Ha korábban bűnöztem, és felhagyok vele, az Isten szemében kedvesebb, mintha sose bűnöztem volna?

Az Isten szemében minden ember egyforma. Az Isten megbocsájtó! Inkább az emberektől félj! Tisztázd magadban a bűneidet, számolj el a lelkiismereteddel, imádkozz sokat.

Meg fogsz nyugodni és komolyan vedd, hogy kerüld a bünre vezető utat!

Ha van isten akkor az egy szadista, ugyanis én

soha nem ártottam senkinek, segítettem az embereken,

erre itt van nesze kaptam jutalmul olyat, hogy kb.

én sorozatgyilkosoknak adnék ilyet, ha isten lennék.

Köszönöm istenkének, hogy ily fiatalon megkaptam eme

csodás ajándékot.

Ha újra kezdhetném lopnék, csalnék, hazudnék.

Minél szemetebb valaki annál jobb neki.

(képernyő billentyűzettel írtam)

A sz*ar dolgok nem istentől valóak.Én is mindig jó ember voltam és elképesztő rohadt dolgok zúdultak a nyakamba.De akkor is hiszek az Isten szeretetében és jóságában.És csak azért is minden erőmmel azon leszek,hogy jó ember maradjak.Ha én is szemét módon bánok azokkal akik velem úgy bánnak akkor mégis mi különböztetne meg tőlük?

Ha komolyan gondolod akkor inkább rakj rendet a fejedben és gondolkodj el az elhangzott válaszokon.De ha csak trollkodni akarsz akkor eltéphetnél egy másik fórumba mert ez nem ide való.

Isten lehet, hogy megbocsát, de az emberek nem felejtenek... amíg ezen a világon vagy, azok között kell továbbra is élned, akik ellen, vagy akik kárára tetted amit tettél.

Szerintem nem korrekt - azokkal szemben, akik között élsz - ha valaki gonoszkodik,bűnözik, és azt mondja, majd megbánom, meggyónom,aztán olyan lesz mintha nem történt volna semmi.

Isten nem jobban, hanem másképp szereti azt, aki megtér. Ez nagyon fontos!

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen logikai buktatót nem hagyna figyelmen kívül ("ha most bűnözök, és utána megbánom, jobb lesz...")

Éljünk egy hétköznapi példával: van két kutyád/macskád/kanárid, vagy hasonló háziállatod. Mindkettőt nagyon szereted, ám egy nap, mikor hazatérsz, észreveszed, hogy egyikük elszökött. Elképesztően magad alatt vagy, hiába keresed, nincs sehol. Aztán, mikor végleg letettél róla és elsirattad, soványan, csapzottan betoppan az elkóborolt kedvenc. Nagyon örülsz neki, hogy visszatért, de nyilvánvalóan nem örülsz annak, hogy valamikor elszökött, és szintúgy nyilvánvaló, hogy ettől nem fogod kevésbé szeretni azt az állatodat, aki mindvégig melletted volt.

Ugyanakkor fontos: utólag belegondolva, bármilyen jó érzés is volt látni a megkerült kiskedvencet, nagy fájdalom volt felismerni az eltűnését. Ha vissza tudnád forgatni az időt, megakadályoznád, hogy megszökjön, mert nem akarod átélni azt a rossz érzést az eltűnés miatt, még ha meg is kerül.

Tehát csak azért nem szabad rosszat elkövetni, hogy utána jóvá tehess valamit. Ez olyan, mintha egy orvos megsebesítene valakit azért, hogy segíthessen rajta... Elég morbid, nem?

Remélem segítettem!

Kedves Kérdező!

Mi az, hogy nem érdekelnek az Emberek? Isten minden emberben ott van, csak sokan eltávolodnak a VALÓS céloktól, ezzel pedig ISTENTŐL is. Félelmek, pénz, ambíció, stb. ezek mind félrevezetnek minket. Ha nem érdekelnek az Emberek, akkor téged Isten sem érdekel. Isten által mi mind összekapcsolódunk. Ha nyitsz az emberek felé (a szívedben), és elfogadod magad, akkor te is visszatérsz valós önmagadhoz és ezáltal Istenhez is.

Ez nem egy bonyolult dolog. Ez nem egy verseny, nem kell hogy magadra vond a figyelmét. Ki vagy te? Téged az Isten is jobban szeressen mint mást? Szerinted ez így működik? Nagyon drukkolok neked, hogy jó döntést hozz saját érdekedben. És kérlek, hogy a szívedre hallgass!