A keresztények tényleg hisznek az ördögben meg a démonokban? Miért?

A Sátán/Ördög szerepel a Szentírásban. Isten jót teremtett, és egyben szabad akaratot teremtett. Az embernek van lehetősége Istent követni, de van lehetősége más utat is választani. Viszont mindegyik választásnak megvan a maga következménye.

Teremthetett volna Isten egy tökéletes világot, amiben mindenki folyamatosan mosolyog. De Isten nem bábokat akart maga köré, hanem szabad akarattal rendelkező, gondolkodó lényeket.

Nem csak a keresztények hisznek ebben, hanem a föld lakosságának túlnyomó része. Egyedül a materialisták nem hisznek bennük.

Én magam nemcsak hogy hiszek ebben, hanem tapasztalatom is van a démonokról. A démonok valóságosak, és sajnos egyre több ember kerül démoni befolyás alá, mert a világ tele lett okkult dolgokkal.

A materialistáknak elég a hazugság, amit elfogadtak. Miért kellene többet fáradnia az ördögnek velük? Hiszen már így is az övéi.

Sziasztok. Először is: az Istenfélelem és a valamitől való félelem nem ugyanaz. Az Istenfélelem a tiszteletet jelenti, még a nyelvtan is más: féld az Urat és nem az, hogy félj az Úrtól. Istentől nem kell félni.

Ja, ha már itt tartunk, a démonoktól sem. Jézus szerint legalábbis.

Én hívő vagyok, hiszek a sátán létezésében, de nem mint egy konkrét személyt képzelem el, sokkal inkább, a félelem, a hazugság, a gonoszság fókuszpontjának tartom.

A Biblia sok mindent megszemélyesít, ami nem feltétlenül személy, a démonok sem azok. Van "démona" a paráznaságnak, káros szenvedélyeknek, betegségeknek, főleg a lelki eredetű betegségeknek. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy láthatatlan szörny ül a válladon, és a füledbe sugdos, mert ez a gondolat egyszerű hárítás.

Egy példa: ha én elmegyek egy buliba és keresztényként berúgok,akkor hibát követtem el. De nem azért mert egy démon megszállt, hanem mert elfordítottam a figyelmemet az életelvemről. Viszont ha egy alkoholista nem képes lemondani a piáról, az a szenvedélyévé vált,akkor ún. démonizált állapotban van. A démonizált állapot pedig semmi más, mint rabság. Amikor már kevés a józan ész, a belátás, a segítség. Durvább eszközök kellenek. Ma van pszichológus, elvonó és még más intézmények, egy egész tudományág épült arra hogy a fogságban lévő embereket kiszabadítsa (pszichológia) de mindez általában hosszú, keserves és nem mindig sikeres küzdelem. Nos, régen nem volt dr.Csernus, régen démonűzés volt. Ez egy más szó arra hogy gyógyulás.

Remélem sikerült választ adnom a kérdésedre.