A rossz szokás is bűnnek számít? Ha igen, akkor miért? Mit ír róla a Biblia?

Szia

Ha már fölismerted, hogy ez egy rossz "szokás", miért nem hagyod abba?

És ha tényleg megsüketülsz, mert beviszel valamilyen baktériumot a szervezetedbe? Akkor majd Istent fogod okolni a siketségedért? Ne munkálkodj a saját egészséged ellen!

Igen, kaptál Istentől egy életet, és nincsen jogod azt szándékosan rongálni úgy, hogy tiszta lelkiismerettel állj Isten előtt. Erre mutat a kérdésed is. :)

Nem természetellenes: rossz szokás. Sokan tisztogatjuk a fülünket. Miért volna az természetellenes. De amit te teszel, az túlment azon. Szeresd annyira az Istent, hogy értékeld drága életed, amit kaptál tőle.

Szép hétvégét kívánok neked.

Üdvözlettel: Zita

Szia!

Nem kell mindent túldrámázni. Hagyd abba a fülbirizgálást, ha érzed, hogy rossz.

Újra szervusz

Szeretnék írni neked arról, mit ír a Biblia a jó és a rossz szokásokról. A te esetedhez hasonló nincsen benne, de tanulhatunk mások jó és rossz szokásaiból, hogyan tekintette Isten.

Jóbnak a jó szokások segítettek, hogy „feddhetetlen, igaz” férfi legyen (Jób 1:1,8;). Rendszeresen, vagyis szokás szerint a család papjaként áldozatokat mutatott be a gyermekeiért minden egyes lakomájuk után. Ezt arra az esetre tette, ha netán ’vétkeztek volna, vagy gonoszt gondoltak volna Isten ellen az ő szívükben’. „Így cselekedik vala Jób minden napon” (Jób 1:5,). Biztosan kiemelkedők voltak Jób családjában azok a szokások, melyeknek a középpontjában Jehova imádata állt.

Dániel hosszú életén át „szüntelen” szolgálta Jehovát (Dániel 6:16,). Milyen jó szellemi szokásai voltak? Először is, rendszeresen imádkozott Jehovához. Annak ellenére, hogy egy királyi rendeletben megtiltották e szokás gyakorlását, Dániel „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta” (Dániel 6:10, 11). Még az élete kockáztatása árán sem akart lemondani arról a szokásáról, hogy imádkozzon Istenhez. Kétségtelen, hogy ez erősítette meg őt abban, hogy Istennek való rendkívüli feddhetetlenségben éljen. Nyilvánvaló, hogy Dánielnek egyéb jó szokásai is voltak: a tanulmányozás, valamint az, hogy mélyrehatóan elmélkedett Isten felpezsdítő ígéretein ( Dániel 9:2). Minden bizonnyal ezek a jó szokások segítettek neki mindvégig kitartani, és hűséggel végigfutni az életért folytatott versenyt egészen a célig.

Ezzel szemben Dína egy rossz szokása miatt szerencsétlenül járt. „Rendszeresen látogatta annak a földnek a lányait”, akik nem Jehovát imádták (1Mózes 34:1). Ez a látszólag ártalmatlan szokás katasztrófához vezetett. Először is egy fiatalember, Sikem, akinek „atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala”, megerőszakolta őt. Azután Dína két bosszúszomjas fiútestvére az egész városban minden férfit lemészárolt. Milyen borzalmas vége lett az egésznek! (1Mózes 34:19, 25–29).

Bár úgy tűnik ezeknek a történeteknek semmi hasonlósága nincsen a te szokásodhoz. De tanulság lehet, hova vezethet a jó és a rossz szokás.

Üdvözöllek: Zita