Van-e szabad akaratunk?

A legújabb tudományos eredmények szerint nincs:

[link]

Szia!

A szabad akarat abban az esetben valósul meg, ha az akarat megnyilvánulása előtt azt érzelmi és értelmi vizsgálat előzi meg, tehát a születése nem kondicionált minták eredménye.

Isten szabad akaratot adott mindenkinek bizonyos dolgokban az életben.

De azt, hogy miként kell őt szeretni, vagy milyen imádatot be mutatni azt Ő hivatott meghatározni s ehhez joga van.

Ezt nagyon jól mutatja az amikor egy fáról nem engedett enni az embernek, vagy is nem korlátlan hatalmat adott az embernek, hanem viszonylagost, de az nem azt jelenti, hogy mindenbe bele fog szólni.

Isten és Jézus sem vallásokat akart létre hozni, vagy hozott létre, hanem egységes imádatot szeretnének minden embertől.

Vegyük az Izraelitákat:

megvolt adva milyen állatot vigyenek melyik milyen legyen hány esztendős stb.

Aki nem tartotta be annak az áldozatát nem fogadta el Isten.

Sőt akik a Zsidó néphez akart csatlakozni más népből mert rájött, hogy az az Igaz Isten annak ugyan azt az imádatot kellett bemutatni, mint a test szerinti Zsidónak.

Most sincs másként.

Jézus elmondta bemutatta a lényegét a keresztény életnek, és ehhez kell igazodni, ha kényelmetlennek érzi az ember akkor is, hiszen az imádatot nem mi határozzuk meg hanem Ő.

Katy Weaver

Gondoljunk arra, hogy milyennek alkotott meg minket Isten. A Biblia kijelenti: „Isten képmására teremtette [az embert]; férfinak és nőnek teremtette őket” (1Mózes 1:27). Mivel Isten hasonlatosságára teremttettünk, képesek vagyunk visszatükrözni a tulajdonságait, például a szeretetét, igazságosságát, bölcsességét és hatalmát. Emellett Isten szabad akarattal, azaz döntési szabadsággal ajándékozott meg minket. Ez azt jelenti, hogy mi, emberek egyedülállóak vagyunk a földi teremtményei között. Választhatunk, hogy követni fogjuk-e az Isten által nyújtott erkölcsi irányítást vagy sem. Ezért mondhatta Mózes próféta: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá” (5Mózes 30:19, 20).

De a döntési szabadság ajándéka nem jelent teljes szabadságot. Nem ment fel minket azok alól a fizikai és erkölcsi törvények alól, melyeket Isten azért hozott, hogy stabilitás és béke uralkodjon a világegyetemben. Ezek a törvények a mi javunkat szolgálják, és ha bármi módon is áthágjuk őket, annak súlyos következményei lehetnek. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha úgy döntenénk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a gravitáció törvényét, és leugrunk egy magas ház tetejéről! (Galácia 6:7).

A döntési szabadság egy másik korlátozással is jár, amely azokra a teremtményekre, amelyeknek nincs ilyen szabadságuk, nem érvényes. Corliss Lamont író ezzel a kérdéssel fordul olvasóihoz: „Hogyan tulajdoníthatunk az embereknek erkölcsi felelősséget, és büntethetjük meg őket a rossz tetteikért, ha elfogadjuk . . . , hogy a döntéseik és cselekedeteik eleve el vannak rendelve?” Természetesen sehogy. Az ösztöneiknek engedelmeskedő állatokat nem terheli erkölcsi felelősség a tetteikért, és a számítógépektől sem kérjük számon azokat a műveleteket, amelyek elvégzésére be lettek programozva. A döntési szabadság tehát súlyos felelősséggel jár, és azt jelenti, hogy számadással tartozunk a tetteinkért.

Milyen érzéketlen és igazságtalan lenne Isten részéről, ha még a születésünk előtt meghatározta volna, hogy milyen életutat járjunk, később meg felelősségre vonna minket a tetteinkért! Ő nem tesz ilyet, mert „az Isten szeretet”, és „minden útja igazságosság” (1János 4:8; 5Mózes 32:4). Nem adott nekünk döntési szabadságot is, és határozta is meg egyben öröktől fogva, hogy ki fog üdvözülni, és ki kárhozik el, ahogyan azt a predesztináció hívei állítják. A döntési szabadság kizárja az eleve elrendelést.