Mi történt volna, ha?

Mi lett volna? A Sátánnak távoznia kellett volna a világunkból. Ádám és Éva továbbra se szorult volna ruhára, de szaporodtak volna Isten áldásával. Művelték volna az egész földet és egyre jobban megismerték volna Istent. Mindenbizonnyal a bűntelen emberrel is olyan szeretetközösségre lépett volna Krisztus, hogy megtestesül, hiszen az ember Isten asszonya, akiért a Fiú elhagyja apját és lesznek ketten egy test. A földnek nem kellene elpusztulnia, hanem harmóniában élne Isten, ember és angyal, az ég és a föld. A túlnépesedés valószínűleg nem lenne gond, hiszen irdatlan nagy a föld, és nem lenne megátkozva, hogy rossz termést hozzon, el tudná tartani az emberiséget, de az emebriség se állat módjára viselkedne, hanem bölcsen kormányozná a rá bízott földet. Esetleg újabb bolygókat kolonizálni is, ha szükség lenne rá. A férfi nem zsarnokoskodna a nő felett, hsizen ez is csak a bukás következménye volt, a nők pedig fájdalommentesen szülnének.

Igazából az a kérdés, hogy mi lenne a bukott angyalok sorsa, hiszen a Sátán már az ember megteremtése előtt elbukott. Lehet, hoyg tovább kísértgetné az emebriséget, de ha az emebr állandóan ellentmondana neki, valószínűleg nem teljesedne ki annyira a gonoszságuk, hogy kegyetlen büntetést kapjanak. Bár éppenséggel a mennyből is kiűzettek, jóllehet, a jó angyalok nem hallgattak rájuk, mindenestre marginálisabb tényezők lennének a mindenségben. De az emebriség megőrizné az Isteni hasonlatosságot, tehát békében, bölcsen, szeretetben élne és nem látna halált.

Szerintem kb. ez lenne. :)

Kedves kérdező!

Az egész történet - a valóságtartalmától függetlenül- véleményem szerint, nem olyan igazságtalan.

Ádámnak és Évának egyáltalán nem kellett "elég izmosnak lenniük agyban" , ahogyan megfogalmaztad : ) , "egyszerűen" csak nem szabadott volna kételkedniük a teremtőjükben, aki elmondta világosan, hogy mik a következmények. Szóval, nem a (Sátánhoz viszonyított) butaságuk volt a probléma, hanem a hűtlenségük (hitetlenségük).

A "nudizás" megtagadása meg már nem osztott, nem szorzott a megítélésben, -bár a „bűn” előtt eszükbe sem jutott szégyenkezniük mezítelenségük miatt- sőt, azt követően Isten készített nekik bőrruhákat és felöltöztette őket. (Érdekesség, hogy itt történik meg az első vérontás az egész történetben, hiszen bőrruha csak leölt állatból készülhet. Talán a bűn véráldozattal történő megváltására utal, ami a későbbiekben rengeteg alkalommal visszatér. A csúcspont Jézus feláldozása az emberek bűneiért. )

Akárhogy nézzük, roppant érdekes és elgondolkodtató ez az egész Biblia.

Óh, Katy jehovista ábrándjai... "és a sátán azonnal elpusztult volna...." és az őrtoronyban rajzolt csupamosoly idilli gyerekek felnőttestől lufikat kergetve repdestek volna a paradicsomban...

huh...

Istenek (mert többesszám) azt mondták. Alkossunk embert a képünkre és hasonlatosságunkra.

De a teremtésekor csak azt írja az ige, hogy teremté embert az ő képére, emberré és asszonnyá. (azaz képeikre, egységesen, több személy, az Ádám és Éva volt egyben, együtt az ember)

Tehát az ember csak félkész volt. csak képére lett teremtve az Istennek.

Ha evett volna a bűnbeeséskor a fáról, akkor olyan lett volna, mint a sátán. Gonosz, és úgy lett volna örök létezése (nem élete, csak létezése)

A teremtés, csak Jézus Krisztusban, azaz a Messiás Jeshuában lett teljessé.

Ezért is kell újjászületni. Ádám, azaz a test és vér, nem örökli Isten országát. Jézus ezért utolsó Ádámként (Ádám= ember) meghalt. Ádámnak, azaz az embernek azaz ítélete, halál. Jézusban aki újjászületik, az Istentől született, Isteni mag van benne. A mennyben élők mind a Krisztusi új fajhoz tartoznak, mert új, szellemi testet kaptak, akik előre reménykedtek Isten ígért messiásában, azok az 2Ábrahám kebelében" (Luk.16), a pokoltól elkülönítve várták a megváltást.

Jézus feltámadásakor ezért támadtak még fel sokan, és többeknek megjelentek... Mikor megtörtént a megváltás, akkor volt joguk bemenni a mennybe.

Jézus 1000 éves királyságában is lesznek már a megváltottak, az új, Krisztusi faj, azaz az addig üdvözültek, és az elragadtatott egyház. és a földön megmaradtak, akik még Ádámi faj. Ők még nem tudnak majd repülni, mint mi akkor, hanem csak élnek simán, de meghosszabbodott élettel, de meghalnak majd. Ezért kell majd még egy végső feltámadás is, az egyházin kívül.

sátán meg azért nem pusztult vlna még el, mert az ítéletéhez kellett Jézus halála is.

akkor hullott alá, mint villámlás... mert az egy igazat, Jézust megölte.

Igy mindenki előtt, mennyei ítélőszékek, királyi trónok, minden lény, teremtmény előtt egyértelműen, kétség nélkül bebizonyosodott, hogy gonosz.

Nem lehet sokat tudni a lázadásáról, bár van róla jópár infó, de lehet nem mindenki előtt egyértelmű a bűne.

Pl az emberek megöléséhez volt joga, a bűnök miatt... stb. azokat, meg más dolgait kimagyarázhatta volna... de Jézus megölésével végleges lett a gonoszságának a bebizonyítása mindenki előtt, mert Benne, Jézusban semmi bűn nem volt, mégis megölte... Ennyi.

Kedves Kérdező utolsó hsz-a!

Itt minden apró mozzanat beszédes. Először is az, hogy az ember kezdeti döntése igenis az volt, hogy nem eszik a tiltott gyümölcsből, vagyis engedelmes volt Istennek. Ez csak akkor változott, amikor az ellenfél elkezdett ravaszkodni. A Sátán Évához intézett kérdése után is látszik, hogy Éva tökéletesen felmondja a leckét, tudta, hogy mit parancsolt Isten, tehát az első reakció a Sátán kijavítása az ember részéről! Nem volt ostoba az ember sem, de az látható, hogy a bűntelenség és a tökéletesség nem ugyanaz. Bukás nélkül az ember természetes módon fejlődött, tökéletesedett volna, minél jobban megismerve a tökéletes végtelen Istent, akinek képét hordozta ő maga is.

IMóz 3,1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

Tehát először az ember engedelmes volt és a kígyó tévedését is kijavította. A probléma akkor jött, amikor a Sátán tovább erősködött, önmagát titkos tudás birtokosának beállítva, amelyet Isten akart elrejteni az ember elől (és most gondolom sejtjük, ki áll az ezotéria és hasonlók mögött is, ami ugynerről szól...). De még ekkor is volt egy mozzanat, miszerint Éva látta, hogy ehető és kívánatos a gyümölcs. Ádám pedig azért evett, mert Éva adott neki. Tehát itt nem arról volt szó, hogy tök hülye lett volna az ember, hanem inkább, hogy a közeli látszólagos jó kedvéért elhagyta, kételkedni kezdett a valódi, de vele "szelídebben" és nem nyomulósan érintkező jóban. És nem ugyanez zajlik le a mi minden vétkünkben is?

És pontosan ezt a mozzanatot állítja helyre az ember lelkében az Eucharisztia szentségében való részesülés. Mert aki abban részesül, az Isten parancsát hajtja végre, aki így szól (a kezdeti paranccsal ellentétes előjellel):

Mk 14,22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;

24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.

Jn 6,54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Ez tökéletes megfordítása a bukásnak:

1. A bukáskor az ember az Isten által tiltott táplálékból evett, az Eucharisztia a Isten által rendelt eledel.

2. A bukáskor az ember figyelme a felszíni dolog felé (ehető a gyümölcs), teremtmények felé (kígyó, Éva) irányult, az Eucharisztiában az ember figyelme a táplálék láthatatlan hit-tartalma, Isten felé fordul.

3. A bukáskor az ember nem látott halált, és nem hitt Istennek, hogy meg fog halni, most már az ember lát halált, de hinnie kell Istennek, hoyg ennek ellenére feltámad és élni fog. Vagyis helyre áll a bizalma a láthatatlan Istenben a látható felszíni dolgok ellenére.

4. A bukáskor az ember a megosztottságot választotta (jó és rossz tudás dualizmusa), illetve az asszony és az ember külön-külön egyedül buktak el Istentől eltávolodva, az Eucharisztia az egységes világ jelképe, melyben nemcsak az ember egyesül Istennel (vagyis nem egyedül üdvözül), hanem a menny a földdel, a látható a láthatatlannal is; és az ember az Egyház közösségében tudja azt magához venni.

Stb.

De a közös a kettőben (azon kívül hogy mindkettőben a fa/kereszt motívuma is fontos szerepet kap), hogy gyakorlatilag mind a bukás, mind az üdvözülés kívülről jött/jön az emberbe. Nem 100%-ban belső oka volt egyiknek sem, inkább arról van szó, hogy az ember mit engedett és enged magába.