Mi a véleményetek a Krisztusban hívő nazarénusokról?

Tényleg őszintén mondom, hogy nagyon rendes emberek. Többségük visszahúzódó, de ez nem jelenti azt, hogy félénkek lennének. Szinte felesleges is hozzátenni, hogy munkahelyen nagyon szorgalmasan és becsületesen dolgoznak. Hetente kb. 10-11 órányi istentiszteletük, énekdicséretük van. Ez is mutatja, hogy igyekeznek mindent a céljuknak alárendelni. Ugyanakkor nem "gyengések", nem furcsálkodók, hanem alapvetően beilleszkedőek. Sokféle van köztük is: a multimilliomos vállalkozótól az egyszerű kőművesig, a nagyon tanulttól az alig képzettig, s ott is vannak, akik lazábban veszik a szabályokat, de ez is azt bizonyítja, hogy nem olyan merevek, mint amilyennek tűnnek.

Nem egy istentiszteletükön voltam, az viszont nekem kicsit merevnek tűnt. Talán nem illik ilyet mondani, de "unalmas" volt valamelyest. :)

Kedves 9-es válaszoló! Ha egy csoport nem bibliai, pogány filozófiákat tanít (és ebben kitart!), akkor értelemszerűen nem taníthatja Isten igazságát. Ez pedig a Biblia szerint sohasem volt úgymond "bocsánatos bűn" Isten előtt. Ez nem csak a nazarénusokra érvényes, hanem mindazon csoportokra, melyek hivatalos teológiájukban megőrizték azokat a mítoszokat, melyek ugyan (többé-kevésbé) közös tőről származnak, de nem a Bibliából, hanem az első század utáni korok hitehagyása következményei.

"De remélem nem állítod azt, hogy csak egyetlen egyházból származók (például a te, általam nem ismert egyházadból) kerülhetnek ki azok, akik üdvözülnek."

Még senki sem tudta hitelesen bizonyítani a Bibliából (pedig már sokakat kérdeztem), hogy hogyan képzeli azt a felfogását, miszerint különböző, egymásnak ellentmondó egyházakból válogat Isten magának "igaz hívőket", olyanokat, akik EGYSÉGESEN az Ő "akaratát cselekszik" - ahogy a Biblia mondja.

Kedves kérdező! Az hogy az embereknek mi a véleménye egy adott csoportról, nem értékhatározó. Csak az számít, hogy Isten előtt megállnak-e, semmi más. Az emberek általában a legbrutálisabb bűnökre is kaphatók voltak nagy számban és kollektíve!

És te azt gondolod, hogy a Krisztusban hívő nazarénusok is egy ilyen kollektív bűnben vesznek részt?? Mire alapozod ezt, és miben nyilvánul meg e "bűn"?

Én azt állítom, hogy a magukat keresztényeknek vallók többsége részt vett (még a közelmúltban is!) (hit)testvérháborúkban amikben egymást pusztították.

Volt kevés kivétel, ilyenek pl. Jehova Tanúi és kisebb számban a nazarénusok is. Ámde a nazarénusok eredeti tanítása egy ex-református lelkész teológiája volt és ők azóta is ezt követik - még akkor is, ha nézeti helyenként hibásak voltak.

A nazarénusok békeszeretete hasonlít a Tanúkéhoz és ezért nagyon szomorú, hogy az Istenről szóló tanításukban viszont jelentős eltérés van - így nincs egységesség hitben, szellemben és ezért fontos cselekedetekben sem. Ennek gyümölcstelenségük a következménye. Ez alatt nem csak azt értem, hogy számban gyarapodnak-e vagy nem, hanem azt, ami ennél sokkal fontosabb. Nem teszik azt, amit Isten akaratának a cselekvésének nevez Jézus Krisztus - hiszen nem is tehetik, mivel nem ismerik azt, vagy nem ismerik el annak fontosságát, nélkülözhetetlenségét!

"Amúgy beszél az ige arról, hogy ott lesz Isten előtt egy megszámlálhatatlan sokaság, minden népből és ágazatból. Ez eléggé kitágítja a lehetőséget arra nézve, hogy több egyházból üdvözüljenek emberek!"

"Minden népből". De sehol sem írja a Biblia, hogy minden vallásból, vagy különböző vallásos csoportokból. Nem is írhatja, hiszen ez ellentétes lenne az egyetlen igazság tényével.

Kedves Előttem szóló!

Sajnos nem értem mire célzol azzal, hogy: "Volt kevés kivétel, ilyenek pl. Jehova Tanúi és kisebb számban a nazarénusok is. Ámde a nazarénusok eredeti tanítása egy ex-református lelkész teológiája volt és ők azóta is ezt követik - még akkor is, ha nézeti helyenként hibásak voltak.

Ne haragudj, de legjobb tudásom szerint soha nem vettek részt semmilyen testvér, vagy hitháborúban. Hiszen egyik fontos elvük, hogy nem fognak fegyvert... Ezért voltak üldözve, megkínozva, megöletve, illetve évekig börtönben.

Ha pedig a nézetkülönbségek miatti szakadásra gondolsz, akkor ennyi erővel nem létezik igaz vallás.

De ami a legfontosabb: valóban nem a vallásunk miatt fogunk üdvözülni (ha fogunk!), hanem Isten kegyelméből, mert érdemünk rá nincs. "Szerencsére" Isten sokkalta bölcsebb, és igazságosabb mint mi emberek, és a döntés Nála van.

Úgy gondolom, ha valaki meg van nyugodva ott, ahol megtért, és igyekszik mindig és mindenben Isten akarata, és saját jó lelkiismerete szerint eljárni, kár azt kutatnia, hogy mely vallások tagjai nem fognak üdvözülni.

Mert meg van írva a Bibliában, hogy "Lesznek nekem más juhaim is" (nem szó szerint idézve), amiből arra következtethetünk, hogy valóban lehet Istennek egy kiválasztott nyája a világ keresztény vallásai közül, de lesznek azon valláson kívüli emberek is akik üdvözülnek, mert kedvesek Isten előtt. Úgyhogy számomra mindegy lenne melyik vallás az igaz, csak az A FONTOS, hogy én és a szeretteim ott lehessünk majd jobb kéz felől az utolsó napon.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de én meg vagyok nyugodva ott ahol megtértem, és mégis úgy gondolom, hogy lesznek más gyülekezetekből is üdvözültek. Viszont ha én elhagynám a vallásomat, soha többé nem lenne nyugodt a lelkem, semelyik másik vallásban.

Szerintem ne azt firtasd, hogy milyen hitelvek, milyen múltbéli bűnök vannak itt-ott, hanem ahol vagy, ott tarts meg minden parancsolatot, és ne felejtkezz el imádkozni embertársaidért...

Kedves kérdező, válaszul csak annyit:

Ők is emberek, hibáznak, botlanak, vétkeznek, de szoros közösségben élnek, és egymást támogatva igyekeznek a szoros és keskeny úton járni. Soha nem ellenségesek más vallású embertársaikkal, sőt amiben tudnak, segítenek a rászorulókon, vallásra való tekintet nélkül. lehet, hogy elrémiszt a viseletük, de nem fanatikusok, ugyanolyan jót lehet velük beszélgetni, nevetni, sírni, örülni... Szerintem ha találkozol eggyel, ne úgy nézz rá, mint valakire, aki más, hanem ismerd meg, és aszerint alkoss jó vagy rossz véleményt róla. És kérlek soha ne általánosíts, mert közöttük is vannak mindenféle emberek, attól, hogy hasonló a viseletük, érzelmeik, gondolkodásuk, egyéniségük különböző lehet.

Hogy a nazarénusok pogány tanokban, mítoszokban hinnének? A 12-ik válaszoló valami más vallásról írhat... Talán példával is alá tudná támasztani?

A 8-ik válaszadó azzal támadja őket, hogy kb. a rossz nem tevése nem elég, helyette a jót kell tenni, s ők nem teszik. Itt nagyjából a térítés hiányára, a házról házra járásra gondol a hozzászóló. Nos, az valóban nincs náluk. Úgy gondolják, azzal térítenek, ha példát mutatnak, s apró lángként világítanak. Amikor egy szakmunkás 10 gyereket nevel, amikor vállalja a börtönt, amikor vállalja a megvetést, amikor szociális otthonokat hoz létre, az mind passzivitás? Közösségük nem épített ki bonyolult hierarchiát, nincsenek dogmáik, sőt a teológiát nem is szeretik: egyszerűen akarnak élni.

Ők NEM állítják, hogy csak ők üdvözülhetnek.

Az előző hozzászólóval nagyon egyet tudok érteni.

"Ne haragudj, de legjobb tudásom szerint soha nem vettek részt semmilyen testvér, vagy hitháborúban."

Kedves 16-os! Sokára ugyan, de válaszolok. Igen, ez igaz. De amint mondtam a 8-s válaszomban, nem elég a rossz nem cselekvése, a Biblia szerint NEM elég. Az Isten bibliában megfogalmazott akaratának a cselekvését nem pótolja.

"De ami a legfontosabb: valóban nem a vallásunk miatt fogunk üdvözülni (ha fogunk!), hanem Isten kegyelméből, mert érdemünk rá nincs."

Gyakran elhangzik ez az álérv sajnos, de amit itt leírtál, az képzavar. Nem a "vallásunk" miatt fogunk megmentésben részesülni? Tehát akkor nem is számít, hogy miben hiszek, azaz bárki, bármiben hihet, hiszen nem a vallásos hitünk miatt fogunk "üdvözülni"? Rafinált állítás ez egyesektől, pedig ha az első látásra helyénvaló igazságnak tűnő megfogalmazásod mögé nézünk, akkor kiderül, hogy két össze nem illő dolgot mos helytelenül össze.

Azzal a bibliai igazsággal általában nem vitatkoznak a hívők, hogy "Isten kegyelméből", avagy az eredeti szóhasználat szerint: "ki nem érdemelt kedvességéből" nyerhetünk megmentést. De ebből arra következtetni, hogy mindegy milyen vallású vagy és ebből következően mindegy miben hiszel, nagyon messze van a Biblia igaz szavától!!! A Bibliában Isten igenis elengedhetetlenül fontosnak tartja az IGAZSÁGON alapuló hitet.

Egy szamáriai asszony, aki találkozott Jézus Krisztussal, a szamáriaiak vallása szerinti neveltetést kapott (János 4:20). Jézus tiszteletben tartotta, hogy joga van hinni abban, amiben szeretne, de emellett rámutatott: "Ti azt imádjátok, amit nem ismertek." Az asszony hitnézeteinek nagy része téves volt, így Jézus elmondta neki, hogy változtatnia kell a nézetein, ha elfogadhatóan szeretné Istent imádni — "szellemmel és igazsággal". Ennek az asszonynak, illetve másoknak idővel el kellett szakadniuk a minden bizonnyal hőn szeretett hitnézeteiktől, és ’engedelmeskedniük kellett a hitnek’, amelyet Jézus Krisztus tárt fel nekik (János 4:21–24, 39–41; Cselekedetek 6:7).

A megmentés lehetősége teljességében Isten ki nem érdemelt kedvességének a megnyilvánulása. Ádám utódai számára nincs lehetőség arra, hogy saját erőfeszítésükből megmentésre jussanak, bármilyen nemes cselekedeteket hajtanak is végre. A megmentés Isten ajándéka, amit mindazok megkapnak, akik hisznek az ő Fia áldozatának bűnengesztelő értékében. (Ef 2:8, 9)

Héberek 5:9:

"s miután tökéletessé tétetett, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki"

Ellentétben áll ez azzal a kijelentéssel, hogy a keresztények "hit által" menekülnek meg? Egyáltalán nem. Az engedelmesség csupán a hit valódi voltát igazolja.

Jak 2:14, 26, ÚRB: "Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül."

Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.

De mik ezek a parancsok? Tán elég annyi, hogy nem megyek gyilkos testvérháborúkba? Kétségtelen, hogy ez is hatalmas különbség más, magukat kereszténynek nevezőkhöz képest, de ettől még nem cselekszik Isten akaratát. Mert az nem csak ennyiből áll. (Máté 24?14)

Folyt: Kedves 16-os válaszolónak.

"Úgy gondolom, ha valaki meg van nyugodva ott, ahol megtért, és igyekszik mindig és mindenben Isten akarata, és saját jó lelkiismerete szerint eljárni, kár azt kutatnia, hogy mely vallások tagjai nem fognak üdvözülni."

Ez teljesen ellent mond a Bibliának. A mondat vége egy furcsa csavar, hiszen én nem említettem, hogy a mi jogunk lenne azt kutatni, hogy személy szerint ki menekül majd meg, ki nem. Ámde sok vallásos csoport nagyon messze van a Biblia igazságától, márpedig így természetszerűleg a bennük hívők is! Kérdés, hogy az ilyen személyek hallgatnak-e a Biblia igaz szavára, ha valaki elviszi azt nekik, vagy kitartanak a téves és káros hitelveikben?

"de lesznek azon valláson kívüli emberek is akik üdvözülnek, mert kedvesek Isten előtt."

Itt élet és halál kérdéséről van ám szó! Ezért nagyon furcsa lenne, ha Isten a Szent Szavában nem világosítana fel minket arról, hogy van-e EGY igaz egyháza, valamint lehet ezen kívül is megmentésben részesülni. Amit itt is írtál, már csak bibliai bizonyítékokra vár. :-) Csak aztán, hogy mit találsz, az nagy kérdés.

"Lehet, hogy furcsán hangzik, de én meg vagyok nyugodva ott ahol megtértem, és mégis úgy gondolom, hogy lesznek más gyülekezetekből is üdvözültek. Viszont ha én elhagynám a vallásomat, soha többé nem lenne nyugodt a lelkem, semelyik másik vallásban."

Ha valami 'furcsa', még nem feltétlen Írásellenes, de ez nem furcsa, hanem Írásellenes álláspont. Pont olyan, mint amikor valaki a hazájáról mondja ugyanezt. Pedig ugye egy kereszténynek nem hogy 'nemzetközinek', hanem egyenesen NEMZETEK FELETTINEK kellene, hogy legyen a gondolkozása.

Mit gondolsz Pál és mindenki más, aki az új és EGYETLEN keresztény valláshoz csatlakozott (elhagyván a maga mélységes meggyőződéssel követett hitét) mit tett volna, ha úgy állt volna a kérdéshez, mint te?

Igenis ha kell, akkor változtatni kell, és ez nem azon múlik, hogy a tökéletlen emberi "lelked mit sugall"!

"Szerintem ne azt firtasd, hogy milyen hitelvek, milyen múltbéli bűnök vannak itt-ott, hanem ahol vagy, ott tarts meg minden parancsolatot, és ne felejtkezz el imádkozni embertársaidért..."

Tehát ha katolikus, vagy bármelyik nagyobb ún. "keresztény" egyházba tartozok, tegyem azt, amit az emberi vezetőim, emberi filozófiái diktálnak, majd arassam le a gyümölcseit? Kösz szépen a nem bibliai 'jó tanácsot'.

"Hogy a nazarénusok pogány tanokban, mítoszokban hinnének? A 12-ik válaszoló valami más vallásról írhat... Talán példával is alá tudná támasztani?"

Kedves 17-es! Pl. a lélek halhatatlanság nem bibliai mítosza, mely az új-platonizmus eszméit vette át. Az erre épülő pokol tűz, mely egyesek szerint újabban csak 'állapot', mások szerint még mindig 'hely'. :-) Vagy a háromság, mely szintén akkor tájt, az első századokban került a hitehagyott kereszténységbe - és amely bálványimádókká teszi a benne hívőket.

"Nos, az valóban nincs náluk. Úgy gondolják, azzal térítenek, ha példát mutatnak, s apró lángként világítanak."

Ez CSAK EGY alapvető módszer abból, melyet 'Isten parancsolataként' tenni kell. De semmiképpen nem a legeredményesebb, mint a személyes tanúskodómunka, melyet ma a legtöbb magát kereszténynek valló, hamis (nem bibliai) indokokkal utasít vissza. A példamutatás alapvető és elengedhetetlen része amúgy is a keresztény életvitelnek. Van, hogy ez téríti a helyes útra a tévelygőt, ellenben nem helyettesíti a bibliai igazság feltárását, és tanítását! Jézus és az első századi tanítványok sem azt mondták, hogy pusztán a 'példamutatással' tanúskodjanak (Máté 24:14).

"Ők NEM állítják, hogy csak ők üdvözülhetnek."

Jehova Tanúi sem állítják, hogy 'csak ők' menekülhetnek meg, ha valaki ezt állítja, nem mond igazat. De a bibliával teljességgel összhangban azt sem mondják, hogy mindenféle más hitnézeten lévő, ahhoz ragaszkodó, vagy éppen egyházakon kívüli személy megmentést nyerhet "Isten nagy irgalmában".

Istennek mindig is voltak alapvető elvárásai az imádóival szemben. Az egyik ilyen elvárása az IGAZSÁG megismerése, a "szellemben és igazságban" való imádása. A legtöbb magát kereszténynek tartó személy és egyház pedig a maga igazához sokkal jobban ragaszkodik, mint az isteni igazsághoz. Mit gondoltok, miért beszélt Jézus az igazak és megmenekülők "keskeny útjáról"??? Tán azért, mert sokan választják?