Miért érzem a szerelmet bűnnek?

Ádám teremtésekor Isten indítványozta az embernek, hogy nem jó így lennie egyedül, szerez neki hozzá illő segítő társat.

Ha elolvasod, akkor látni fogod, nem az ember kezdeményezte, hanem Isten látta az ember szükségét, hogy nem jó egyedül lennie.

Én a magam részéről hiszek Istennek, te ezek szerint nem.

Ismerek egyébként istenfélő keresztény házaspárokat és megélik a hitüket, nem szakadtak el Istentől.

Úgy vélem, ha valakiben kialakul egy ilyen kép, hogy a szerelmet bűnnek érzi, akkor a szülei nem mutattak jó példát etéren, sőt feltételezem, valami komoly, katasztrófális dolog lehetett köztük, ha a gyerek ezt szűrte le a kapcsolatukból, hogy a szerelem valami bűnös dolog. Egy gyereknek mindig a fő példa a szülők kapcsolta. Innen modellezi később az életét.

Pszichológus segíthet ilyen ügyekben és együttműködve vele, fel lehet oldani a régi traumákat.

Szia!

Azért érzed bűnnek, mert nem vagy tisztában azzal, hogy Istennek mi a véleménye erről. Isten egyáltalán nem bánja hogy szerelmes vagy, sőt! Az Isten Lelke azért ihlette az Énkeke énekét, mert ezzel is Isten véleményét szerette volna elmondani a témáról. A szerelem önmagában nem bűn, viszont nem is felelőtlenség, megvannak a maga törvényszerűségei, melyeket megtalálsz a Szentírásban.

A szerelem nem bűn, erről szól az Énekek Éneke is. a szerelem szeretet, hogyan lehetne bűn, ha a legfontosabb parancsolat a szeretet. A szerelem jön magától, lehet plátói is és aki párt talál annál beteljesedik is.

# 5/8:

A házasság viszont egyáltalán nem kötelező vagy parancs, sőt aki egyedül él, még Pál apostol többre is tartotta (ha iga lenne,a mit írtál Pál lenne a főbűnös):

"Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is (egyedülálló)." Korinthusbeliekhez írt I. levél 7. rész