Példabeszédek 15:15 " A lesújtottaknak minden napja rossz, a jókedvű azonban mindig ünnepel. " Hogyan tudjuk még nehéz időszakunkban is megőrizni az örömünket?

Itt is a válasz kedves kérdező:

Zsidókhoz írt levél 12. rész:

12. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

13. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

14. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:

15. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

Vannak nehéz időszakok minden ember életében. De nem szabad hagyni, hogy rossz legyen a kedvünk, nem szabad hagyni, hogy depresszióba essünk és ezekhez hasonlók, mert előbb utóbb ez meg is fertőztethet minket, felnevekedve bennünk...

-Na de mit tegyünk?

Minden ember más, minden embernél más használ, de a keresztények előnyben vannak ilyen téren, mert van Vígasztalónk is, Megváltónk is és Egy Igaz Istenünk is :)

Szeretem ilyen esetekben Jób történetét felhozni, nagyon sokat lehet tanulni tőle.

-Mi történt vele?

Elvesztette mindenét, gyerekei meghaltak és még a felesége is ellene fordult.

Jób csak ennyit mondott: Isten adta Isten vette el, áldott Legyen az Úr neve!

Jób könyve 1. rész:

21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!

Felesége is ezek után Isten ellen akarta gerjeszteni:

Jób könyve 2. rész:

9. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

...de Jób csak ennyit mondott:

10. Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.

Tanulság: Nem tudhatjuk, hogy mi miért történik, de Isten tudja és bízzunk benne és áldjuk Őt.

Jób barátaitól is rengeteget tanulhatunk.

11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.

12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Itt a teljes rész, szerintem érdemes elolvasni:

[link]

Drága Zitus! Tudtam, hogy te írtad ki a kérdést. :-)

Néha ki kell osztani egy-két pofont a nehézség okozójának, és minden helyreáll. Lehet szóban is pofozkodni.