Pál apostol ha ma élne, megünnepelné-e a karácsonyt?

Kedves előző válaszoló!

Szerintem eléggé fontos kérdés az engedelmesség az Istennel való járás során, hiszen nem azok az fognak megmenekülni, akik hallgatják az igét, hanem akik cselekszik az Atya akaratát, betöltik az Ő parancsolatait, ahogyan Jézus tette. A hit gyümölcsei a cselekedetek, és ebbe a mindennapi élet minden aspektusa beletartozik, nem lehet egy külön halmazt képezni azokból a dolgokból, amit alárendelek Istennek, a többi meg marad világi, emberi - az egész életünket égő áldozatként oda kell szentelnünk a mi mennyei Atyánknak.

Így bizony az sem mindegy, hogy kinek enged az ember az ünnepek kérdésében: vallásoskodó hagyományoknak, vagy az Isten beszédének. Valamiért a Mindenható fontosnak tartotta, hogy elválasszon bizonyos napokat az Ő népe számára - akik közé mi is beoltattunk - és ezeknek megtartását örökkévaló jelnek nevezi Önmaga és népe között. Én örömmel veszem magamra ezeket a jeleket, és határozottan távol tartom magam minden más, emberi, magaválasztotta istentisztelettől és ünnepléstől.

Kol 2, 16-17 Senki meg ne ítéljen hát titeket evés és ivás, ünnep vagy újhold, vagy szombatok dolgában,

melyek az eljövendőknek árnyékai csak, míg a testi valóság a Krisztustól való.

Róma 6, 14. RÉSZ

1 Karoljátok fel a hitben erőtlenül élőt, de anélkül, hogy gondolatait kezdenétek bírálgatni...

5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van, aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.

6 Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik és hálát ad Istennek.

Kedves utolsó,

kérlek, olvasd el ezt a két igeverset. Szerintem egyértelműen választ ad arra, miért tartom felesleges dolognak az erről való vitát. Azt hiszem, sokkal fontosabb dolgunk van nekünk, keresztényeknek, mint hogy ünnepekről vitatkozzunk.

A Biblia sehol nem írja, hogy valaki attól elkárhozik, csak mert ünnepelte a karácsonyt. Ami neked hitbeli és engedelmességi kérdés, másnak nem az. Nem lesz senki sem több, vagy jobb attól, hogy ünnepel karácsonyt, avagy sem. Továbbá, kikre írja azt, hogy erőtlenek a hitben? Azokra, akik több törvényt tartanak be? Nem azokra inkább, akiknek nagyobb a szabadságuk? Mert sajnos tapasztaltam, hogy bizonyos embereket ezzel hálóztak be felekezetek, hogy sokkal komolyabbnak tűntek a tanításban, a törvény ismeretében. Csak éppen a kegyelem ismeretében voltak járatlanok. Pedig a kettő csak egymással összekötve működik jól.

Nem úgy értem, hogy te ilyen lennél, hiszen nem ismerlek. Egyszerűen rosszak a tapasztalataim az olyan keresztényekkel, akiknek fontosabb az, hogy mit eszel, mit ünnepelsz, mint maga a megváltás és újjászületés! Mit érünk a tál külsejének megtisztogatásával, ha a belseje meg mocskos marad?

OFF

Egyszer eljött egy hölgy a házicsoportunkra, mert látta a barátai hiteles, hívő családi életét. Nagyon jól érezte magát, pedig nem járt előtte sehova sem. Később, mástól tudtuk meg, hogy az első alkalom után, ahogy hazament, kidobta a cigit, aminek addig rabja volt. Pedig egy szóval se mondtunk neki ilyeneket. Nem is erről volt szó, hanem teljesen másról.

Ő mégis úgy érezte, hogy nem helyénvaló ezt tennie és lépett.

Egy másik barátom, amikor megtért, nem tudott gyülekezetbe járni, mert nem volt ott, ahol lakott. Két hónapra rá találkoztam vele, és elmesélte, hogy kirúgták a rockbandájából. Addig az élete volt a dobolás, de amint elment oda, nem érezte otthon már magát, unalmasnak találta, nem volt vonzó. Elkezdett Jézusról beszélni nekik, de nem érdekelte őket. Pár alkalom után annyira megutálta az egészet, nem találta a helyét már többé, hogy elküldték. Soha egyetlen ember nem mondta neki, hogy nem helyes rockzenekarban dobolni.

Egy másik barátom addig kocsmázott. Megtérése után elment szilveszterezni, de az addig haveri társaságban egyre rosszabbul érezte magát. Pár óra után inkább felállt és eljött. Annak ellenére, hogy a haverjai megfenyegették, hogy kiverik belőle ezt az agymosást. A nagyapja meg puskával várta otthon. Azóta lelkipásztor.

Ez a Szellem munkája, amiben megújítja az ember értelmét és szívét. Ezt nem láthatod egy törvényeskedő gyülekezetben soha. Ott már első alkalommal elmondják, mit szabad és mit nem, és képtelenek hinni abban, amit az Ige tanít, hogy a Szellem vezet el minden igazságra. Pedig működik. ON

Ezek a kérdések, mint pl a karácsony ünneplése: gumicsontok, amikből (sajnos) elég sok van ahhoz, hogy a keresztények elszórakozzanak vele. Az ördög időről időre bedob egy-egy ilyet. Mi meg ezeken rágódunk, ahelyett, hogy a legjobb, legfontosabb dolgunkat tennénk, amire elhívott Krisztus bennünket!

Az apostolok ezer olyan dolgot csináltak, amit a mai keresztények nem tesznek. És azt hiszem, a reformáció (ébredés, megújulás) soha sem azzal kezdődött, hogy egyszer csak elkezdték nem megünnepelni a karácsonyt. Vagy te ismersz ilyen esetet?

Kedves előző válaszoló!

A Kolossebeli idézet pontosan arról szól, hogy az említett dolgok (étel, ital, ünnepek) leképezései, árnyékai a mennyei valóságnak /az eredeti szövegben nincs "csak", a két mondatrész nem ellentétbe van állítva egymással, hanem kiegészíti egymást/, melynek testi (soma) megnyilvánulása itt a földön Jézus volt. Ez egyáltalán nem arra buzdít, hogy mindegy, milyen ünnepeket tartunk, ellenkezőleg, megerősíti a sabbatok, az újholdak és az éves ünnepek fontosságát, hiszen miért beszélne ezek gyakorlásáról az apostol egy pogányokból lett gyülekezetnek ("elidegenültek és ellenségek" voltak korábban, az 1:27-ben konkrétan pogányoknak nevezi őket), ha nem tartották volna ezeket.

A Római levél idézett része sem azt tanítja, hogy mindegy, hogyan viselkedik a hívő. Itt arról beszél Pál, hogy a hitben gyermek testvéreket támogatni kell, és nem előírni nekik, hogyan cselekedjenek lényegtelen kérdésekben, amilyen pl. a hús-nem-evés, vagy a böjtnapok tartása. Ez mindenkinek saját döntése, és mivel Isten beszédében erre nincs kijelentés, ilyen kérdésekben nem kell a kezdőket azzal terhelni, hogy én mit gondolok ezekről. Pont azokról mondja, hogy nem esznek húst, nem isznak bort, akik még erőtlenek, mert ők azt hiszik, hogy ezek fontos dolgok. Őelőttük ilyesmit csinálni megbotránkoztatná őket, amit ne tegyen az, aki már erős a hitben, hanem alkalmazkodjon a másikhoz, idővel úgyis rá fog ébredni az is, hogy mindezek nem tisztátalan dolgok. De addig legyünk tekintettel az ő bizonytalanságára. Ez a megoldás természetesen nem vonatkozik az Isten törvényében előírt parancsolatokra, azokat nem fogom "eltitkolni" az új megtérő elől csak azért, nehogy megbántsam az érzékenységét. Az igen legyen igen, Istennél nincs megalkuvás a bűnnel.

Olyat azonban én nem írtam, hogy "elkárhozik, aki karácsonyt ünnepel" (sőt, ami azt illeti, senkire sem mondtam ilyet), ahogyan olyat sem állítottam, hogy bárki különb lesz attól, ha nem tartja. Kérlek, ne tulajdoníts nekem ilyeneket, mintha ez az én véleményem volna!

Szerintem igenis fontos újra és újra tisztázni, hogy mi is a karácsony eredete, miről szól, miről nem, hogy minél többen hallják, és megismerjék az Isten kegyelmét, ami megszabadított bennünket ezektől a világi kötelékektől, hagyományoktól, és az Ő világosságára, az igaz istentisztelet módjára megtanított.

Ami azt illeti, pl. az erdélyi szombatosok tudtommal komolyan nagyon is igazodtak az Isten rendelt ünnepeihez, ez hozzátartozott az "ébredésükhöz", és fontos sarokköve volt a hitüknek.

Azt pedig nem tudom, mire gondolsz, amit az apostolok csináltak, a mai hívők pedig nem.

Tehát akár így, akár úgy értelmezzük a Kolossé idézetet, ugyanoda jutunk: hogy nem ezek számítanak, hanem a valóság, akire mutatnak.

Krisztus után tehát mi értelme van az ünnepeknek, amennyiben nem az, hogy megmutassuk, hogyan teljesedtek be ezek a próféciák.

A karácsony nekem sohasem jelentett pogány szertartást, ilyenkor mi mindig Krisztus születését ünnepeltük.

Hogy mit tettek az apostolok, amit ma mi nem teszünk?

2 Tim 3, 10-11 Te azonban az én tanításomat követted, az én életutamat, az én célkitűzéseimet, az én hűségemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, állhatatosságomat, üldöztetéseimet, szenvedéseimet, melyek Antióhiában, Ikóniumban, Lisztrában estek rajtam. Milyen üldözéseket viseltem el. De mindegyikből kiragadott az Úr.

2 Kor 11, 23-27 Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam. Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel, fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel, nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.

Csak hogy mást ne említsek:D

Amiket felsoroltál, azokat nem az apostol cselekedte, hanem vele történtek. Eljön hamarosan az a korszak, amikor újra ilyen üldöztetést kell majd a hívőknek megélni. Én erre nem ácsingózok annyira, hiszen "Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság."

Ami a hűséget, hosszútűrést, szeretetet, állhatatosságot illeti, ezzel mindannyiunknak magunknak kell boldogulni.

Kérdezed, hogy "Krisztus után mi értelme van az ünnepeknek, amennyiben nem az, hogy megmutassuk, hogyan teljesedtek be ezek a próféciák". Nos, ünnepek értelme mindig is az volt, hogy megemlékezzünk az Isten nagyságos dolgairól, hatalmas tetteiről és csodálatos ígéreteiről. Minden rendelt ünnepnek van egy, a földi egyház életében lezajló beteljesülése, és van egy Krisztus által betöltött/betöltendő vonulata. E két aspektus közül egyik sem elvetendő, akár megtörtént már, akár még hátra van a történelem folyamatában. Ezért számomra minden egyes ilyen nap, hét nagyon áldott és fontos lehetőség arra, hogy betekintést nyerjek az Isten tervébe, és tapasztalatot gyűjtsek az Ő munkájáról a szentek között.

A karácsonynak SEMMI köze sincs Jézus születéséhez. De még ha ezen a napon született volna is, akkor sem kellene semmilyen módon ezt ünnepelnünk, mert NINCS kijelentés róla. Ilyen egyszerű.

Ha te ünnepled, azzal a világ hagyományaihoz szabod magad, akkor is, ha azt hangoztatod, hogy neked ez mást jelent. Nem saját kigondolást kell keresni (írod: "NEKEM sohasem jelentett" eztmegazt, "MI mindig" eztmegazt csináljuk), hanem az Atya akaratát cselekedni.

Pál apostol ha ma élne, megünnepelné-e a karácsonyt?

"Távol legyen!"

Kérdező!

Ha annyira szeretnéd kifejteni az véleményed, készíts blogot, de azzal, hogy álkérdést teszel fel, nem érsz el semmit azon kívül, hogy veszekedést szítasz az emberek között. Mint mindannyiunk, Te is csak egy névtelen alak vagy, nem fog a véleményed többet számítani ettől.

Bizony, elhiszem, hogy számodra bizonyosság, de egyébként csak vélemény. És tudod, megannyi konfliktus a világban épp az általad tanúsított viselkedésből fakad. Gondolod, csak neked van igazad, és bárki, aki más véleményen van, téved.

Miért az ellenséget keresed a másik emberben? Te nem Istent keresed a világban, hanem a Sátánt, hogy szembeszálhass vele. Mit gondolsz, hogy az emberek, akiket megszólítasz, majd hirtelen igazat adnak neked, miután kollektíven a gonosz pártfogóinak, hitehagyottnak és istentelennek nevezed őket?

Bár úgy látom, csak felsőbbrendűségedet akarod bizonygatni, hited pedig ürügyként használod, hogy mondogathasd, Te mennyire különb vagy sok embernél. Nos, ezek alapján pontosan úgy viselkedsz, mint megannyi gyarló ember előtted tette, és majd utánad tenni fogja. Minél jobban mondogatod, annál jobban meggyőzöl másokat az ellenkezőjéről.