Miért lehetnek ilyen jellegű problémáim (és mit tehetnék ellenük)?

Szervusz

Úgy gondolom a leírt nehézségeid mind a neveltetésedből adódik. Soha nem halottam gyermekkoromban, hogy tőlem elnézést kértek volna , vagy engem arra tanított volna valaki, hogy kérjek elnézést.

Nagyon nehéz volt ezt felnőttként megtanulnom, de megérte, mert sokkal jobbak lettek az emberekkel a kapcsolataim. Ugyan ez a helyzet a köszönettel is.

Valószínűleg neked sem sokat mondták, hogy "szeretlek", de ezt is meg lehet tanulni, főleg ha a saját szívedet töltöd föl szeretettel, akkor van miből meríteni.

Istenről beszélni elsősorban az iránta érzett szeretet indít. Akit nagyon szeretünk, arról mindig van mondanivalónk, sőt keressük az alkalmat, hogy dicsérjük őt.

Nő vagyok, én sem szeretem a házimunkát, de a rendetlenséget és koszt még annyira sem, úgy hogy elvégzem, mert jól érzem magamat ha rend, tisztaság van körülöttem. Én nem érzem ezt megalázónak, egyszerűen olyan munkának, amit szükséges (rossz) elvégezni.

Még fiatal vagy, szinte gyermek, egy idő múlva talán te is rájössz, hogy az életben vannak olyan dolgok, amit meg kell tennünk saját érdekünkben is, hogy jól érezzük magunkat a többi ember között, és minket is szeressenek azért, hogy alkalmazkodunk a többiekhez. Hiszen társas lények vagyunk.

Írod, hogy: "Képtelen vagyok kimondani, hogy 'szeretlek'." De hogyan érzed, tudsz szeretni?

Szeretettel írtam neked. Üdvözöllek így éjjel: Zita

Szia!

Sokat ugyan nem tudok ehhez a témához írni, de egyet biztosan mondhatok!

Ne aggódj! Első benyomásra ez ő... hogyan is fogalmazzak?!... Ne értsd félre de ez inkább aranyos mint sem rossz tulajdonság.

Végső soron nem kell aggódnod. Figyelj. Az, hogy nehezedre esik kimondani egy ilyen jellegű szót, a inkább tiszteletre méltó. Sajnos mára a "szeretlek" nem több egy felcsípésre szolgáló hangsornál. A "bocsánat" úgy szint.

Az, hogy nehezedre esik kimondani azt sugallja, hogy számodra ezek a szavak még jelentenek valamit. Te még érzed ezen szavak súlyát és ha kimondod azt te komolyan is gondolod.

Hogy őszinte legyek pont te vagy a normális! Nem szeretem, ha csak úgy dobálóznak ezekkel a szavakkal. Rosszul érint. Érintsen téged is.

Tudom mit érzel, hiszen én magam is hasonló vagyok ilyen téren. De ne aggódj. Ha látják rajtad, hogy ilyen nehezen kérsz bocsánatot érezni fogják, hogy komolyan gondolod. Inkább büszke légy rá.

Istenről beszélni meg nem is kell! Higgy benne, csak ez számít. sokan csak szóban hisznek benne, te higgy lélekben!

Ahogy azt öregem mondaná "Istenben vagy higgy lélekkel vagy sehogy, de szádra ne hozd."

A házimunka más tészta. Ha megkérnek rá, és te ezt rossz néven veszed az érdekes. De egyszerűen csak mond meg nekik és kész. Ilyen bárkivel megeshet. Biztosan megértik. Majd takarítasz magadtól. Csak nem felejtsd el.

Remélem segítettem!

Szia kicsilány

Nincsen semmi probléma veled, az a kommentedből derül ki igazán.

"A házimunkával sincs problémám, mert szorgalmasnak és rendszeretőnek tartom magam, de ha más kér meg/utasít rá, akkor már megalázónak érzem. "

A te korodban természetes, ha nem szereted az utasítgatást. gondolom semmiben sem, nem csak a takarításban. A kérés, az más. Abban nem lehet semmi megalázó addig, ameddig vissza nem élnek vele. De ha "hozd már légy szi", tedd már meg légy szi", készítsd már el légy szi" állandóvá válik, hát ez a visszaélés a kérésekkel.

A fontos dolgok megvannak benned, például az, hogy tudsz szeretni és apró dolgoknak örülni. Ezzel sok szép napot okozhatsz magadnak az életben.

Üdvözlettel: Zita