Mi értelme van létezni ha valaki halálos bűnt követ el?

"Lord Have Mercy"

http://www.youtube.com/watch?v=jdHvLNEgyhQ

Amit valóban megbántál, az meg lesz neked bocsátva, ha te is megbocsátasz másoknak...

Az számít, aki vagy. Tudom, a múltat nem lehet eltörölni.

De ha szívből megváltoztál, még semmi nincs veszve.

Halálos bűn, amikor már nem bánod meg, amit tettél, mert annyira eltorzult és gonosz vagy, hogy ez tetszik neked. A bűn..

" de képtelen vagyok elhinni hogy Isten mindent megbocsát főleg a halálos bűnöket, meg a visszacsinálhatatlanokat, nem lenne logikus."

...bizony megbocsát!...és fontos az hogy elhidd...ha nem hiszed el, akkor nem is bocsát meg...

...tudd, azért halt meg KRISZTUS, hogy Isten megbocsáthasson...ezt megérteni ember képtelen, ezért elhinnie kell, mert Isten azt fejezte ki a Tőle jövő Szentírásban...és "az ő hite tulajdoníttaték neki igazságul"...."boldog ember aki nem kételkedik"

..az hogy mindez miképpen lehetséges, csak akkor tudod (értheted) meg, ha a Szentszellem tanításait megérted és elfogadni képes vagy...abban segíthetek, ha akarod, hogy tiszta tanításokhoz vezetlek, amelyek ezt is (többek között) elmagyarázzák teljesen logikusan...de mindhiába lenne, ha szívedben nem hiszel, ha csak elmével érted meg, akkor semmit sem érsz el vele...

ezért a szívedre figyelj (van -e szívedben HIT, remény arra, hogy igaz az amit a Biblia mond?...ha igen, akkor hajrá...:)

Ezt a kérdést nem szükséges bonyolítani feltételes móddal. Ha egyszerűen csak azt a kérdést teszed föl hogy "mi értelme van létezni", már azt sem tudod biztosan megválaszolni. És ez a kérdés legalább valós, mert a létezésünk objektív, bizonyított tény.

A "halálos bűn" belekeverése behoz egy olyan fogalmat, ami egy emberek által kreált vallás találmánya. Ha a kérdést ebben a rendszerben teszed föl, akkor a választ is ebben a rendszerben kell megadni. Vegyük tehát a katolikus egyházat. Az ötödik paranccsal kapcsolatban a katolikus egyház sosem mondta azt, hogy egy másik ember megölését jóvá lehet tenni. De azt mondja, hogy őszinte megbánással megbocsájtást nyerhetsz. Nincs itt olyan ellentmondás, amit látsz. Egy őszinte bűnbánó gyilkosnak nem lehet célja önmaga megölése (ez azt mutatná hogy nem bánta meg a bűnét!) Szóval, egy ilyen ember nem akar meghalni! Választani kell: vagy meg akar halni, vagy bűnbánó. Mindkettő egyszerre nem lehet.

> És mivel nem oldhatja meg, meg ugyanúgy pokol vár rá

Mit nem oldhat meg? A bűnbánatot és a gyilkolást egyszerre véghezvinni - na azt tényleg nem oldhatja meg. De az nem igaz, hogy "ugyanúgy pokol vár rá". Ha a bűnbánatot választja akkor nem vár rá pokol. Hol itt az ellentmondás?

> Lehet hogy valamit félreértek, de képtelen vagyok elhinni hogy Isten mindent megbocsát főleg a halálos bűnöket, meg a visszacsinálhatatlanokat, nem lenne logikus.

Most megint kiléptünk a katolikus egyház fogalomrendszeréből - ebben az esetben a választ is úgy adom meg. Szabadon választhatsz hitet. Ha valamit képtelen vagy elhinni, akkor ne tedd. Senki nem kényszerít rá. A logikát meg ne keverd bele, hitkérdésekben logikával semmire nem mégy.

Szervusz

Isten másképpen tekinti a bűnt és a bűnöst, mint ahogyan te leírtad.

Ő tudja, micsoda ereje van a bűnnek. Szava hatalmas erőként írja le a bűnt, amely halálos szorításában tartja az embert. Mégis, mekkora hatalma van a bűnnek? Pál apostol a rómaiaknak írt levelében elmagyarázza, hogy „bűn alatt” vagyunk, mint ahogyan a katonák a parancsnokuk hatalma alatt vannak (Róma 3:9); a bűn ’uralkodik’ az emberiség fölött, akár egy király (.. amiképpen a bűn királyként uralkodott a halállal, ugyanúgy a ki nem érdemelt kedvesség is királyként uralkodjon igazságosság révén az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.Róma 5:21); bennünk ’lakozik’, a „törvénye” állandóan munkálkodik bennünk, és valójában megpróbálja irányítani a cselekedeteinket ( de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet... hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének vagyok rabszolgája. Róma 7:23, 25). Milyen óriási befolyása van a bűnnek bukott testünkre! (Róma 7:21, 24).

Isten ennélfogva tudja, hogy képtelenek vagyunk tökéletesen engedelmeskedni neki, akármennyire komolyan vágyunk is rá. Szerető módon biztosít afelől, hogy ha bűnbánó szívvel keressük az irgalmát, ő megbocsát. A Zsoltárok 51:17 ezt írja: „Az Isten előtti áldozatok: a megtört szellem; a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg.” Jehova soha nem utasítja vissza azt, akinek a szíve „megtört, összetört” a bűn súlya alatt.

De vajon ez azt jelenti, hogy visszaélhetünk Isten irgalmával, és bűnös természetünket ürügyül használhatjuk fel a bűnre? Természetesen nem. Istent nem csupán az érzelmek irányítják. Irgalmának vannak határai. Semmi esetre sem bocsát meg azoknak, akik kemény szívvel, szándékosan gyakorolnak bűnt, és egyáltalán nem mutatnak megbánást (Mert ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, Héberek 10:26). Amikor viszont bűnbánatot lát valakinek a szívében, kész megbocsátani. Nézzünk meg most néhány példát arra, hogy milyen élénk nyelvezettel írja körül a Biblia Jehova szeretetének ezt a csodálatos oldalát.

Erről is biztosít:

Figyeld meg, hogyan írja le Isten azt, hogy mennyire képes megbocsátani: „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). A „skarlátpiros” élénkpiros színre utal. A „karmazsin” az egyik sötét szín volt a festett kelméken. Saját erőfeszítéseinkből sosem leszünk képesek eltávolítani a bűn okozta foltot. Isten azonban a skarláthoz és karmazsinhoz hasonló bűnöket olyan fehérré tudja tenni, mint a hó vagy a festetlen gyapjú. Ha Jehova megbocsátja a bűneinket, nem kell úgy éreznünk, hogy egész életünkben hordozzuk a foltot, melyet ezek a bűnök okoznak.

Egyetlen bűnt se lehet visszacsinálni.

Vegyünk egy "kicsi" bűnt: pl tegnap indítást éreztem, hogy kinyissam a Bibliát és helyette inkább hülyeségeket nézegettem a neten. Nem öltem meg senkit, de az az egy óra örökre elveszett, visszacsinálhatatlanul.

Olvasd a Római Levelet.

Jézus minden bűnt magára vett. Nincs jogod a bűneidhez. Még a halálos bűnökhöz se, mert igenis vannak halálos bűnök, amit megkereszteltek is elkövethetnek vö 1János 5:16. A kereszténység kezdetén sokan azt hitték, hogy ha a megkeresztelkedés után "halálos" bűnt követtek el, akkor elvesztek, hiszen nem keresztelkedhetnek újra. Nagy bűnök esetén az egész közösség előtt tettek bűnvallomást, "valljátok meg egymásnak bűneiteket" Jakab 5:16, majd később a fülgyónás vált általánossá. Logikus is, mert ha a keresztelés után követsz el bűnt, akkor a bűn elismerése nélkül hogyan igazulhatnál meg??

Amit Te csinálsz, az bűnTUDAT, ez egy rohadt dolog, Júdásnak is bűntudata volt, föl is akasztotta magát.

Péter nem követett el kisebb bűnt mint Júdás, megtagadta Jézust. De Jézus irgalmára nézett az árulása helyett, így ő lett az első pápa.

Ne kavard a bűnt!

Ha őszintén gyónsz, akkor a gyóntatófülkéből való kilépés után olyan tiszta vagy, mint Ádám a bűnbeesés előtt, még egy újszülöttnél is tisztább!

Nincs jogod a bűneidhez.

Olvasd a Római levelet.

/Mátyás