A buddhisták miért használják az isten szót? Mit jelent számukra az isten?

Max. megszokásból használják a szót.

Nem imádkoznak, hanem meditálnak, azért hogy megtalálják azt a lelki utat amin elérhetik a megvilágosodást.

"A Buddha életéről szóló beszámolók elmondják, hogy egyik alkalommal, amikor Buddha a tanítványaival egy erdőben volt, felvett egy marék levelet és így szólt: 'Az, amit megtanítottam nektek, annyi, mint a kezemben lévő levelek; az, amit nem tanítottam meg nektek, annyi, mint az erdő összes levele.' Buddha természetesen azt akarta ezzel mondani, hogy a tanítványokat mindannak, amit tudott, csak egy töredékére tanította meg. Azonban Gautama (Buddha) valami fontosat hagyott ki: szinte semmit nem mondott Istenről; másrészről azt sem állította soha, hogy ő maga az Isten. Állítólag azt mondta tanítványainak: 'Ha van Isten, akkor számomra elképzelhetetlen, hogy törődik a mindennapi dolgaimmal' és: 'Nincsenek olyan istenek, akik az embernek segítenek vagy segíthetnek.'

Ebből a szempontból a buddhizmus igen csekély szerepet játszik az igaz Isten keresésében. A The Encyclopedia of World Faiths megjegyzi: „A korai buddhizmus nem vette figyelembe az Isten-kérdést, és bizonyára se nem tanította, se nem követelte meg az Istenben való hitet.” Mivel azt hangsúlyozza, hogy mindenkinek magának kell keresnie a saját megmentését azáltal, hogy a megvilágosodás elérése érdekében magába merül, a buddhizmus agnosztikus, vagy éppenséggel ateista felfogást képvisel. (Lásd a kiemelt részt a 145. oldalon.) Miközben azon igyekezett, hogy lerázza a hinduizmus babonáinak bilincseit és a mitikus istenek zavarba ejtő sokaságát, a buddhizmus a másik végletbe esett. Elvetette a Legfőbb Lényre vonatkozó alapvető elképzelést, amely lény akarata által létezik és működik minden (Cselekedetek 17:24, 25).

Ennek az egocentrikus és független gondolkodásmódnak az eredménye nem más, mint az évszázadok folyamán a sok iskola és szekta által kialakított legendák, hagyományok, bonyolult tanítások és magyarázatok valódi labirintusa. Aminek egyszerű megoldást kellett volna jelentenie az élet sokrétű problémáira, az olyan vallási és filozófiai rendszer lett, amely sokkal bonyolultabb annál, semmint hogy a legtöbb ember megérthetné. A megértés helyett az átlagos buddhista megelégszik a bálványok és ereklyék, istenek és démonok, szellemek és ősök imádatával, továbbá sok olyan szertartással és szokással, amelynek kevés köze van ahhoz, amit Gautama, a Buddha tanított. Nyilvánvaló tehát, hogy a megvilágosodás keresése Isten nélkül nem vezet eredményre." (Az emberiség Istenkeresése című könyvből - Jehova Tanúi kiadványa)

A 145.-ik oldal kiemelt része:

A buddhizmus és Isten

„A buddhizmus megtanít a tökéletes jósághoz és bölcsességhez vezető útra, személyes Isten nélkül; a legmagasabb ismerethez vezető útra, ’kinyilatkoztatás’ nélkül; . . . a megváltás lehetőségéhez vezető útra, megváltó nélkül, a megmentéshez vezető útra, amelyen mindenki a saját maga megmentője” (Bhikkhu Subhadra: The Message of Buddhism, a What Is Buddhism? című könyvből vett idézet nyomán).

A buddhisták ezek szerint ateisták? A Buddhist Lodge (London) által kiadott What Is Buddhism? című könyv erre a következőképpen válaszol: „Ha ateisták alatt azok az emberek értendők, akik elutasítják a személyes Isten fogalmát, akkor mi ateisták vagyunk.” Majd így folytatja: „Egy megváltoztathatatlan törvény által irányított világegyetem gondolatával éppoly könnyű szellemileg megbirkózni, mint egy távoli Személyiségre vonatkozó elképzeléssel, aki valószínűleg soha nem lesz látható, akiről az ember nem tudja, hol tartózkodik, és aki valamikor régen a semmiből megteremtette a világegyetemet, ami teli van ellenségeskedéssel, igazságtalansággal, esélyegyenlőtlenséggel, vég nélküli szenvedéssel és küzdelemmel.”

Elméletileg tehát a buddhizmus nem támogatja az Istenbe vagy Teremtőbe vetett hitet. Azonban szinte minden olyan országban, ahol ma gyakorolják a buddhizmust, vannak buddhista templomok és sztúpák, ahol a hívő buddhisták imádkoznak, áldozatokat mutatnak be és kifejezésre juttatják tiszteletüket Buddha és a boddhiszatvák képmásai és relikviái előtt. Buddha, aki soha nem állította magáról, hogy ő az Isten, a szó szoros értelmében isten lett.

------

Tehát tény, hogy az emberekben megvan az (isten)imádatra való hajlam, mindegy, hogy mit nevez ki magában "istennek"! Ez egyszerűen azért van így, mert így vagyunk teremtve.

Szintén idézet az Istenkeresés könyvből:

Miért vallásos az ember?

▪ John B. Noss a következőre hívja fel a figyelmet Man’s Religions című könyvében: „Minden vallás ilyen vagy olyan módon azt állítja, hogy az ember nem áll egyedül, és nem is képes egyedül állni. Alapvető kapcsolatban van a természet és a társadalom külső erőivel, sőt függ azoktól. Homályosan vagy világosan, de tudja, hogy ő nem egy független hatalmi központ, amely képes a világtól távol állva létezni.”

Hasonlóképpen vélekedik a World Religions—From Ancient History to the Present című könyv is: „A vallás tanulmányozása feltárja, hogy annak fontos jellemzője az érték utáni vágy, valamint az a hit, miszerint az élet nem véletlenszerű és értelmetlen. Az értelem keresése olyan hatalomba vetett hithez vezet, amely nagyobb az embernél, végül pedig egy egyetemes vagy emberfeletti elméhez, amelynek az a szándéka, hogy biztosítsa az élet legmagasabb értékeit az ember számára.”

Eszerint a vallás az ember egyik alapvető szükségletét elégíti ki éppúgy, ahogy az élelem az éhséget. Tudjuk, hogy a kínzó éhség akkor is elmúlik, ha az ember válogatás nélkül eszik; ez azonban hosszú távon káros az egészségre. Az egészséges élethez egészséges és tápláló élelemre van szükség. Éppígy egészséges szellemi táplálékra van szükség a szellemi egészség fenntartásához. Ezért mondja a Biblia: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével” (5Mózes 8:3).

Nem Jehova, hanem Jahveh. A Jehova egy helyesírási, illetve olvasási hiba. A zsidók a Jahveh nevet egy évben egyszer mondták ki, a főpap, amikor bement egy tál vérrel a kezében a Szentek Szentjébe. A zsinagógákban, amikor a tekercseket olvasták, és a JHVH (Jahveh - a zsidók nem használtak magánhangzókat az írásban, hanem speciális pontozást) névhez értek, helyette az Adonáj (Úr) szót használták. Hogy el ne tévesszék ezt, ezért odapontozták az Adonáj magánhangzóit a JHVH betűi fölé. Amikor a tekercseket olyan tudósok fordították, akik nem ismerték alaposan a héber nyelvet, a JHVH-hoz az Adonáj magánhangzóit fordították össze, így lett Jahováj - majd ebből torzult Jehovára.

Az alapkérdéshez: az imát a buddhisták babonás aktusként használják. Szerintük Istent megfelelő számú imával lehet kényszeríteni arra, hogy az ember vágyait megvalósítsa. Az imát a hamis vallásokban érdemszerző cselekedetnek tartják, minél többet imádkoznak, annál nagyobb érdemük lesz, ami Istennel szemben fizetőeszköz. Az imamalmokat pontosan ezen elv alapján működtetik ezzel annyira ledegradálják Istent, magyarul, bocsánat a kifejezésért, hülyének nézik, szerintük Istennek mindegy, csak legyen minél több ima.

Az egy más tészta, hogy mindezekről mi Istennek a véleménye. Tartok tőle, hogy amikor majd szembesülnek vele, késő lesz, és lesz nagy visítozás, fogcsikorgatás.