igen, ehhez kell a döntés- el tudsz indítani magadban vmi hasonlót, és szerintem erről beszél a Biblia. Szóval, ha mondjuk egy neked közömbös vagy ellenszenves embernek elkezdesz magadban tiszta szívből jót kívánni, próbálod megérteni és segíteni őt, ahelyett, hogy esetleg visszaadnád a bántást, az már szeretetnek számít, pedig a te döntéseden múlt. Jézus mondta a tanítványainak, hogy aki csak azokat szereti, akik jók hozzá, az nem jobb a pogányoknál, mert ezt azok is megteszik. Szóval az számít keresztényi szeretetnek, ha akit alapból nem szeretnél, azzal is próbálsz rendes lenni, és ne legyen lelkifurdalásod, ha először ez baromi nehéz.

Ez így talán egy kicsit túlzás, azért mondják így, hogy nyomatékosítsák a szeretet jelentőségét. Például, hogy fontosabb, mint a szerelem.

Talán helyesebb lenne így: A szeretet SOKKAL INKÁBB egy döntés, mint egy érzés.

A szeretet természetesen érzés is, de fontosabb a döntés mivolta.

Nem így a szerelem, ami jön mint egy hurrikán, elragad, megforgat, kiforgat akár önmagadból is, megváltoztatja a nézőpontod, más szemüveget ad, nem tudsz tenni ellene semmit, ha kell árt neked, akár meg is ölheti a lelked egy részét, amikor elhagy... mert elhagy, elveszíted... a szerelem elmúlik, a láng elhalványul, akár el is alszik, és az fáj, mert marad a sötét üresség. De mi menti meg a kapcsolatokat? A szeretet. Miért? Mert egy döntés: döntöttél a párod mellett, őt választottad, először azért mert jött a hurrikán. De ez lehetőséget adott, hogy felismerd az értékeit. Megszeretted az értékeit és ezért elfogadtad a hibáit. A szerelem nem fogadja el a másik hibáit, sőt kiélesíti. "Miért nem hív 5 percenként? miért nem hoz virágot? miért ilyen érzéketlen?" ... stb.

De szereted a társad, kitartasz mellette, mert ez a döntésed. Jöhet újabb hurrikán akár, de te maradsz. Ez a szeretet.

A Bibliában Jézus az egyház vőlegénye. Szerelem és szeretet tökéletes ötvözése. Hibátlan ötvözése.

Isten azt kéri szeressük Őt, azaz döntsünk mellette, akkor is, ha az életünkben olyat hurrikánok, vagy hullámvölgyek jönnek, amik azt sugallhatják, hogy nem Ő az Út számunkra. Olyan döntést vár tőlünk, ami egy életre szól, és a fájdalmak ellenére tartós.

Isten azt kéri szeressünk másokat, mint magunkat. Azaz fogadjuk el önmagunkat és másokat is. Ez nem egy érzés. Nem érzek szeretetet önmagam iránt, nem simogatom meg az arcom, ha tükörbe nézek. Nem tölt el gyönyörrel, amikor magamra gondolok. Hanem megcselekszem, a szeretet cselekedeteit. Óvom magamat, fejlesztem magam, táplálom magam, gondoskodom magamról. Ezt kell tennem másokkal is. A szeretet itt tehát egy cselekedet. Nem egy érzés. Az érzések késztetnek cselekedetre, de csak az érzés intenzitása függvényében. Az önmagunk iránti szeretet viszont egy állandó állapot. Természetesen, nem alapvető. Hiszen akkor nem lenne kérés Istentől. Sokan nem döntenek emellett. Például az alkoholisták, vagy a drogosok. Ártanak a testüknek. De ettől még érzelmileg szerethetik önmagukat...

Lehetne még erről hosszasan filozofálni, most ennyi jutott eszembe.

Én is bajban voltam sokáig ezzel a kérdéssel, hogy mi is az igazi szeretet. A szeretet több, mint egy érzés, nem csak azokra terjed ki, akiet valamiért kedvelsz, hanem mindenkire. Egységélmény. Hogy ezt igazán megértsd, ahoz először magadat kell jó szeretni, mert különben nem működik az egész.

Majdnem belemerültem, hogy elmagyarázom, de nem nagyon tudom jól leírni. Én egy könyvben találtam rá, hogy milyen is a valódi szeretet, és benne van tökéletesen.

Mindent elmagyaráz. Példázik a Bibliából, és mutat mellé Keleti tanításokat is. Fent van ez a könyv az interneten, így inkább linkelem az oldalt: *****

Nem szerencsés egy több jelentéssel bíró szóból kitagadni valamelyik jelentését, pusztán, hogy valamely ideánkat megmagyarázhassuk.

A szeretet egy nagyon fontos jelentése érzelmi töltetű. Nem igaz, hogy ebben az értelemben mindenkit szerethetünk. Viszont aki ebből arra következtet, akit nem szeretünk, azt gyűlöljük, hamis nyomon jár. Az érzelem hosszú idő alatt alakítható valamelyest, de elsősorban akarattalan. Akit szeretünk, az átlagnál jobban figyelünk rá, jobban aggódunk érte, gyakrabban jut eszünkbe, jobban kíváncsiak vagyunk hogylétére, ugyanakkor érzékenyebbek is vagyunk iránta. Egy szeretett ember jobban meg tud bántani ugyanazzal, mint egy átlagos, de jobban meg is tudunk bocsátani neki. Mert intimebb a kapcsolat. Más esetben viszont jobban átérezzük negatívabb cselekedeteit is, mint másét. Bizonyos mértékig elfogultak vagyunk vele szemben, de ez többnyire pozitív töltet.

A szeretet másik - bibliai eredetű - (de nem kell kisajátítani, általános emberi is) jelentése annyit tesz, hogy általában odafigyelünk embertársainkra, segítünk, ha kell, nem teszünk olyant, ami másnak káros. Ez a jelentése nem konkrét személyre irányul, hanem mindenkire vonatkozik. Úgy szokták összefoglalni, ne tégy olyasmit, ami rosszul esne, ha veled tennék. A szeretetnek ez a jelentése valóban inkább döntés jellegű. Egy viselkedési forma, amelyben persze nem kerülheted meg az egyéniségedet, de mégis csak jórészt magad választhatsz. Az ilyen embereket szokták szeretetre méltó embereknek nevezni. Mert ők is szeretetet, kedvességet, bizalmat, tiszteletet sugároznak.

És nem érdemes elvitatni az egyik jelentést a másiktól. Mindkettőnek megvan a maga helye és értelme.

"Csak az a bajom vele, hogy ami szívből jön, az autentikus, ami meg egy "csakazértis-megerőltetem-magam-és-szeretem" az nem tartós. "

Első válaszoló vagyok. Értem amit mondasz, de valójában a dolog pont fordítva van. Ha megérted embertársaidat, az ellenségednek meg tudsz bocsátani, ergó szereted őt. Nem az érzelmeiddel, hanem a döntéseddel. Ezzel nem erőlteted meg magad, mert nem kell érzelmeket produkálnod, csak megértést és azon alapuló döntést.

Az érzelmeiddel az a baj hogy míg te öröknek tartod addig valóban mulandóak. Mondjuk szereted a házastársadat. Ő pedig rútul megcsal, megaláz, tönkre tesz. Egy idő után szerinted mi fog jönni autentikusan a szívedből? És azokat akik neked ártanak, hogyan tudod autentikusan a szíveddel szeretni? Sehogy.

Tényleg jó tipp Müller Péter szeretetkönyve. Kicsit ezoterikus, de akkor is jó. És még jobb Pál apostoltól a szeretet himnusza.

Szia!

Talán azért, mert az érzéseink csupán kisérői a cselekedeteinknek, és a szeretet a cselekedetekben mutatkozik meg igazán. A Biblia aranymondása talán segít mélyebben megérteni amire gondolok:

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, ha valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jézus így egészítette ki ezt: "senkiben nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért". Nos én nem tudom, hogy te mit érzel a barátaid iránt, de képes lennél meghalni értük? Jézus azokért is meghalt, akik akkor még ellenségüknek tekintették őt, sőt imádkozott értük, hogy az Isten bocsásson meg nekik.

Az igazi szeretet önzetlen, "nem keresi a maga hasznát". Ezt a szeretetet azonban csak az Isten tudja megteremteni az emberben, ha az alárendeli magát az akaratának. Olyan ez, mint a szülő-gyermek viszony. Ha megbízol a szülődben, ő igyekszik a legjobbat nyújtani neked. Mennyivel inkább az Isten, a mi Teremtőnk, aki az egyetlen, aki igazán tudja mi kell nekünk a boldogságunkhoz.

Üdv. Péter