Magányos, szerelmi kapcsolat nélkül élő ember szamara nyújthat bizonyos mértékben vigaszt a hite, vallása?

Elsősorban járj el istentiszteletre, és a fiatal felnőttek számára rendezett minden programra - gondolom, ilyen programok minden felekezetben vannak. Naponta imádkozz azért, hogy társat találhass, illetve hogy kevésbé érezd magad magányosnak. Mielőtt szentírást tanulmányozol, mindig tedd fel magadban azt a kérdést: Hogyan találhatnék társat? Hogyan enyhíthetném a magányomat? Illetve bármely más kérdést is, amely éppen foglalkoztat, hogy a szentírásokból választ kaphass rá.

Minden nap elmélyülten tanulmányozd a szentírásokat, és tartsd be a parancsolatokat, legyél tökéletesen becsületes. Bízz az Úrban maradéktalanul, és gondolj arra, hogy ha te mindent megteszel, akkor ő hozzá fogja tenni a maga részét, és segít, hogy elérhesd a céljaidat.

Engem, ha valami bánat, rossz, szomorú dolog ér (amiből mostanában rendesen kijutott), akkor mindig arra gondolok elsősorban, hogy ezt is el kell bírnom, mert nem tesz rám olyan terhet, amivel nem tudnék megküzdeni.

Másodsorban pedig próbálom magam teljesen a kezébe helyezni. Olyan ez, mint egy sötét barlang. Ha kapkodok, elcsámborgok, akkor sosem jutok ki. Nem látok semmit, azt sem tudom, hogy merre kell mennem. Megpróbálom átélni ezt a helyzetet, és akkor megfogadom, hogy Isten kezébe helyezem a sorsomat. Kezébe adom a kezem, ő majd kivezet. És biztos, hogy a fény felé fog vinni, mert ő tudja a kiutat.

Harmadszor pedig belegondolok, hogy mást úgy sem tehetek. :D Ha nyugtalankodom, zsörtölődök, attól még nem lesz jobb. :D

Természetesen járok emberek közé, tehát nem szabad teljesen elzárkózni a külvilágtól sem.

És végül: Anthony de Mello: A szeretet útja. Fantasztikus könyv, nem csak keresztényeknek.

Nekem hívőként az a meggyőződésem, hogy vannak olyan emberek, akiknek Isten társat szánt, és vannak olyanok, akiknek nem, mert más küldetést ad nekik, vagy egyszerűen személyiségükből adódóan független típusok, ezért nem is vágynak rá. Helyeslem az előző két válaszoló javaslatát.

Szerintem a hit nem pótolhatja teljes mértékben a fizikai-szellemi emberi társat, a kettő egymástól teljesen különböző dolog, és a Biblia nem írja azt, hogy aki Istent szolgálja, annak nem lehetne emberi társa. Azonban Isten segítségét kérve előbb-utóbb biztosan sikerrel jársz.