Valaki össze tudná nekem foglalni röviden a bibliai József történetét?

IMóz37-50-ig, azaz az IMóz utolsó mondatáig, mely így szól:

"És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban."

Szerintem ez rövidebb idő, hogy elolvasd, mithogy írjunk egy összefoglalót. Nem tudjuk, hogy milyen mélységekben, hány mondat erejéig szeretnéd. Melyik történetet akarod, hogy mit álmodott és hogyan teljsedett be, a testvérek eladták, hogy Egyiptom uralkodójává hogyan lett úgy, hogy csak a fáraó volt felette.... Mire vagy kíváncsi?

Olvasd inkább el.

[link]

Üdv: L

Szia!

Volt egy fiú - Jákob és Rákhel idősebb fia: József -, aki egészen más jellemű volt, mint a többiek. A tiszta szívű, szorgalmas és vidám fiú volt, aki hallgatott atyja tanításaira, és örömmel engedelmeskedett Istennek. Azok a tulajdonságok, amelyekkel később Egyiptomban kitűnt - szelídség, hűség és megbízhatóság -, már ekkor megmutatkoztak mindennapi életében. Mivel anyja már nem élt, még jobban ragaszkodott atyjához, és Jákób "minden fiánál inkább szerette Józsefet" De ez a szeretet baj és fájdalom okozója lett, Jákób ugyanis leplezetlenül kivételezett Józseffel. Ezzel többi fiát féltékennyé tette. Jákob meggondolatlanul olyan drága ruhát ajándékozott fiának, amilyet híres személyek viseltek. A testvérek gyűlöletét még növelte, amikor egy napon az József elmondta, mit álmodott. "Ímé" - mondta - "kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállának, és az én kévém előtt meghajoltak. Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk?" - kiáltották irigy haraggal testvérei. Nemsokára volt egy másik, hasonlóan fontos álma, amelyet szintén elmondott: "Ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem". Ez az álom éppoly hamar magyarázatot kapott, mint az első. Az atyja, aki jelen volt, rosszallóan szólt: "Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig". Szavainak nyilvánvaló szigora ellenére Jákób hitte, hogy Isten kinyilatkoztatta a jövőt Józsefnek.

A testvéreknek helyről helyre kellett vándorolniuk, hogy legelőt szerezzenek nyájuknak. Sokszor hónapokig távol voltak hazulról. Az előbb említett események után elmentek arra a helyre, amelyet atyjuk Sikhemben vásárolt. Az idő múlt, és nem érkezett hír felőlük. Az atya kezdett aggódni értük a sekhemitákkal szembeni korábbi kegyetlenségük miatt. Ezért elküldte Józsefet, hogy keresse meg őket, és hozzon hírt hogylétükről. József vidáman vett búcsút atyjától. Sem az idős ember, sem a fiatal nem gondolta, mennyi minden fog történni, amíg ismét találkoznak. Amikor hosszú és magányos útja után József megérkezett Sikhembe, nem találta sem a bátyáit, sem a nyájukat. Érdeklődésére Dóthánba irányították. Addig már több mint ötven mérföldet tett meg, és most újabb tizenöt mérföld állt előtte. De elfeledve fáradtságát sietett, mert arra gondolt, hogy megnyugtathatja atyját, és találkozhat testvéreivel, akiket barátságtalanságuk ellenére szeretett. Testvérei közeledni látták őt. Atyjuk szeretete jelének, a cifra ruhának a láttán tomboltak a dühtől. "Imhol jő az álomlátó" kiáltották gúnyosan. Úrrá lett rajtuk a régóta titokban táplált irigység és bosszú. "Öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból" Véghez is vitték volna szándékukat, de ott volt Rúben is. ő visszariadt attól, hogy részt vegyen a testvérgyilkosságban, és azt javasolta, hogy vessék Józsefet élve egy kútba, és hagyják ott elpusztulni. Titokban azt tervezte, hogy kimenti és visszaadja atyjának. Miután rábeszélésére elfogadták tervét, Rúben otthagyta őket, mert félt, hogy nem sikerül uralkodnia érzésein, és kiderül, mi a valódi szándéka. József, nem is gyanítva a veszélyt, közeledett. Testvérei megragadták, és letépték róla a ruhát. Durván odavonszolták egy mély kúthoz, és bedobták. Miután meggyőződtek arról, hogy nincs lehetősége a menekülésre, otthagyták, hogy éhen pusztuljon, amíg ők "leülének kenyerezni". De némelyikük nyugtalan volt. Nemsokára utasokat láttak közeledni. Ismaelita karaván volt. A Jordánon túlról jöttek fűszerekkel és egyéb áruval, és útban voltak Egyiptom felé. Júda most azt javasolta, hogy ne hagyják öccsüket meghalni, hanem adják el ezeknek a pogány kereskedőknek. Így elkerül útjukból, de tiszták maradnak vérétől "mert atyánkfia, vérünkből való ő". Ezzel a javaslattal mind egyetértettek, és Józsefet gyorsan kihúzták a kútból. Megkeményítve szívüket a fiú könyörgésével szemben, átadták őt a pogány kereskedőknek. Rúben visszatért a kúthoz, de József nem volt ott. Rémülten, önváddal szaggatta meg ruháját. Miután megtudta, mi lett József sorsa, és hogy nem találhatja meg, kénytelen volt ő is leplezni bűnüket. Megöltek egy kecskegidát, József ruháját a vérébe mártották, és elvitték atyjukhoz, mondván, hogy a mezőn találták, és attól tartanak, hogy a testvérüké. "ismerd meg" - mondták - "fiad ruhája-é vagy nem?" "Fiam felső ruhája ez" - mondta Jákób - "fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet" Hiába próbálták megvigasztalni.

Időközben József a kereskedőkkel útban volt Egyiptom felé. Egyiptomba érkezvén eladták Józsefet Potifárnak, a királyi testőrség főhadnagyának, és az ő szolgálatában maradt tíz évig. Itt rendkívüli kísértéseknek volt kitéve. Bálványimádók közé került, de megőrizte egyszerűségét és Isten iránti hűségét. "És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt. Látta pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében". Potifár napról napra egyre jobban bízott Józsefben, és végül előléptette sáfárává, minden vagyonának teljes jogú felügyelőjévé. "Mindent azért valamilye vala, József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik " József szelídsége és becsületessége megnyerte a főhadnagy szívét, aki inkább fiának, mint rabszolgájának tekintette. Gazdájának felesége mindent megtett, hogy az ifjút rávegye Isten törvényének áthágására. József jól tudta, mi lesz a következménye annak, ha ellenáll. Az egyik oldalon a titoktartás, kegy és jutalom; a másikon a kegyvesztés, börtön, talán halál. József első gondolata Isten volt. "hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?" - mondta. József megszenvedett becsületességéért, mert kísértője súlyos bűnnel vádolva és börtönbe juttatva állt bosszút rajta.

A börtönőr először szigorúan bánt Józseffel. József fokozatosan megnyerte a börtönőr bizalmát, aki végül megbízta az összes rab felügyeletével. A király fősütőmesterét és főpohárnokát valamilyen vétség miatt börtönbe vetették, és József felügyelete alá kerültek. Egy reggel szomorúságukat látva, József kedvesen érdeklődőt ennek oka felől. Elmondták, hogy mindketten meglepő álmot láttak, és nagyon szeretnék tudni, mit jelent. Amikor mindketten elmondták álmukat, József megmagyarázta az álmok értelmét: a főpohárnok három nap múlva visszakerül állásába, és mint korábban, ő adja a fáraónak a poharat. A fősütőmestert pedig a király halálra ítéli. Mindkét esetben úgy történt, ahogy József megjövendölte. József elmondta, milyen igazságtalanul vetették fogságba, és kérte a főpohárnokot, hogy vigye ügyét a király elé. A főpohárnok látta, hogy álma minden részletében teljesedett, de amikor újra a király kegyeibe került, nem gondolt többé jótevőjére. József még két évig raboskodott. Egyiptom királyának egy éjszaka két álma volt, amelyek kétségtelenül egy és ugyanazon eseménynek - valami súlyos csapásnak - árnyát vetítették előre. A király nem értette, mit jelentenek, és nem volt nyugta. Birodalmának mágusai és bölcsei nem tudták megmagyarázni az álmokat. A király egyre tanácstalanabb és nyugtalanabb lett. A nagy izgalom a főpohárnok eszébe juttatta saját álmának körülményeit, és velük együtt Józsefet is. Azonnal elmondta a királynak, hogyan magyarázta meg egy héber rab az ő és a fősütőmester álmát, és hogyan teljesedtek a jövendölések.

A királyt azonnal Józsefért küldött. "És monda a Fáraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod azt álmot, meg is magyarázod azt. És felele József a Fáraónak mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Fáraónak javára van". Ezután a fáraó elmondta álmait. "A Fáraó álma egy és ugyanaz - mondta József - amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Fáraónak" Lesz hét nagyon gazdag esztendő. A mezők és kertek bővebben teremnek, mint valaha. Ezt az időszakot pedig hét ínséges esztendő követi. "Most azért szemeljen ki a Fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé. Cselekedje ezt a Fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá élelmül a városokban, és tartsák meg, És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére"

A magyarázat olyan ésszerű és következetes volt, és a javasolt eljárás olyan józan és értelmes, hogy helyességéhez nem férhetett kétség. A király biztos volt abban, hogy ő a legalkalmasabb ember az általa javasolt tervek végrehajtásához. Nyilvánvalóan Isten ereje volt vele. A kinevezés megtörtént. A király ezután felruházta Józsefet magas tisztsége jelvényeivel. "És levevé a Fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába, és meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok!"

A bő esztendők legelején elkezdték a felkészülést az elközelítő éhínségre. József irányítása alatt óriási tárházakat emeltek egész Egyiptom minden fontos helyén. Mindenre kiterjedő előkészületeket tettek a várható termésfelesleg megőrzésére és megtartására. Ugyanezt az eljárást folytatták a bőség hét esztendeje alatt, amíg az elraktározott gabona mennyisége felbecsülhetetlenné nem lett. Azután elkezdődött az ínségnek, az aszálynak hét esztendeje, amelyet József megjövendölt. Az éhség kiterjedt Kánaán földjére is, és ezt keményen megérezték az országnak azon a részén is, ahol Jákób lakott. Miután hallottak arról a bőséges gabonakészletről, amelyről Egyiptom királya gondoskodott, Jákób tíz fia felkerekedett és elment Egyiptomba, hogy ott gabonát vásároljanak. Megérkezésükkor a király helyetteséhez irányították őket, s a többi kérelmezővel együtt megjelentek az ország uralkodója előtt. "Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt" Amikor József látta, hogy testvérei leborulnak és hódolnak előtte, eszébe jutottak álmai. József szerette volna megtudni, hogy vajon testvéreiben még mindig ugyanaz a dölyfös lelkület lakozik-e, mint amikor még velük volt. Otthonukról is kívánt némi felvilágosítást szerezni tőlük, de tudta azt is, hogy állításaik nagyon megtévesztőek lehetnek. Ezért megvádolta őket, hogy kémek. József úgy tett, mintha kételkedne előadott történetük igaz voltában, és még mindig kémeknek mondta őket. Megkövetelte, hogy állításaik bizonyítására maradjanak mindaddig Egyiptomban, amíg egyikük elmegy és elhozza magával legfiatalabb testvérüket. Ha ezt nem teszik meg, kémeknek tekinti őket. Ily ajánlatba Jákób fiai nem egyezhettek bele, mert családjuk éhezett volna, amíg egyikük elmegy, hogy elhozza testvérüket, és csak azután viszik a gabonát. Ezenkívül ki lenne az közülük, aki egyedül utazna és itt hagyná testvéreit a börtönben? Ily körülmények között miként állhatna atyja elé? Az is lehetségesnek látszott, hogy kivégzik, vagy rabszolgákká teszik őket, és ha elhozzák Benjámint, akkor valószínűleg neki is osztoznia kell sorsukban. Úgy döntöttek, hogy inkább együtt maradnak és szenvednek, mintsem hogy újabb szomorúságot okozzanak atyjuknak egyetlen otthon maradt fia elvesztésével. Ezért börtönbe vetették őket, ahol három napig maradtak. A harmadik napon azonban József elrendelte, hogy hozzák eléje testvéreit. Nem merte tovább fogságban tartani őket, nehogy atyja és a vele levő családok szenvedjenek az éhségtől. "Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg". Beleegyeztek, hogy a javaslatot elfogadják. József tolmács útján beszélt velük és nem is sejtették, hogy érti nyelvüket, ezért nyíltan beszéltek egymással jelenlétében. Vádolták magukat azért a bánásmódért is, amelyben egykor Józsefet részesítették. József, amikor ezt hallotta, nem tudott többé uralkodni érzelmein, kiment és sírt. Visszatérve, megparancsolta, Simeont kötözzék meg és vessék börtönbe. Abban a kegyetlen bánásmódban, amelyben testvérei akkor Dóthánban részesítették, éppen Simeon volt a felbujtó és fő résztvevő. Ezért esett most József választása Simeonra.

József mielőtt elengedte testvéreit, utasítást adott arra, hogy l

lássák el őket gabonával, és mindegyikük pénzét titokban helyezzék vissza zsákjuk szájába. A hazafelé vezető útra a teherhordó állataik számára is gondoskodott takarmányról. Útközben, amikor a testvérek egyike kinyitotta a zsákját, meglepődött, mert ott találta abban azt a zacskó ezüstpénzt, amit a gabonáért fizetett. Felfedezését azonnal közölte testvéreivel. Mindnyájan megrettentek. Jákób aggódva várta fiai visszatérését. Érkezésükkor az egész tábor lelkesen gyülekezett köréjük. Amikor elmondták atyjuknak mindazt, ami velük történt, félelem és rossz előérzet lett úrrá minden szíven. Az egyiptomi kormányzó viselkedéséből valami rosszat sejtettek. Félelmük erősödött, amikor kinyitották zsákjaikat és mindegyikben a zsák tulajdonosa megtalálta saját pénzét. Fájdalmában idős atyjuk így kiáltott fel: "Megfosztotok engem gyermekeimtől, József nincs, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér! Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt neked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked. Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba" A szárazság azonban tovább tartott. A gabonakészlet, amelyet Egyiptomból hoztak, már majdnem teljesen elfogyott. Jákób fiai jól tudták, hogy hiábavaló lenne Benjámin nélkül visszatérniük Egyiptomba. Jákób leolvasta szükségüket. Végül így szól: "Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget" Júda azonban ezt felelte: "Erősen fogadkozék az a férfiú mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz" Felajánlotta, hogy kezességet vállal testvéréért, és örökre bűnös legyen, ha nem hozza vissza Benjámint atyjához. József testvérei tehát ismét Egyiptomba mentek és megjelentek a kormányzó előtt. Amikor József tekintete Benjáminra esett - saját anyja fiára - mélyen megindult. Elrejtette érzelmét, és megparancsolta, vezessék őket saját házába, és készítsék fel őket a közös ebédre. A testvérek nagyon megrettentek, amikor megtudták, hogy a kormányzó palotájába vezetik őket és attól féltek, hogy a zsákjaikban talált pénzt kérik majd számon ott tőlük. Azt gondolták, hogy mindezt szándékosan tervezték el, hogy okot találjanak rabszolgává tételükre. Kétségbeesésükben a ház gondnokához fordultak és elmondták neki egyiptomi látogatásuk körülményeit. Ártatlanságuk bizonyítékául elmondták, hogy a zsákjaikban talált pénz visszahozták, és más pénzt is hoztak magukkal, hogy azon élelmet vásároljanak. Amikor a kormányzó ismét találkozott velük, átadták neki ajándékaikat, és alázatosan "leborulának előtte a földig"

Józsefnek ekkor ismét álma jutott eszébe, elvonult megindultan sírni. Miután visszanyerte önuralmát, visszatért vendégeihez és mindnyájan folytatták az ebédet. Amikor mindenki elfoglalta a helyét a neki kijelölt asztal mellett, József testvérei meglepődve fedezték fel, hogy ülőhelyeiket pontosan rendben, életkoruk szerint jelölték ki az asztal mellett. József "pedig részt juttata azoknak maga elől", Benjámin része azonban ötször több volt mint közülük bárkié. További próbára tette őket. Eltávozásuk előtt megparancsolta, hogy saját ezüst poharát rejtsék el a legfiatalabb testvér zsákjába.

Amikor a várost elhagyták, a kormányzó gondnoka utolérte őket és ilyen sértő kérdést intézett hozzájuk: "Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!" Abban az időben ugyanis az ilyen poharat, mint a mérgezés elleni óveszközt, igen nagyra értékelték.

A gondnok vádjára az utazók ezt válaszolták: "Miért szól az én uram ilyen szavakkal? - Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kánaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? Akinél megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak" A gondnok mindegyik zsákot megvizsgálta. Rúben zsákjának a megvizsgálásával kezdte és gyorsan eljutott a legfiatalabb testvérhez. Benjámin zsákjában megtalálta a poharat.

A testvérek gyászuk jeléül megszaggatták ruháikat és lassan visszatértek a városba. Benjámint saját fogadkozásukkal vetették rabszolgasorsra. Követték a gondnokot a palotába. A kormányzót még ott találták. Térdre borultak előtte. József így szólt hozzájuk: "Mi dolog ez amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?" Júda most térdein kúszva még közelebb jött a kormányzóhoz és így kiáltott fel: "Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Fáraóhoz" "Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjáival. Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, anélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?" Józsefnek ennyi elég volt. Miután meghallgatta Júda nemes önfeláldozását, elrendelte, hogy testvérei kivételével mindenki vonuljon vissza, hogy maga maradjon az idegenekkel. Azután hangosan zokogva így kiáltott fel: "Én vagyok József, él-e még az én atyám?" Testvérei mozdulatlanul, némán, félelemmel és ámulattal álltak ott. Egyiptom kormányzója nem más mint az ő testvérük, József, akire irigykedtek, akit meg akartak gyilkolni, és akit végül rabszolgának adtak el! József, amikor látta zavarukat, kedvesen így szólt hozzájuk: "Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek" A történtek híre gyorsan eljutott a királyhoz, aki igyekezett József iránti háláját kifejezni. Jákób fiai örömüzenettel tértek vissza atyjukhoz: "József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén" Jákób és fiai családjaikkal, nyájaikkal hamarosan úton voltak Egyiptom felé. Egyiptomban egyenesen Gósen földjére mentek. Azután József elvitte magával öt testvérét, hogy bemutassa őket a fáraónak, és megkapják tőle az engedélyt a földterület átvételére jövendő otthonuk számára. A király pedig ígérete szerint kijelölte számukra az otthon.

Amikor Jákób érezte halála közeledtét, elküldött Józsefért. József, amikor utoljára látogatta meg atyját, magával hozta fiait is, Efraimot és Manassét. Jákób saját gyermekeinek tekintette őket, hogy törzsek fejei legyenek majd. Így az elsőszülöttségi kiváltság, amelyet Rúben eljátszott, Józsefre szállt - két részt kapott Izraelben.

Jákób temetése után József testvéreinek szívét ismét félelem töltötte el. József irántuk mutatott minden kedvessége ellenére bizalmatlanok voltak. Azt gondolták, József talán csak atyja iránti szeretetből halasztotta el büntetésüket. József testvérei iránt érzett szeretete mély és önzetlen volt, fájt neki, hogy olyannak tekintették őt, mint aki a bosszúállás lelkületét dédelgeti magában. "Ne féljetek" - mondotta nékik - "avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket"

József ötvennégy évvel élte túl atyját. Amikor látta, hogy élete vége már közel van - rokonait összehívta, és maga köré gyűjtötte. Az volt utolsó cselekedete, hogy bizonyságot tett Izraellel való sorsközösségéről. Ezek voltak utolsó szavai: "Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" Azután ünnepélyesen megeskette Izrael gyermekeit, hogy csontjait magukkal vigyék majd Kánaán földjére. "És meghala József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban"

Üdv. Péter

Szia!

Ne zavarjon, hogy több mint fél órát dolgoztam a történet lerövidítésén...na mindegy.

Üdv. Péter

Azért ez durva, hogy a kérdező még csak az sem írta, hogy "bikkmakk".

Végigolvastam a történetedet. bár én csak kíváncsiságból kerestem rá, de amint elkezdtem olvasni, valahogy megfogott, a hatása alá kerültem, és végig kellett olvasnom.

Ha a kérdező nem is, én megköszönöm a munkádat.

Üdv Ági