Mire alapozódik a Mária-kultusz?
kzs: én nem neked válaszoltam, hanem az előtted szólónak, csak te megelőztél. :)
Most félreértetted a válaszom.
Nem imádkozunk se Máriához, se Keresztelő Szent Jánoshoz, mert imádni egyedül az Istent lehet (és kell). A Szűzanyától és a szentektől csak közbenjárást kérünk. Ez kb. ugyanaz, mintha megkérnéd egy barátodat, hogy imádkozzon érted.
Máriát az Egyház édesanyjaként is tiszteli. Mivel Jézus a kereszten azt mondta Szent János apostolnak, hogy "Íme a te anyád!" és ezzel a gondjaira bízta. Nekünk azt is jelenti ez a mondat, hogy mi, akik az apostolok tanítása alapján élünk, nekünk is lelki értelemben az anyánk. Mivel Mária Jézus édesanyja, így tehát szerintem érthető, hogy a többi szentnél még jobban elterjedt a tisztelete.
Kedves Kérdező.
5. tévtanítás: Mária Isten anyja
Mi az eredete? „Az Isten anyja iránti mélységes tisztelet akkor kezdett elterjedni, amikor . . . pogány tömegek özönlöttek az egyházhoz . . . Áhitatukat és vallási öntudatukat [a kereszténységre áttért pogányokét] évezredeken át formálta a »nagy anyaistennő« és az »isteni szűz« kultusza” (The New Encyclopædia Britannica. 1988, 16. kötet, 326., 327. oldal).
Mit mond a Biblia? „Ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik . . . ; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Lukács 1:31–35, Károli-fordítás, kiemelés tőlünk).
Ez az írásszöveg világosan kijelenti, hogy Mária „Isten Fiának” volt az anyja, nem pedig Istennek. Vajon hordozhatta-e méhében azt, akit ’az egek sem tudnak befogadni’? (1Királyok 8:27). Ő sohasem állított ilyet. Mária kilétét illetően a háromságtan keltett zűrzavart. Azzal, hogy az efézusi zsinat i. sz. 431-ben kijelentette Máriáról, hogy Theotokosz (e görög szó jelentése: ’istenszülő’), vagyis hogy „Isten anyja”, utat nyitott a Mária-imádat előtt. Efézus, mely helyet adott ennek a zsinatnak, évszázadokon át a bálványimádat központja volt. Artemiszt, a termékenység istennőjét imádták itt.
Ezért is épült be a Mária-imádatba az „égből lehullott” Artemisz képmás imádatának sok vonása, például a körmenetek (Cselekedetek 19:35). Egy másik szokás is beszivárgott a keresztény tanításokba: kezdtek Máriáról és másokról készült képmásokat használni az imádatban.
Katy Weaver
A New Catholic Encyclopedia (1967, VII. köt., 378—81. o.) elismeri e hitnézet eredetéről: „ A Szentírás nem tanítja nyíltan Mária szeplőtelen fogantatását . . . A legkorábbi egyházatyák bár szentnek tartották Máriát, de nem tekintették teljesen bűntelennek . . . Lehetetlen pontos dátumot megadni arra vonatkozóan, mikor lett ebből a hitből hittétel, de úgy látszik, hogy a VIII. vagy IX. században már általánosan elfogadottá vált. [1854-ben IX. Pius pápa fogalmazta meg a dogmát,] »amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától az eredeti bűn minden szennyétől mentes«.” Ezt a nézetet megerősítette a II. vatikáni zsinat (1962—1965) is (A II. Vatikáni Zsinat tanítása. Budapest, 1992, dr. Cserháti József és dr. Fábián Árpád szerkesztésében, 78. o.).
Péter apostol egyetlenegyszer sem említi meg őt ihletett leveleiben. Pál apostol nem használja a nevét ihletett leveleiben, hanem csak mint ’asszonyról’ beszél róla (Gal 4:4).
Andrew Greeley katolikus pap kijelenti: „Mária a nyugati világ történelmének egyik leghatalmasabb vallási szimbóluma . . . A Mária-szimbólum közvetlenül összeköti a keresztényi hitet az anyaistennők ősi vallásaival” (The Making of the Popes 1978. [USA, 1979] 227. o.).
Érdekes az a hely, ahol a Máriáról mint Isten anyjáról szóló tanítást megerősítették. „ Az efézusi zsinat 431-ben a Theotokosz bazilikában ült össze. Ha volt valahol egy olyan hely, ahol aligha utasították volna vissza az »istenszülő« megjelölést, akkor ez a város az volt, hiszen egyébként is közismert volt Artemisz, azaz római nevén Diana tiszteletéről, akinek a képmása állítólag a mennyből hullott alá a Kr. e. 330 óta Magna Maternek szentelt nagy templom árnyékában, valamint a hagyomány szerint Mária átmeneti tartózkodási helye is ez a város volt” (The Cult of the Mother-Goddess. [New York, 1959] E. O. James, 207. o.).
Katy Weaver
Kedves protestáns testvérek. Én sem akartam senkit megsérteni. Pusztán leírtam a katolikusok véleményét a kérdésben. Mellesleg sok református istentiszteleten voltam már és sok református ismerősöm van, így tudom, hogy ők is imádkoznak Istenhez másokért, sőt, kérik egymást, hogy imádkozzanak másokért. Tehát ha x kéri y-t, hogy imádkozzon Istenhez z-ért, akkor a közbenjárását kéri pont úgy, ahogy a katolikusok kérik a szentek közbenjárását. Lehet, hogy ez ellentmond a református teológiának, az általam látott gyakorlat azonban mégis ez.
A másik rész pedig az, hogy miért van Máriának kiemelt szerepe. Ezt is leírtam. Jézus anyjaként a szenteken belül is kiemelten fontos.
Tudom, hogy az első századi keresztények nem tartották őt bűntelennek. Nem biztos, de talán azért fogalmazódott meg mégis ez a hittétel, mert a bűnnel eltaszítjuk magunktól Istent, Jézus pedig 9 hónapig volt Mária testében, és nem taszította el őt. De mint mondtam, ebben nem vagyok biztos.
Minden esetre nem véletlenül őt választotta ki Isten arra, hogy Jézus anyja legyen.
@ Előbbi válaszadó
A szentek közbenjárása valóban létezik a Bibliában, Pál apostol visszatérő üzenete (természetesen Isten Szent Szellemétől) az, hogy fontos a közbenjáró ima.
De Pál sohasem elköltözött személyeket nevezett szenteknek, és nem ilyenek közbenjárásáról van szó.
Maga Pál nevezi meg az 1 (vagyis EGY) igaz közbenjárónkat az 1.Tim 2/5-6-ban, valamint szinte az egész Zsidó-levélben.
Namármost, ha mégis elköltözött szentekkel kapcsolatban volna szó - ami nem így van, de tegyük fel hogy mégis - Isten Igéje ellentmondásba keveredne saját magával, ami ugyebár képtelenség.
Tehát, ha te, aki földön élő keresztény vagy, arra kérsz más, szintén földön élő keresztényeket, hogy imádkozzanak valamiért, akkor teljesen jól jársz el.
De ha ugyanezt elköltözött személyek felé kéred, súlyosan sérteni fogod a SzentÍrást (egyrészt az előbb említett 1. Tim-levelet, másrészről a Zsidó-levelet, harmadszor a Máté 11-et, és végül az, halott(ak)at szólítasz meg, ami gyűlöletes Isten szemében.
Kérlek gondolkodj el ezen, mert a SzentÍrás KIZÁRÓLAG Jézust nevezi meg közbenjárónknak. Neki van hatalma és joga eljárni az ügyünk érdekében, és MÁSNAK NEM !
@ 16-os válaszadó
Rendkívül érdekes válaszodnak az a része, amit így kezdesz: "A másik rész pedig az..."
(ha nem gond, nem másolom be ide azt, amit írtál, végül is utána lehet nézni.)
Szóval, tény és való, hogy Mária, mint Jézus anyjaként szerepel a Bibliában: ezt mindenki elismeri.
A szentek közötti elsőbbségét azonban ez nem magyarázza meg.
Figyelj ide! Jézus fizikai élete Máriától származott, de Jézus nem ezt osztotta meg velünk. Nyilván hogy szerette az anyját, de - mint az az Evangéliumokból kiderül - sohasem hangsúlyozta ezt. Jézus a szellemi létet hirdette, egy olyan valóságot, ami az Atyától származik.
A mi szellemi létünk - amit a Megváltás hozott számunkra - Őtőle (vagyis Krisztustól) származik.
Ami Mária bűntelenségét illeti: ezt még Mária se vallotta saját magával kapcsolatban!
Honnan veszem ezt?
1. Mária maga mondja: "Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezik az én lelkem, az én megtartó Istenemben" (Lukács 1/46-47)
Mária tisztában volt azzal, hogy Isten fogja őt megtartani (vagyis üdvözíteni). Kinek van szüksége megtartásra (megváltásra)? A bűnösöknek!!
2. Jézus születése után Mária felment a templomba, és elvégezte azt a tisztulási áldozatot, ami a Mózesi törvények szerint tisztává tette.
Mit csinált ekkor Mária? Nézd meg a 3.Mózes 12/7-8-at, és vesd össze a Lukács 2/22-24-gyel!
Mária egy pillanatig se hitte azt, hogy bűntelen csak mert Isten Fia, a Megváltó volt a méhében, és semmi ilyen - saját bűntelenségére vonatkozó - elképzelése nem volt.
A későbbi bűntelenségét is pont ennek az áldozatnak a véghezvitele kérdőjelezte meg.
------------
Mária bűntelenségét teljességgel cáfolja a Róma-levél, ami - mint SzentÍrás érvényű - világosan leírja, hogy minden ember EREDENDŐEN bűnös, és KIZÁRÓLAG Krisztus által lehet igazzá.
------------
Ezt írod: "Minden esetre nem véletlenül őt választotta ki Isten arra, hogy Jézus anyja legyen."
> Nézd, erre meg az a válaszom, hogy a Bibliában semmiféle utalás nincs arra vonatkozóan, hogy Jézus anyját Máriának kéne hívni.
Ésaiás jövendöli meg a Messiás születését: "Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek" (Ésaiás 7/14) - a prófécia tehát csak arról szól, hogy a Messiásnak szűztől kell megszületnie, de ez se a szűz büntelenségére nem utal, sem pedig hogy Máriának kell hívnia.
Isten az embert saját képmására teremtette és barátságába fogadta. Ezt a barátságot viszont az ember csak úgy élheti meg, ha magát szabadon alávetve Istennek, engedelmeskedik az Ő parancsainak. Az Isten parancsai iránt engedetlenné váló ember azonban magát Isten elé helyezte és saját java ellenére magát választotta Istennel szemben, ezért elveszítette az eredeti szentség kegyelmét, a halál belépett az emberiség történelmébe és a bűn valóságos áradata árasztotta el a világot.
Ádám és Éva bukása után azonban Isten nem hagyta magára az emberiséget. Még az Édenkertben, közvetlenül az ősbűn elkövetése után megígérte az ősevangéliumnak is nevezett szentírási szakaszban (Ter 3,15) a megváltó Messiást és a kígyó és az Asszony közötti harcot, ami az Asszony utódának végső győzelmével fog végződni („Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba”). A Jelenések könyvének 12. fejezetében részletesebb leírás található erről a küzdelemről. Számos egyházatya felismeri ebben az Asszonyban Máriát.
A bűn és a halál feletti végső győzelmet Jézus Krisztus keresztáldozata általi megváltás szerezte. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében a megváltásról szóló örömhírt valamilyen értelemben az eredeti bűnről szóló tanítás inverzének (fordítottjának) tekinti: „Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást” (Róm 5,18). Ahhoz viszont, hogy Krisztus keresztáldozata „üdvösséget szerző” legyen, mindenben hasonlóvá kellett válnia az emberekhez (kivéve a bűnt), ezért a Megtestesülés titka által egy halandó testet öltött magára. Ehhez viszont az kellett, hogy a Megtestesülést előzze meg egy eleve elrendelt anya beleegyező igenje, aki hívő engedelmességével teljesen rábízza magát Istenre, az Ő üdvözítő akaratának teljesítésére. Ezt a hívő engedelmességet valósította meg Mária az angyali üdvözletkor, amikor a legmélyebb hit aktusával kimondta a beleegyező szavait, minden bizonytalanság és kockázat ellenére: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38). Ő nem ingott meg hitében élete folyamán, még a végső próbatételnél sem, Jézus kereszthalálakor, amikor mindenki más cserbenhagyta Jézust. A kereszt tövében maradva és elmélkedve a kereszt misztériumán, ő maga is felnőtté vált a hitben. Így nagyszombaton őáltala valósult meg a hit folytonossága, ami később az Egyház hitének alapjául szolgált, ezért méltán tekinthetjük őt az Egyház anyjának.
Az egyházatyák, akik felismerték az Asszonyban Máriát, felismerték azt is, hogy a hívő engedelmességet Mária valósítja meg a legtökéletesebb módon, ezért az Ádám-Krisztus párhuzam az Éva-Mária párhuzamban gyökerezik, azt előfeltételezi: „amit Éva engedetlensége összebogozott, azt Mária engedelmessége kibontotta. Amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Mária feloldotta a hitével”. Mária tehát nem merőben tétlen eszköze volt Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében, amely hit és engedelmesség példa nélküli az egész üdvtörténet folyamán. Ezért – és csak ezért – mondhatjuk jogosan Szent Iréneusszal együtt, hogy „engedelmessége által mind önmaga, mind pedig az egész emberiség üdvének oka lett”. Emiatt a kiemelkedő és páratlan üdvtörténeti szerepe miatt tekintjük őt Anyánknak, az Egyház hite és szeretete ősmintájának és ragyogó példaképének.
@ Előbbi válaszadó (19-es)
Rendkívül érdekes választ adtál, ami némileg megmagyarázza a katolikus Mária-tisztelet magas fokát, de ennek ellenére hagy még kételyeket.
Meg is fogalmaznám, mire gondolok.
A válaszod első bekezdésében Ádám engedetlenségét írod le. Itt érdemes összehasonlítani Jézus válaszait a kísértővel szemben (Máté 4/1-11). Ebből kítűnik, hogy amíg Ádám és Éva a saját vágyaikat helyezték előtérbe: (És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek és kívánatos az a fa a bölcseségért...(1.Mózes 3/6), és "ada a vele levő férjének, és az is evék" (1.Mózes 6)
Ott buktak el, hogy egyrészt beszédbe elegyedtek a Sátánnal, és nem Ige szerint válaszoltak.
Jézus ellenben a lehető leghamarabb állt ellen, és mindhárom esetben (Máté 4/1-11) csakis az Igével.
A végeredmény az lett, hogy ahol Ádám elbukott, Jézus győzelmet aratott: vagyis a test kívánságait Jézus mindhárom esetben az Atya akaratával (vagyis az Igével) állította szembe.
----------------
Most nézzük a 2. bekezdésedet, amiben a Teremtés (vagyis az 1Mózes) 3/15-ben szóló próféciára hivatkozol.
Azt írod, hogy a bűnbeesés után Isten megígérte a Messiást (ez valóban így van), ugyanakkor NEM Máriáról van szó, aki a kígyó fejére tapos (gyakran ábrázolják ezt szobrokon és képeken).
A Ter 3/15 (ami ugyanaz, mint az 1.Mózes 3/15) nem más, mint egy Jézusról szóló prófécia, akinek asszonytól kell megszületnie, és aki legyőzi a Sátánt.
Ezt erősíti meg az 1János 3/8: "Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa", és a Zsidó 2/14: hogy "a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt".
Nem az asszony és a kígyó harcáról van szó, mivel ezt semmilyen más prófécia (hivatkozás) nem támasztja alá.
Kizárólag Jézus és a Sátán harca ez, ahol Jézus győzedelmeskedik.
-------------
A válaszod 3. szakasza is igen érdekes.
Krisztusnak ugyanis (aki az Örökkévalóságban, az Atyával egylényegülve örökké létezett (és létezik most is), azért kellett testet öltenie, hogy - igen, jól írtad: mindenben hasonlóvá kellett válnia az emberhez (kivéve a bűnt) - testben élve, emberi tulajdonságokkal rendelkezve átélhesse minden szükségeinket, és vér legyen benne ami kifolyik majd miérettünk (ezzel felváltsa az állat-áldozatokat, amik nem hoztak maradéktalan engesztelést az Atya felé (meg kellett ismételni a papoknak bizonyos időközönként).
Hozzászólásodban végigvezeted a Megváltás előkészületét, amikor is ezt írod: "Ehhez viszont az kellett, hogy a Megtestesülést előzze meg egy eleve elrendelt anya beleegyező igenje, aki hívő engedelmességével teljesen rábízza magát Istenre, az Ő üdvözítő akaratának teljesítésére."
> Nem! A megváltás az Atya eleve elrendeléséből és Jézus engedelmességéből történt. Senki másnak nem volt beleszólása (lásd: Zsidó 10/7-10).
A Megváltás bekövetkeztét megjövendölő prófécia (Ésaiás 7/14) csak annyit mond ki, hogy a Messiásnak szűztől kell megszületnie.
Ez minden, és ha Mária hitében gyenge lett volna, vagy ha a neki megjelenő angyalnak visszautasítja Isten elhívását - ami nem történt meg -, Isten minden bizonnyal választott volna valaki mást.
Ami Mária hitbeni engedelmességét illeti, ez valóban figyelemre méltó. Mária szavakkal kimondott hite példamutató.
Mária hitét senki sem vonja kétségbe, de hogy ettől az Egyház anyja lenne?
Akkor mondd meg nekem, mi a helyzet Jaurus (a főember) hitével: leborult Jézus előtt és ezt mondta: "Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik" (Máté 9/18)
Vagy mi a helyzet a vérfolyásos asszonnyal, aki mit mondott? "Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok" (Máté 9/21-22)
Vagy mi a helyzet a századossal, akinek a hitén még Jézus is elcsodálkozott? (Máté 8/5-13)
Szerintem ők is eléggé példamutatóak, legalább annyira, mint Mária. Vagy te nem így látod?
Egyébként pedig, ami Mária szellemi anyaságát illeti, a SzentÍrásban se konkrét, se burkolt utalás nincs erre vonatkozóan. Egész egyszerűen nincs semmi olyan kijelentése a SzentÍrásnak, hogy Mária az Egyház anyja lenne.
Ellenben a galata-levél a Mennyei Jeruzsálemet nevezi meg anyánknak: lásd: Galata 5/26.
Innentől kezdve, a protestánsok - annak ellenére, hogy elismerik Mária hitét, és azt is, hogy Mária Jézusnak az anyja - de a szellemi anyaságot (az Ige értelmében) a Mennyei Jeruzsálemnek tulajdonítják.
Ezt írod: "mindenki más cserbenhagyta Jézust. (Mária) A kereszt tövében maradva és elmélkedve a kereszt misztériumán, ő maga is felnőtté vált a hitben. Így nagyszombaton őáltala valósult meg a hit folytonossága, ami később az Egyház hitének alapjául szolgált"
> Na egy pillanat.
A cserbenhagyás azért történt, mert ennek így kellett lennie. Jézusnak MAGÁNAK kellett felvinnie a bűneinket. Erre utal az Ésaiás 53/3: "Utált és az emberektől elhagyott volt..." és az 1.Péter 2/24: "Aki a mi bűneinket MAGA vitte fel testében a fára..."
-----------
A következő kérdés: Mária tényleg ott volt a kereszt tövében és elmélkedett a kereszt misztériumán?
Na ez csodálatos kép Máriáról, csak sajnos nem igaz.
A Máté 27. része egyáltalán nem mondja azt, hogy Mária ott lett volna a kereszt tövében. A 39. Ige "arramenőket" említ, a 47. Ige pedig ezt mondja: "Némelyek pedig az ott állók közül...", de szóval se említi hogy Mária is az ott állók között lett volna.
Az meg hogy Mária a kereszt misztériumán elmélkedett... húúú, hát csodálatos! Csak az a gond, hogy a SzentÍrás egy szóval se említ semmi ilyen jellegű elmélkedést (és másmilyet se).
Ezt írod: "(az egyházatyák) felismerték azt is, hogy a hívő engedelmességet Mária valósítja meg a legtökéletesebb módon"
> Ja, az lehet. De a hívő engedelmessége Ábrahámban van meg a legjobban, amiért Ábrahámot a SzentÍrás a hit atyjának nevezi. A Róma-levél 4. része részletesen ír Ábrahám engedelmességet tanúsító hitéről - de egyetlenegy szóval se említi Máriát! - és ugyanitt a 16. Ige írja, hogy mindnyájunknak atyja.
-----------
Ezt írod:
"amit Éva engedetlensége összebogozott, azt Mária engedelmessége kibontotta"
> Nem! Ez az üzenet a SzentÍrással egyeztetve teljességgel elfogadhatatlan, teológiailag értékelhetetlen!
Ugyanis Éva engedetlensége (ugyanígy Ádámé is, hiszen összetartoztak) azt eredményezte, hogy a bűn bejött a világba, és azt minden ember - kivétel nélkül - átörökölte. De ezt NEM Mária, hanem Krisztusnak az engedelmessége hozta rendbe: erről szól a Róma-levél, valamint a Zsidó 10/7-10.
Úgyhogy az "egyházatyák" fenti elmélkedése (amit idézőjelbe téve másoltam be ide) teljességgel helytelen, sőt súlyosan sérti a SzentÍrást.
A következő amit írsz: "Amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Mária feloldotta a hitével”
> Éva valóban nem tekinthető példának, mert az, hogy hallgatott a Sátánra - ahelyett hogy Igével utasította volna el - rázúdította a bűnt a világra, és behozta a halált az emberekbe.
De - már megbocsáss - mi az, hogy Mária oldotta fel a hitével? Nem Jézus volt az, aki ellenállt a Sátán kisértéseinek? (Máté 4/1-11)
Hát de!!
Éva cselekedete azonnali szellemi halált eredményezett, és Istennek az ember felé ígért örök életet kötötte meg.
De ezt Jézus oldotta fel a hitével - és a bemutatott áldozatával. Szó sincs benne Máriáról!
Ezt írod: "Ezért – és csak ezért – mondhatjuk jogosan Szent Iréneusszal együtt, hogy „engedelmessége által mind önmaga, mind pedig az egész emberiség üdvének oka lett”.
> A SzentÍrás üzenete egyáltalán nem ez, és én a magam részéről - "szentiréneusz" nélkül - azt állítom, hogy Jézus volt az egyetlen, aki üdvösséget hozott, és azt állította helyre, amit Éva és Ádám okoztak az emberiségnek.
------------------
Innentől kezdve az utolsó mondatodat abszolút nem értem, semmilyen létjogosultságát nem érzem.
Mert valóban páratlan és egyedülálló szolgálata volt Máriának abban, hogy Jézusnak anyja lehetett, amit ő el is végzett.
Az üdvtörténeti szerepét illetően azonban a személyére vonatkozóan NINCS prófécia, az "Egyház hite és szeretete ősmintájának és ragyogó példaképének" pedig sokkal inkább Ábrahámot tehetjük, mint aki a hit atyja (lásd Róma 4.rész), de Mária annyira ősminta, hogy se az Evangélium nem adja neki ezt a titulust, se az Apostolok Cselekedetei könyv, és végül, egyik apostol se szól róla (vagyis Mária ilyen tisztségéről) egy szót se!
Mindezek ellenére kösz a hozzászólásodat, mert érdekes dolgokra hívta fel a figyelmemet: nevezetesen arra, hogy a katolikus álláspont - amit írtál - egyáltalán nem a SzentÍrás üzenetének közvetítése, hanem kizárólag emberi gondolatoknak a SzentÍrásba való belemagyarázása, vagyis teljességgel ellentmond a Megváltás üzenetének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!