Hogy hihetjük azt, hogy isten létezik?

>Ismerem a formális logika alapvető szabályait.

>Azonban én egyszerű, hétköznapi emberek számára írtam ezt a választ, nem egyetemi professzorok számára.

Rendben, de akkor ne írd azt, hogy "józan logika segítségével belátható". Szerintem te itt nem is józan logikára hanem józan észre gondoltál. De az olyan állítások mint "a világ oka legalább akkor mint a világ", nem józanok. Józan paraszti ésszel még a föld méretét se egyszerű fölfogni. Hogyan lehetne józan paraszti ésszel végiggondolni egy nem fizikai világ méretét?

> Formális logika ide vagy oda: téves amit írtam, vagy sem? Ha a cáfolat csupán annyi, hogy nem felel meg bizonyos szabályoknak, akkor az még semmi.

Ez itt kérem a kétértékű gondolkodás ékes példája. Állítasz valamit, és mindenáron azt a választ akarod hallani hogy igaz, vagy hogy hamis. A valóság az, hogy vannak dolgok amiket a valóságnak megfelelően látsz, és vannak amiket nem. Főleg egy ilyen kérdésben, inkább azon lehetne csodálkozni ha elsőre egy teljesen igaz, vagy teljesen hamis állítást tudnál tenni. A "téves vagy sem" állításra az a válaszom: nem az számít, hogy amit te vagy én vagy bárki más ír, az téves-e vagy nem. Mindegyik téves valamennyire. De ez nem fontos. Az a fontos, hogy minél közelebb kerüljünk a valóság megismeréséhez.

> A konkrét ellenvetésre válaszolva: Az Univerzumot - és mindent ami abban található - csak olyas valami hozhatta létre, ami (aki) rendelkezik mindazzal, ami abban található.

Oké, ha csak a fizikai világ ismert 4%-án belül maradunk, akkor: sok energiából lehet csinálni anyagot. Hogy ennek mi köze ahhoz, hogy "a világ oka legalább akkora mint a világ", azt továbbra sem látom, és ez az egész már ebben a formában is távol áll a józan észtől. És akkor a fizikai világ 96%-a még szóba se került. Ne akarjunk már ilyen nagy dolgokat mondani arról aminek a nagy részéről semmit nem tudunk!

Tényleg, valamit elfelejtettél Hofman (bocsi ha nem jól írtam a nevet...kicsit sietek)

A válaszomban kértem valamit. A sok szöveg között nyilván nem vettet észre. Fejtsd már ki jobban a minőségi és a mennyiségi különbségeket, illetve azt, hogy ilyenkor egészen pontosan mire gondolsz. Egyszer már leírtad való igaz, de nem vok biztos benne, hogy ugyanazt a képet sikerült-e összeraknom a fejemben, mint ami a tiedben már ott van.

Minőségi különbség van élő és élettelen, személyes (mint az ember) és személytelen (minden állat) között.

Van erre egy válaszom, de túl hosszú, hogy idemásoljam. Fogok írni egy rövidebb bizonyítást, és talán holnap közzéteszem itt.

Mi a mennyiségi, és mi a minőségi többlet?

Vegyük át még egyszer az ok-okozat, vagy más néven a kauzalitás törvényét:

Az okság elve kimondja, hogy

a) Ami a világban létrejött, létrejön, annak mindennek oka van.

b) Az okozat pedig sohasem lehet több, mint az azt létrehozó ok, vagy okok összessége.

c) A "több" egyaránt jelent mennyiségi és minőségi többletet.

Mennyiségi növekedésen azt értem, amikor valami valamilyen fizikai jellegében növekszik: méretében, tömegében, hőmérsékletében, nyomásában stb. Ide tartozik, amikor valami az összetettségében növekszik, mint amikor az atomok molekulákká állnak öszze. A vízmolekula öszetettebb, mint a hidrogén és az oxigén atom; egy aminosav molekula pedig jóval bonyolultabb, mint egy vízmolekula. A növekedés azonban itt még mindig csak mennyiségi, mert az aminosav molekula végül is nem más, mint egyszerűbb elemek összekapcsolódása egy bonyolult szerkezetté. A vízmolekulában csak az van, ami megvan az oxigén és hidrogén atomban. A víz tulajdonságai e két elemben már benne vannak. (Egyébként már ez is egy csodálatos tervezésre utal, hogy az atomok ilyen különleges képességű molekulákká kapcsolódnak össze, mint amilyen a víz is. Ez véletlen volna?)

A minőségi többlet azt jelenti, hogy olyan növekedés tapasztalható az okozatban, mely nem magyarázható csupán az alkotóelemeinek összességéből.

A festmény példánál maradva: az anyagi összetevői alapján nem magyarázható meg, hogy miért képződött a különböző színű festékekből egy kép. A festő nélkül nem magyarázható meg a festékannyag olyan elrendeződése, ami egy festményt eredményez. Vagy egy zongora önmagában nem oka egy megszólaló zeneműnek.

Egy ember által épített bármilyen bonyolult gép, számítógép is minőségi növekedést jelent, mert a tervező és építő nélkül nem jöhetne létre még egy olyan egyszerű szerkezet sem, mint egy acél kalapács fanyéllel.

(Minden alkotásnak van készítője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az - Zsidókhoz írt levél 3:4 alapján)

A legnagyobb minőségi ugrást azonban először az élettelen és az élő között találjuk. Sehol sem lelhető fel ugyanis az anyagban az a "többlet", amely egy bonyolult szerkezetű élőlényt valóságosan élővé tesz. Egy élettelem tetemnek is meg lehetnek ugyanazok az alkotórészei, mint egy élőnek, de mégsem él már, mert "eltávozott belőle az élet". Nos, ami "eltávozott", az jelenti a minőségi növekedést. Egy élőlényt nem lehet úgy ki-be kapcsolni, mint egy motort, számítógépet vagy bármiféle szerkezetet.

Az evolucionizmus így próbálja megmagyarázni az életet (ha magyarázza egyáltalán, manapság inkább "elegánsan" átlép a kérdésen):

"a biológiai molekulák létrejötte, a prebiológiai vagy kémiai evolúció lezajlása után azoknak a kölcsönhatásai úgy szerveződtek biológiai rendszerré, hogy a minimális komplexitású rendszerek (feltehetőleg a primitív elősejtek, protosejtek) kialakulásával emergens tulajdonságként megjelent az élet is."

(Íme, a "feltehetőleg" szó itt is megjelenik, mégpedig az eredeti jelentésében).

Ez egy gyönyörű költemény, csak éppen semmi értelme. Inkább fikció, mint tudomány. A "biológiai molekulák", a "kémiai evolúció", a "protosejtek" ugyanis sehol máshol nem léteznek, mint néhány evolucionista biológus képzeletében. Soha senki ilyeneket nem látott, kisérletileg nem igazolt, csak elméletek. Persze lehet arra gondolni, hogy most még ugyan nem, de majd valamikor sikerül bizonyítani ezeket. De miért kellene olyasminek bizonyításával foglalkozni, ami logikailag lehetetlen, amikor van logikus, érthető, és egyszerű magyarázat is? Csak azért, mert ideológiailag az nem elfogadható? Talán Sherlock Holmesra kellene inkább hallgatni, akinek híres mondása ez: "Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami marad, az az igazság".

Ha két vagy több elgondolható magyarázat közül egyen kívül minden más magyarázat tudományosan lehetetlen, akkor az az egy magyarázat a tudományos. Akkor is, ha ez az egyetlen magyarázat Istenhez vezet.

Az élet fenti, evolucionista meghatározásában figyelemreméltó a következő kifejezés: "emergens tulajdonság". Az emergencia azt jelenti, hogy valamilyen új minőség kifejlődése, kibontakozása. Azt állítja tehát a materialista tudomány, hogy az okság elvével szemben emergens (vagyis új minőséget hozó) tulajdonságként megjelent az élet. Tulajdonképpen ezzel a kijelentéssel a materializmus is elismeri, hogy az élet nem csupán magasabb bonyolultsági foka az anyagnak, hanem más, magasabb minőséget képvisel. Az okság elve szerint azonban ha ez a magasabb minőség nincs meg az okban (az anyagban), akkor nem lehet meg az okozatban sem, az élőlényekben. Az életnek tehát az anyagon kívülről kell származnia, Valakitől, aki birtokolja ezt a magasabb minőséget, hogy tovább is tudja adni azt.

A következő nagy minőségi ugrás a személytelen élőlények, és a személyes ember között van. Az ember nem csak egy okos állat, sokkal - minőségileg - több annál.

Ez egy akkora téma, és annyi oldalról megközelíthető, hogy nem is tudom, röviden mit lehet bizonyító erővel elmondani róla. Nem szeretik itt az offolást, de ha valaki kíváncsi bővebb magyarázatra privátban szívesen küldök róla részletesebb bizonyítást.

Vegyük például a tudatot. Hol található az emberben (az agyban) a tudat? Hiszen az agyat alkotó sejtek építőanyagai folyamatosan cserélődnek. Mi hordozza akkor a tudatot? Az egyes sejtek? Tudjuk, hogy az agysejtek folyamatosan pusztulnak az életünk során, az öntudatunk (az a tudat, hogy én én vagyok), mégsem változik. Az agyműködés önmagában semmiképpen sem bizonyítja a lélek szükségtelen voltát. Ha az agyban betegség, daganat, sérülés lép fel, az érinti az ember személyiségének megnyilvánulásait, a gondolkodási képességet. Az orvostudomány, az agysebészet sokat tehet, hogy segítsen az elromlott részek javításában. Nem tehet azonban többet, mint a zongorahangoló: megjavíthatja a hangszer meghibásodásait, de a zongoristán nem tud javítani.

Ahogyan a művész nem tud játszani zongora nélkül, és ahogy a zongora sem szólal meg a művész nélkül, úgy az embernek is szüksége van fizikai testre, benne az aggyal, amivel gondolkodik, és a lélekre is, mely "játszik" ezen a bonyolult szerkezeten, hogy működni, élni tudjon.

Honnan származik ez a tudat, az a személyesség? Az állatokban messze nincsenek meg azok a képességek, amelyek az emberben.

Az ember elvont fogalmakat alkot és elvont dolgokra vágyakozhat. Elvont fogalom nemcsak minden anyagtalan fogalom ("Isten", "szeretet", "okosság", "tangenstétel"), hanem minden általános fogalom is: "madár", "fa", "háromszög", anélkül, hogy valamely meghatározott nagyságú, alakú, színű madárról, fáról, háromszögről volna szó. Ezek az elvont fogalmak csak az embernél vannak meg. Az állat nem tud rajzolni, nem tudja a dolgok arányait kicsinyítve visszaadni. Ehhez az kell, hogy a megismerő-képesség uralkodni tudjon az anyagon, annak egyes vonásait (pl. az ábrázolandó tárgy körvonalainak arányait) külön tudja választani az anyagi és térbeli adottságtól, a természetes nagyságtól, kiterjedéstől. Sőt az ember nemcsak általános fogalmakat tud alkotni, azaz nemcsak az egyediségtől tud eltekinteni, hanem még a léttől is el tudja vonatkoztatni a fogalmait: tud puszta "lehetséges madárról", lehetséges emberről", "lehetséges eseményről" beszélni és gondolkodni. Sőt ami még ennél is több: a fogalmak egyes alkatrészeit boncolgatni is tudja, és ezek közt összefüggéseket tud felfedezni. Az ember az érzéki megismerés útján nyert képzeteket és érzeteket önállóan, azaz az anyagtól függetlenül fel is dolgozza, elemzi, azok jegyei közt viszonyokat, célirányosságokat, hasznosságokat állapít meg, elvonatkoztat, ítél, következtet, kombinál, feltalál, berendez. Az anyagtól való ekkora függetlenség az emberi megismerés (és akarás) tényeiben a megismerő (és akaró) alany nagyfokú függetlenségét bizonyítja. Ami pedig az anyagtól bármely értelemben független, az (más szóval) szellemi.

Az ember nemcsak megismer és akar, hanem öntudattal is bír, azaz felfogja azt is, hogy megismer és akar. Sőt mi több: felfogja azt az ént is, aki megismer és akar. Az ember öntudata különbséget tesz a kívülről vett benyomás és a benyomást felvevő én között. Ha valamit látok, akkor nemcsak látok, hanem tudom is, hogy látok és hogy én vagyok az, aki lát, aki a látást magában érzi. Az anyag tétlen és tehetetlen, és így nem képes önmagát felismerni. Ez teljességgel olyan működés volna, amelyre az anyagban, a kiterjedt, lomha, tehetetlen valamiben semmiféle képesség nincsen és soha ilyen képességet az anyag nem hozhat létre magában.

Csak az ismerheti fel önmagát, mint függetlent az anyagi befolyástól, ami az anyagtól csakugyan független, ami az anyagon felül áll: a szellemi lélek.

A lélek létezését bizonyítja az ember akaratszabadsága is. Az ember, ha különböző választási lehetőségek állnak előtte, szabadon tud dönteni, hogy melyiket választja. Nincs eleve kijelölve számára, hogy melyik mellett kell döntenie: ha az egyik valami élvezetes dolog, a másik csupán csak hasznos, akkor egyéni mérlegelésén és a szabad akaratán múlik, hogy végül is hogyan választ. Az ember tud tűnődni, ingadozni, kivárni, és végül bárhogyan is dönt, nem lehet azt mondani, hogy ez az egyedül lehetséges döntés lehetett volna. Ha az ember csak anyagi összetevőkből állna, akkor ki kellene tudni mutatni, hogy az anyagban hol találhatók azok a sajátosságok, melyek ezt a döntési szabadságot okozzák.

Vagy meg kellene határozni azt a törvényszerűséget, mely ilyen módon hat az anyagra, hogy ezt az okozatot eredményezze. Az okság elvének megsértése nélkül tehát nincs válasz ezekre a kérdésekre. Nem azért nincs, mert még nem találták meg, hanem mert logikailag képtelenség egy ilyen válasz.

Az emberi léleknek tehát mindenképpen anyagon kívülinek, anyagfelettinek, és ezen kívül szelleminek kell lennie, mert olyan tulajdonságai vannak, melyek az anyagnak nincsenek. Valaminek a tulajdonságai pedig nem lehetnek lényegileg magasabb rendűek és tökéletesebbek, mint a dolog maga, amelynek tulajdonságai.

Röviden :) tehát ezek azok a minőségi különbségek, melyek az okság elve szerint nem jöhetnek létre pusztán anyagi, fizikális, naturális folyamatok által. És hangsúlyozom: ezek is még csak részei a bizonyítékoknak, van még számos más is. Nem én vagyok persze, aki kitalálta vagy először felismerte ezeket, én csak megpróbáltam valamelyest közérthetővé tenni mindezeket. Nem vagyok egy különösebb észlény, azt gondolom, hogy egy nagyon átlagos intelligenciájú ember vagyok. Ha tehát én meg tudtam ezeket érteni, másnak is képesnek kell lennie rá.

Kedves nagylzs

Köszönöm a nekem küldött válaszaidat!

Azért szólok hozzá időnként az ilyen kérdésekhez, mert egyrészt elszomorít, mennyire tudatlanok és téves elképzelésekkel bírók az emberek ebben a kérdésben.

Másrészt, mert Istennel egyező nézetet képviselek, és Istennek és így a Bibliának mindig igaza van, így nekem is igazam van. Nem saját magam szerint van igazam, hanem mert Azt képviselem, Aki maga az Igazság.

Azonban én akkor is csak egy tökéletlen ember vagyok, akinek az érvei sem mindig tökéletesek. Nem arról van szó, hogy Isten ne lenne tökéletesen igaz, hanem én vagyok az, aki olykor nem tökéletesen teszek Róla bizonyságot.

Márpedig ha az érvelésem nem volna világos, ha hibák lennének benne, ki venné azt leghamarabb észre, ha nem az ellenfél? Nem az én ellenfelem, hanem Isten ellenfelei. Így az ilyen fórumok segítenek tökéletesíteni az érvelést, javítani az olyan hibákat, melyeket én nem veszek észre. Köszönet érte!

Istennek természetesen nincs szüksége rá, hogy megvédjük. Ő sohasem foglalkozott azzal, hogy a létezését bizonyítsa. Egyszerűen kijelentette magát a teremtésben általánosan és a Bibliában különleges módon. De még a Bibliában sem bizonygatta önnön létezését, hanem egyszerűen így szólt: Én az Úr ezt és ezt mondom, cselekszem ...

Valójában nekünk embereknek van szükségünk Őrá! Isten megtehetné, hogy hagyna minket a saját levünkben főni, igazságossága akkor sem csorbulna, mert csak azt kapnánk, amit megérdemlünk. Eltékozoltuk azt, amit Tőle kaptunk, ráadásul folyton csak lázadozunk ellene, Aki mindennek és mindenkinek a Tulajdonosa.

Azonban mégsem hagyott minket magunkra, mert szeret bennünket. Készített hát egy Megoldást, mellyel kihúzhat minket a fazékból. De csak azt, aki ki akar jönni, aki felismeri, hogy hol van, hogy reménytelen a helyzete, és szabadulni akar. Akik aztán elfogadták Isten segítő kezét, és Ő kiragadta őket a fazékból, azokat azzal bízza meg, hogy hirdessék a menekülés útját a még bent maradottaknak. Ilyen hirdető vagyok én is. Isten Ellensége mindent elkövet, hogy a fazékban marasztaljon, akit csak lehet. Ehhez minden elképzelhető eszközt felhasznál: tudománynak látszó okoskodásokat, mindeféle tetszetős filozófiákat. Egy közös ezekben a módszerekben: nagyon kívánatosak a fazékban lévők számára. Vagy élvezetesek, ideiglenes érzéki gyönyöröket nyújtanak, vagy táplálják az emberek önérzetét, büszkeségét, hiúságát, vagy valami más módon láncolják láthatatlan láncokkal az embereket a fazékhoz.

Az egyik ilyen lánc a "nincs bizonyíték Isten létezésére". Azoknál különösen hatásos, akik nem is AKARJÁK, hogy Isten létezzen. Nem akarják, mert inkább Isten léte legyen hamis, minthogy a saját cselekedeteikről kelljen elismerni ugyanezt. De természetesen attól, ha sokan nem akarnak tudomást venni Róla, attól Ő még létezik. Mindenki tisztában van vele, hogy Isten ítéletet hirdetett a bűnösök felett, amit be is fog teljesíteni. Már rengetegszer bemutatta ezt a történelem során, melyek föl vannak jegyezve a Bibliában. Ahogyan megtette ezt Noé idejében, megtette Szodomával és Gomorával, megtette a kánaáni népekkel, megtette Izraellel, hogy csak a jelentősebbeket vegyük számba, úgy megfogja ezt tenni globális méretekben is minden emberrel, akik "majd számot adnak annak, aki készen áll megítélni élőket és holtakat." (1Pt. 4:5)

Isten hamarosan ki fogja borítani és össze fogja törni a most oly kényelmesnek látszó fazekat, és senki sem menekülhet el előle, aki úgy döntött, hogy nem kér a felé nyújtott segítő kézből, hanem inkább a fazékban, bűneiben marad.

Én abban bízom, hogy talán olvassa majd valaki a fenti érvelést, akinek segíthetek gyengíteni a "nincs bizonyíték Isten létezésére" nevű láncot, mellyel a Sátán most lekötve tartja.

Micsodaaa? Sátááán? Ki hisz manapság ilyen babonában? - kiáltanak fel bizonyára sokan.

Nos, a "nincs bizonyíték Isten létezésére" láncnál talán a "nincs bizonyíték a Sátán létezésére" lánc még erősebb. Az ellenségnek minden háborúban a rejtőzködés a legfontosabb taktikája. Aki nincs, akit nem látok, attól nem kell félnem.

Szeretném hát leleplezni előtted azt, aki a láncaidat most is a kezében tartja, csak te nem tudsz róla.

Isten létezik, és segíteni akar neked! Csak rajtad múlik, aki ezt olvasod, hogy elfogadod-e ezt a segítséget!