A buddhizmus tana szerint létezik az örök, állandó, változatlan Önvaló, olyan, mint az atman a hindu tanok alapján? Részletesebben a kifejtésben.

Nincs olyan, hogy átman a buddhizmusban. Semmi sem örök, minden változásnak van alávetve. Ha azt kérdezed, hogy akkor mi az mégis, ami/aki újraszületik, akkor én azt kérdezem, mennyire azonos önmagával az öt éves gyerek és a nyolcvan éves öregember, aki abból a gyerekből lett? Hát ha őszinték akarunk lenni, akkor részben azonos, részben nem. Ha meghalunk, akkor egyszerre megválunk a testünktől és a világunktól, amelyben vagyunk, a köztes létben (két újraszületés közötti időszak) is érvényes marad a változás, ugyanis egyre jobban hasonlítani kezdünk arra a lényre, akivé újra fogunk születni.

És mivel nincs lélek, nincs Átman-Bráhman egység sem.

Önálló, de örökké változó tudatos lények vagyunk, ezért már két egymást követő pillanatban sem vagyunk teljesen önazonosak önmagunkkal. Nincs teremtő isten (nagy erővel és hatalommal rendelkező lények vannak, ezeket nevezzük isteneknek), minden lény teremti és pusztítja azt a világot, amelyben éppen létezik, és ha újraszületik, akkor ugyanezt teszi az új világgal is. A világ és a lény ugyanis olyan, mint a kéz és a kesztyű.

Lehetne kérdezni, hogy miért jobb ezt elfogadni. Van aki elutasítja, hogy valamiféle isten játékszere csupán, és igenis válhatunk Buddhává, akik ugyan felette állnak minden lénynek, mégis segítenek nekik is buddhákká válni. Már ha akarnak.

Nagyon könnyen ki tudod találni Te magad is.

Biztosan ismered a relativitás, vagyis a viszonyítottság fogalmát, illetve annak tényét. Az ember csak azért tudja valamiről, hogy az, mert az viszonyítva jelenik meg máshoz képest, ugye kontrasztban. Ergo, ha van változás és elmúlás, akkor van valami ami változatlan és maradandó. A történetek szerint Guatama Sziddhárta ezt a változatlan, örök és maradandó valamit kezdte el keresni.

Ha nem lenne meg ez a változatlan dolog mindig, akkor a változást nem lehetne észlelni.

Egyszerű példa ehhez. Ha nem lenne meg a "stabil" mozivászon a filmnézés közben, akkor a filmkockák folyamatos változását, vagyis a filmet egyszerűen nem látnád.

üdv

27/F

LastOne.Left

alapjában véve semmi különbség nincsen. max annyi, hogy a buddhizmus kissé egyszerűbben fogalmaz, de lényegileg ugyanarról szól a kettő, már ha az eredeti "iratokat" vesszük alapul, s nem modern kori értelmezéseket.

ui.: a vallások valódi mondanivalója közt nincsen különbség, a különbség a tévedésben lévő emberek értelmezéseiben van...a "kinyilatkoztatás" mindig ugyanaz.

üdv

27/F

LastOne.Left

Ami örök, az a változás törvénye. Nincs a buddhizmusban semmi, ami örök és változatlan entitás lenne. Ami nem változik, az nem is létezhet, az totálisan halott lenne. Mindennek ürességtermészete van. Nincs legbelső lényege semminek és senkinek, se az alanynak, se a tárgynak. Ahová átmant képzelnek, ott nincs semmi. Egy meleg levegőrétegre is lehet vetíteni, és látszik rajta a kép, mégse mondhatjuk azt, hogy az egy állandó valami. A világ olyan, mint amikor egy varázsló egy fatörzsből elefánt látszatát vetíti a falusiak elé. Valójában azonban nincs ott elefánt, de ha még jobban megpiszkáljuk, akkor se fatörzs, se varázsló, se falusiak nincsenek abszolút értelemben. Mindössze egy relatív viszonyrendszer létezik,és ezt érzékeljük testnek, világnak, valóságosnak.

Igen, gyakorlom a buddhizmust, de az elmélet olyan mély és nehéz, hogy tőlem okosabbak előadására kellene elmenned.

A buddhizmusban annyira nincs átman, hogy Buddha egyenesen azt hirdette, hogy semmi sem örök, állandó, változatlan.

A létezés problémájára a függő-keletkezés tanát adta Buddha. Ez azt jelenti, hogy minden létező dolog összetett. Az összetettség egyrészt azt jelenti, hogy sok alkotóelemből, részegységből áll össze, másrészt azt, hogy okok és feltételek megléte szükséges a létrejöttéhez. Például ahhoz, hogy kinőjön a fa a földből, szükséges egy mag a földben, víz, napsütés, tápanyagok, és még nagyon sok minden más. Maga a "fa" létezése nem amiatt van, mert van egy "fa-átman", ami benne lakik a fában, vagy valami transzcendens helyen, hanem azért, mert az okok és feltételek fennállnak. A megszűnés is az okok és feltételek megszűnésével függ össze.

Az emberi lény is összetett, és ugyanígy átman-nélküli, alá van vetve a változásnak és a mulandóságnak.

Gondolom itt az a kérdés, hogy volt-e első ok, vagy volt-e a világnak kezdete. A buddhizmusban ez nagyon érdekesen van kifejtve: sehogy. Buddha néhány kérdésre mindig megtagadta a válaszolást, ezek:

Buddha a megszűnése után létezik-e, nem-létezik-e, létezik is, meg nem is létezik-e, sem nem létezik, sem nem nem-létezik-e,

a világnak van-e vége, a világnak nincs-e vége, van is vége, meg nincs is vége, nincs sem vége, sem nem-vége,

a világ örök-e, nem-örök-e, örök is, meg nem is örök-e, sem nem örök, sem nem nem-örök.

Nem azért nem válaszolt, mert nem tudta a válaszokat, hanem azért, mert a kérdésekre csak olyan válaszok adhatók, amelyek filozófiai szélsőségekhez tartoznak, és így a kérdéseken való tanakodás nem visz közelebb a megvilágosodáshoz.