Nem találom a lelki békém, és az utam. Egyre mélyebbre süllyedek. Mit tehetnék?

Ne félj az egyetemtől, az egyik legjobb dolog a világon. Életem legboldogabb éveit ott töltöttem el. Ha jól ki tudod használni a lehetőségeket, akkor hatalmas buli az egész. Persze tanulni is kell mellette, de ésszel kell csinálni.

Lehet hogy most ez nem fog jól esni, mivel ateista vagyok, és eleve nem hiszek semmiféle istenben, de általánosságban is igaz: ne másnak akarj megfelelni, hanem saját magadnak. Semmi értelme, hogy "másnak tetsző dolgot" csinálj, ha egyszer te nem vagy boldog. Érdemes ezen elgondolkodnod, hogy mi az ami boldoggá tesz, aztán ha a környezetednek vagy a családodnak nem tetszik, akkor is szarni bele, és azt csinálni, amit úgy érzel, hogy boldoggá tesz téged.

Énekek 2,7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet

addig, a míg akarja.

Próbáld észrevenni a jót a szépet!

Az jóü dolog, hogy bejutottál az egyetemre, meg az is, h fiatal vagy!

Keress új barátokat, hobbit, olvass, utazz sokat.

Imádkozz, hogy jól alakuljanak a dolgaid, Isten nem akar megleckéztetni, ettől ne félj!

Nagyon őszinte vagy!

Isten közel van a megtört szívekhez.

Boldogok a lelki szegények (akik éhesek belül, nem gyogyósokról van szó.)

Ez a világ messze van Istentől. A jóra, szeretetre való éhség eleve természetes az emberben, csak sokan kitöltik földi dolgokkal.

A panaszkodással viszont vigyázz, főleg a kesergéssel, mert mély, rossz hatásai lehetnek.Volt egy ismerősöm, sok embert elvezetett Istenhez, nagyon felnéztünk rá, mégis egy idő után el kezdett keseregni, hogy másnak már van felesége, háza, neki csak egy vacak kocsija, se felesége, se jó állása... és egyre jobban belemélyedt. Végén azok is elhagyták, akik mellette voltak még.

Fontos tudnod, hogy legalább két terv van az életedre nézve. Lehet ovisnak hangzik, de sátánnak, és Istennek is van terve rád nézve. Eleve minden ember felé van egy alapvető Isteni kegyelem, hogy legyen ideje megismerni az örömhírt, hogy a legvégső nagy ellenségtől, a haláltól Jézus megszabadított azzal, hogy a bűneinkért ránk jogosan kimondott halált elhordozta helyettünk.

Ezzel igazából minden mást is megkaptunk. Ez egy nagy, óriási egységcsomag. A testamentum eleve végrendeletet jelent. Jézus meghalt, és mindene ami volt, azt ránk hagyta. Isteni életet, egészséget, hatalmat, Fiúságát, Teremtővel való jó közösségét, mindent ránk hagyta.

Ez nem extra, ez alapcsomag.

Istennél mindenféle gazdagság van. Kapcsolatban, ismeretben...

Ha közelítesz hozzá, Ő még inkább eléd fog rohanni.

Az elégedetlenségért nem Isten haragszik meg rád, Ő a haragját már kiöntötte Jézusra helyetted.

Az vallásos tévképzet, hogy haragszik. Ő szeret! Majd a legvégén persze, akik ezt nem fogadják el, és így a Fia áldozatát saját magukra hiábavalóvá teszik, azokon rajta marad a haragja. Ez még a kegyelem ideje, használd ki, keresd, de őszintén, ne vallásosan. Nyitott szívvel.

Isten tervét kell jobban megismerned, és kihoz azokból a csapdákból, amit a sátán készített. még sok év után én is besétáltam párba, nagy károkkal, de Isten a sátánt saját talicskásává is tudja tenni, ha tanulunk, megedződünk.

Minden javára válik az Istent szeretőknek. Szereted? Az szeret,, aki hallgatja, és megtartja a beszédét. térj hozzá, ne gyülekezethez. De van gyülekezet, aki szolgálhat feléd ebben. Szüless újjá, víztől, és Szent Szelemtől, és megismersz egy más, mennyei életformát. Persze földi nyűgökkel, mert nem megyünk még fel, de Ő vezet, szól, cselekszik, mert nem változott. Ezért olyan közösségbe járj, ahol ugyanazok a dolgok működnek, mint az evangéliumban.

Őszintén szólva kérdésedben a válaszod. A panaszkodás és a túlzott aggodalmaskodás egyfajta fekete mágia, csakis önsorsrontó hatása lehet.

Azt írod mindened megvan, szerető emberek, barátok stb

Szóval az egyetlen akadály a saját elégedetlenséged lehet.

Ennek ellenére ha te arra koncentrálsz hogy mi az ami hiányzik, akkor csak azért sem fogod bevonzani magadhoz a megfelelőt, mert ha valaki azt mantrázza folyamatosan hogy mi az ami nincs meg mi az ami rossz akkor elzárja a saját útját a megoldás elől.

Koncentrálj a pozitív dologra az életedben és ha valamit szeretnél akkor találd ki hogy milyen legyen pl ha párkapcsolatot akkor találd ki hogy milyennek kellene lennie és te mit tudnál neki nyújtani, ha ez megvan akkor még másnap módosíthatsz rajta egyszer, de később azt kell elképzelned hogy már megvan és csak arra gondolsz hogy milyen jó is lesz ha pl találkoztok meg milyen ruhát vennél fel az első randira stb. Ezt hívják pozitív megerősítéseknek. De ezt egyetlen negatív gondolattal törölni lehet, pl ha nem tudsz változtatni és eszedbe jut akár egyszer is hogy te elégedetlen vagy mert ez meg ez meg amaz hiányzik akkor nem lesz esély a megvalósulásra, mivel a negatívnak adtál energiát.

Szóval a gondolkodásmódodon kell változtatni.

Én arra tippelek hogy ezt az elégedetlenkedést valamelyik felmenődtől "örökölted".

1 éve járok abba a városba, akinek a pásztora kijár Ukrajnába igét hirdetni, adományt vinni.

Azt mondja a gyülekezetben, jó lenne ha sokan ki tudnénk menni ilyenkor, mert szinte megszégyenítő, hogy mennyire hálásak Istennek, és mennyire odaszántak, pedig a kutyáját nem rakná itthon egy olyan házba szinte, amiben némelyik ott lakik, és mégis örül, hogy van hol laknia. Egyszer ha eszik aznap, olyan hálás érte, mint ha mi kapnánk egy Porsche-t... Van akik gazdagabbak nálunk sokkal lélekben, holott a telefonod többet érhet, mint amit ő egy hónapban a családjának a kajájára tud költeni!!!!

Vak, begubózott elkényeztetek sz.rcsimbókok vagyunk sokan. Nekem nagyon szemnyitogató volt ,amiket mondott ezekről az emberekről

Egy pár hete történt, hogy egyiknak szólt Isten, holott az aznapi kajáért dolgozott. (egynap épp annyit adnak a munkájáért, hogy aznapra tud egyszeri kaját venni a családnak!) Szólt Isten, menjen haz! De nem akart, mert akkor aznap nem esznek. De szólt megint, és hazament.

A 2 hetes gyerek a felesége kezén lógott kiterülve, elszíneződve, ő meg sírt. Bevitték a kórházba, ahol pénz nélkül simán végignézik hogy meghalsz. Rákötötték gépekre, sorba álltak le a szervei, elkékült, végül leállt az agya is.

Éjjel az imaházba összehívta a kollegáit, keménykötésű emberek mind, akikről senki sme gondolná, hogy Istent szeretők, (pásztor elmondása szerint) arcraborulva sírtak, legalább ne szenvedjen a gyerek, Isten oldja meg...

Másnap semmi baja sem volt ,az orvos rohant feléjük, hogy nem érti, de semmi baja, holott fél, de inkább háromnegyd holt volt, vagy inkább 95%.

Isten szereti őket, és értékeli az odaszánást, az őszinteséget.

Mi meg itt énekelgettünk a légkondis kis helyiségben... és elmondta a pásztor, teljesen más hangulat van ott, odaszántan, szívből hangosan dícsérik ott az Örökkévalót, tanulnunk kéne tőlük!

Ez az előző hozzászóló mondata indította be az emlékezetemet, hogy annyi mindened van

Nem vagyunk hálásak. Elkényeztetett nyamvadt hálátlan európai, irigykedő senkik vagyunk sokszor.

Én ilyenkor felindulok jobban, hogy hálás legyek azért ami van.

olvasd el a talentumos példázatokat! Meg a tíz leprást, egynek lett üdvössége, aki visszament hálát adni, holott mind a 10 meggyógyult.