Az állatok azért nem kerülnek a mennyországba, mivel nem értelmesek annyira, hogy képesek legyenek a hitre?

Az állatoknak nincs lelkük, ezért nem kerülhetnek a mennybe. De az emberek is ide, a Földre, testben támadnak majd fel a második eljövetelkor. Az állatok nem támadnak fel, de szaporodhatnak továbbra is. A világ annyiban fog különbözni a jelenlegitől, hogy az emberek örökké élnek majd és nem fognak vétkezni.

Mind bűnösök vagyunk,mind poklot érdemelnénk, de Isten megkegyelmez egyeseknek, cselekedeteik és hitük alapján együttesen.

Az állatoknak nincs lelkük, sem olyan értelmük, mint az embereknek. Ehhez nem kell hit, még a pszichológia is bizonyította, hogy egy állat sosem lesz ember. Csimpánzokon végeztek kísérleteket, amikből kiderült, hogy az állat nem képes olyan szintű fogalomalkotásra, mint az ember. Így istenképük sem lehet.

Mivel nincs lelkük az állatoknak, így nem kerülnek a mennyországba.

Igaz, Isten alárendelte az állatokat az első embernek, Ádámnak. Nekik nem adott gondolkodóképességet, és nem ültetett beléjük vágyat arra, hogy kapcsolatot ápoljanak a Teremtőjükkel (2Péter 2:12; Júdás 19). Ádám viszont magasabb rendű életformát képviselt, mivel ő „Isten képmására” lett megteremtve, ami azt jelenti, hogy képes volt visszatükrözni a Teremtőjének, az egyéniségét

Amikor a Biblia azt írja, hogy a halál ’bejött a világba’, arra utal, hogy az ember nem úgy lett megteremtve, hogy meghaljon. Ami az embereket illeti, az időskor és a halál annak az eredménye, hogy az első ember fellázadt Isten ellen. Az állatok viszont nem úgy lettek megalkotva, hogy örökké éljenek (1Mózes 3:21; 4:4; 9:3, 4).

míg az állatoknak korlátozott élethossz adatott meg, az ember a földi örök élet kilátásával lett megalkotva

A Teremtő azonban világosan értésükre adta az embereknek, hogyan kell bánniuk az állatokkal. Jóllehet megengedte nekik, hogy megegyék és más hasznos célokra is felhasználják őket, soha nem hagyta jóvá az állatokkal való kegyetlenkedést. A Biblia ezt írja: „Az igazságos törődik háziállatának lelkével, a gonoszok irgalma azonban kegyetlen” (Példabeszédek 12:10).

Isten az emberek érdekében teremtette meg az állatokat. Az állatok segíteni tudnak a munkavégzésben, és az emberek társaivá, kedvenceivé válhatnak

, az emberekkel ellentétben az állatok nem lettek Isten képére teremtve az örök élet kilátásával. A Biblia azt mondja, hogy Isten úgy teremtette meg az embereket, hogy ’az örökkévalóságot is az értelmük elé tárta’, az állatokról viszont nem olvassuk ugyanezt (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia).

3. Az állatok élete szintén szent a Teremtő számára. A keresztény ölhet állatokat azért, hogy élelmet és ruházatot biztosítson magának, vagy megvédje magát a betegségtől és a veszélytől (1Mózes 3:21; 9:3; 2Mózes 21:28). Viszont helytelen az állatokat bántalmazni, illetve pusztán sportból vagy kedvtelésből megölni őket (Példabeszédek 12:9).

8 Ebben a tekintetben az ember halála nem különbözik az állatokétól. Az állatok is lelkek, és ugyanaz a szellem, vagyis életerő ad energiát nekik is (1Mózes 1:24, NW; 4Mózes 31:28). A Prédikátor 3:19, 20-ban Salamon, a bölcs férfi tudatja velünk: „Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és [a halálban] nincs az embernek többje, mint az állatnak . . . Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba” (K. f.). Az ember felette állt az állatoknak abban, hogy Isten képére teremtetett, és így visszatükrözte Jehova tulajdonságait (1Mózes 1:26, 27). De a halál alkalmával mind az emberek, mind az állatok visszatérnek a porba.

„Szeressétek az állatokat: az Isten megadta nekik a gondolkodás csíráját és a zavartalan örömet. Ne rontsátok, ne vegyétek el hát örömüket, ne kínozzátok őket és ne szálljatok szembe az isteni gondolattal.

Ember ne emeld magad az állatok fölé: azok ártatlanok, …” (Dosztojevszkij)”

"Mivel nincs lelkük az állatoknak, így nem kerülnek a mennyországba."

"Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. Az ördögök kérlelték őt: "Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába." Azt mondta nekik: "Menjetek." Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben." (Mt 8:28–32)

Ha az állatoknak nincsen lelkük, akkor Jézus hogyan küldhette az ördögöket (gonosz lelkeket) a disznókba? Nem logikátlan egy kicsit az állításod?

"Amikor a Biblia azt írja, hogy a halál ’bejött a világba’, arra utal, hogy az ember nem úgy lett megteremtve, hogy meghaljon."

De pedig igen. Az emberek már az Édenben is halandók voltak - más kérdés, hogy az isten persze addig tartja életben őket, amíg csak akarja.

A kiűzetés után már nem akarta örökké életben tartani őket.