Mit jelent az, hogy: örök élet?

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?"

János 11,25-26

Mint minden vallásnak, a keresztény vallásnak is az halhatatlanság, a feltámadás elérése a célja. Visszatér Istenhez - ahonnét kiszakadt és szenvedésekkel teli életét éli. És közben keresi - a megszabadulást. Ezt jelenti Krisztus követése (ajánlott Thomas von Kepmis Krisztus követése könyve.)

A buddhista úgy, hogy a Buddha- tudatállapotot szeretné elérni, a hindu Brahmanhoz térni (a reinkarnációs láncolatból kilépni) a muzulmán Allahhoz (az arabul Istent jelent), a taoista pedig az Örök Törvényt a Tao-t felismerve akarja ezt.

A közös ez a világ vallásokban, amely a 7 milliárd ember 90 %-át érinti ma is. (a felsorolt 5 a világvallás)

Sajnos nálunk a bolsevik terror ideológiája nyomán, 1919-től nagyon elterjedt a materializmus. És már fogalma sincs ezekről a dolgokról az így: emberi lényegünk tudomása nélkül felnevelt generációknak erről.

Ajánlom még Helmut von Glasenapp: Öt világvallás c. könyvét . Szia! : )

„Ha Istennek tetsző életet élünk, követjük Jézust, halálunk után örök életet kapunk. Ez mit jelent?”

Ez szerintem nem jelent semmit, ez tévedés. Vajon miféle örök élet az, ha előbb el kell szenvedni a halált?

Nem, az örök élet nem a halál után, egy bizonytalan jövőben, még bizonytalanabb 'ígéretek' szerint kezdődik, hanem a születéssel.

Az embernek szellemi képességéből kiindulva megvan a lehetősége, hogy kiemelkedjen halandósága fölé. Ez ma még egy alig ismert lehetőség, pedig előttünk már régen többen is bizonyították, a legismertebb köztük Názáreti Jézus volt.

Jézus aki feladatának tekintette az emberek (ön-)tudatát 'felemelni', egy életre szóló lelkigyakorlatra vállalkozott. Már kora ifjúságában „az Atya dolgaiban” járt. Ezzel felemelte saját öntudatát arra a színvonalra, melyen végbement az: amit az evangélium színeváltozásnak nevez. Színeváltozásnak alkalmával Jézus megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni, akkor képes lett arra hogy feladata sikerének érdekében vállalja a szenvedést, a gyötrelmes kereszthalált.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, hogy egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerüljük a halált. Akkor valóban Jézus tanítása szerint Istennek tetsző módon élünk.

A halál, bármennyire is igyekszünk szépíteni virágokkal, imákkal énekekkel, nagyszerű öltözettel szertartásokkal, tisztelettel az elhunyt és hozzátartozói iránt, marad egy rút embertelen, emberhez nem méltó esemény. A halál nem az örök élet kapuja.

Az örök élet kapuja a színeváltozás. A színeváltozás csak azt távolítja el tőlünk ami nem hozzánk tartozik, a testet nem csak kíméli, hanem tökéletesíti is, azon felül megadja egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni. Akkor az ember végbevihet oly dolgokat, melyeket addig csodának nevezett.

János 17: 3-at olvasd el.

Az Ézsaiás könyvének a 65. fejezetében pedig arról olvashatsz, hogy milyen áldásoknak fogunk nemsokára örvendeni, de az is kiderül belőle, hogy általánosságban véve az emberek a Földön fognak örök életnek örvendeni

Csatlakozom Isadorhoz.

A nevében is benne van:

Örök, vagy is nem fogja a halál megakadályozni az élet folytatását, semmilyen korban.

s a legtöbb ember Isten akaratának megfelelően a földön élvezheti ezen el nem múló élet áldásait, amit Ádám is És Éva is élvezhetne mai napig is ha nem csináltak volna ekkora baromságot.

A halhatatlanság nem egyenlő az örök élettel.

Halhatatlanságot csak a nem fizikai testűekre vonatkozik akik az égben vannak.

A Bibliában az "örök élet" (dzoé aióniosz, ζωὴ αἰώνιος) nem azonos a puszta időbeli végtelen létezéssell. A görögben két szó használat az életre: az egyik a βίος (biosz), a másik pedig ζωὴ (dzoé). A puszta életműködés, létezés leírására a biosz szó használatos, ebből ered a biológia szó is. A dzoé ehhez képest valamiféle többletre utal. Egy pokolbéli bűnösnek nincs dzoé aióniosz-a, de időben végtelen ideig fog létezni. Most pedig beidézek valamit:

Mi az "örök élet"?

Atyjához szóló imájában Jézus ezt mondta: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn 17:3 MBT) Ezek a szavak feltárják, hogy az örök élet nem csak egyszerűen örökké tartó vagy végtelen létezéssel azonos, nem pusztán az élet meghosszabbítása. A megkülönböztető minősége ennek az életnek a tartós kapcsolat Istennel és az Ő szeretett Fiával, ennélfogva valami jóval nagyobb és gazdagabb, mint az egyszerű végtelen létezés.

Így, kommentálva a Jn 17:3-at a The Expositor's Bible Commentary megállapítja:

A második mondat meghatározza az örök élet természetét. Ez nem csak időbeli kifejezésekkel van leírva, hanem kapcsolatként. Az élet aktív összefonódás a környezettel ... mely lehet tárgyi vagy személyi. Az élet magasabb szintje: összefonódás a magasabb szintű környezettel. Életünk teljes kiteljesedéséhez meg kell ismernünk Istent. Ez, mondta Jézus, képezi az örök életet. Nem csak végtelen, mivel Isten megismerése megkívánja az örökkévalóságot a teljes szint eléréséig, de minőségileg kell örök dimenziókban léteznie.

Ismerni az Atyát, mint egyedül igaz Istent, magába foglalja a felé szóló kizárólagos odaadást, szeretetet, törekvést annak cselekvésére, ami kedves az Ő szemei előtt, hinni az Ő felénk mutatott mély szeretetében, gyengéd gondoskodásában még ha komoly próbákkal nézünk is szembe, bízva Őbenne és szavában, és rátekintve segítségért, vezetésért, vigaszért. (Pl 3:5, 6; 30:5, 6; Mt 4:10; 22:37; 2 Kor 1:3, 4; Zsid 12:7-10; 3:5, 6; Jak 1:5; 1 Pt 4:1, 2; 5:7) "Isten szeretet", ez a "szeretet" összegzi azt, amilyen Ö valós létében. Ezáltal, megismerni Őt azt jelenti, hogy úgy szeretni, ahogy Ő szeret, együttérezve, ahogy Ő együttérez, megbocsátva, ahogy Ő megbocsát. (Mt 18:21-35; Lk 6:36; Jak 2:13; l Jn 4:16, 20, 21) Aki Isten emberi gyermekei közül gyűlölettel, haraggal, megvetően viselkedik, nem ismeri Őt. Az ilyen személynek lehet intellektuális ismerete Istenről, amit a Szentírás olvasásával szerzett, de nincs Őmagával kapcsolata. Az Atya ismeretlen számára, és nem tekinti magát gyermekének. A keresztényeknek János apostol ezt írta

"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet." (1 Jn 4:7,8)

Ismerni az Atyát, a vele való kapcsolatot érezve, lehetetlen anélkül, hogy megismerjük Jézus Krisztust is, mint akit az Atya küldött az emberek világába, hogy bűneink megbocsátathassanak, az Ő Fiának áldozati halálában való hit alapján. (Jn 3:16-18; 5:36-40; 6:29; 7:28, 29; 10:36;11:42; 17:8, 20-26; 1 Jn 2:1-5; 3:23) János ismét írja:

"Abból ismerjük a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." (1 Jn 3:16)

A Fiú nélkül nem tudjuk igazán megismerni a szeretet Istenét. Jézus tökéletesen visszatükrözte Atyjának szeretetét és örömét lelte Atyja akaratának állandó cselekvésében. (Jn 8:29; 15:9-13) Ezáltal a Fiú elvetése az Atya elvetését eredményezi. Amint Jézus mondta bizonyos embereknek, akik elutasították, hogy higgyenek benne és meg akarták ölni: "Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök, nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem." (Jn 8:42) Másrészt, mindenki aki megértette, hogy Jézus az Atya által lett elküldve, és hitt benne, mint Isten Fiában, aki leteszi érte az életét, annak ahelyett, hogy elitélt bűnös lenne a halál kilátásával, lehetővé válik új életet birtokolnia, mint Isten szeretett gyermekeinek és Jézus testvéreinek egyike. (Mt 25:31-45; Zsid 2:10-18; 1 Jn :1) Hitének külső megnyilvánulása az élet, mely összhangban van Isten Fiának példájával és tanításával, így megmutatja, hogy valóban ismeri őt. (Mt 7:21-25; Lk 6:46; Jn 13:13-17, 34, 35; Rm 15:1-6; 1 Pt 2:20-24; 1 Jn 2:6)

Amióta lehetséges az embereknek helyeselt kapcsolatban lenniük az Atyával és az Ő Fiával a Krisztusba vetett hit által, az örök életről a Írások mint már birtokoltról beszélnek. A következő szavak a hívőknek szólnak: "Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van" (1 Jn 5:11-13) Az örök élet a maga teljességében nem élvezhető a hívők által míg nem találják magukat a bűntelenség állapotában, az átváltozott testükkel ami Isten fiának megdicsőült testéhez hasonlóvá lesz alakítva. (Fpi 3:20, 21; 1 Jn 3:2,3) Akkor ők teljesen vissza fogják tükrözni az Atyának és az Ő Fiának szeretetét. Ők akkor valóságos értelemben ismerni fogják Istent és a Fiát, és csodálatos kapcsolatuk, lévén helyeselt gyermekei Istennek és testvérei Krisztusnak, az örökkévalóságig folytatódik. Jézus gondoskodott ennek biztosítékáról azoknak, akik szeretnének mindent elhagyni, hogy az ő követőivé legyenek: "Bizony, mondom néktek,: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermekeket, és szántóföldeket üldözésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet." (Mk 10:29-31)"

Lefordítom: A dzoé aióniosz az Istennel végtelen kapcsolatban való végtelen időbeli létezést jelent, nem csupán időbeli létezést, viszont minden léleknek végtelen létezése van, még ha nincs is dzoé aióniosz-a.

Az örökélet (dzóé aióniosz) valóban ajándék. De van olyan élet, ami nem ajándék, ami olyan gyötrelmes, hogy az emberek inkább keresik helyette a halált (Jel 9,6).