A kereszténység szerint van az állatoknak lekük?

Kedves Mindenki! grkaty válaszoló jó példát hozott, de azt hozzátenném, hogy a Prédikátor 3:19-21-et pontos fordításban így olvassuk:

(Prédikátor 3:19-21) "Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza. 21 Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?"

Ugye észrevettétek, hogy az eredeti héberben itt nem a "lélek" (nephes) szó szerepel, hanem a "szellem" (ruah), ami a Szentírásban alapvetően mást jelent. A Károli egyik fő hibája, hogy e két szót következetlenül csereberéli fel, mintha azok egymás szinonimái lennének, pedig nem azok.

Rendben van, de miből deríthetjük ki, hogy mit jelentenek akkor ebben az esetben a "szellem" szavak?

A legkézenfekvőbb mindjárt a bibliához fordulni válaszért, mert annak biza megvan az a jó tulajdonsága, hogy képes önmagát magyarázni. Az elején kapunk is választ a kérdésünkre:

(1Mózes 2:7) "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

Itt az 'élet lehelete' alatt a héberben a "ruah" (szellem) szót találjuk, ami ebben az esetben az 'életerőt' jelenti (több jelentése van, ez az egyik). Honnan tudhatjuk, hogy ezt jelenti? Sok más Bibliavers mellett az említett prédikátori versek is bizonyítják. Azt mondja: "egy szellemünk van" (azaz életerőnk) az állatokkal és hogy ebben a tekintetben "nem állunk felettük". És ez igaz is, ez a tapasztalat. Tagadhatatlan, hogy ugyanazon életerő, vagy életenergia mozgat bennünket. (Az emberre vonatkozóan a "szellem" (ruah) még egy dolgot jelent a bibliában, az pedig a "szellemiség", az a mozgatóerő, ami valamely beszédre vagy tettre sarkall.)

Most a szellem szóról ennyit, beszéljünk kicsit a lélekről. Az imént említett 1Mózes 2:7-ben azt is egyértelműen azonosítja Isten szent Szava. Azt írja, hogy azzal, hogy Isten az ember orrába lehelte az "élet leheletét", avagy szent szellemét, másképpen az életerejét, "élő lélekké", vagyis más szóval élőlénnyé lett az ember. Ugye nem azt mondja, hogy "lelket kapott" az ember, hanem az életerő által "élő lélekké" vált. Nagy különbség!

Ezért mondja azt, hogy az élő lélek meg tud halni, mert úgy is fogalmaz, hogy az ilyen ember (vagy állat) "holt lélek" lesz. Miért mondhatja ezt? Mert maga az ember, tehát az egész ember (vagy az állat) a lélek, nem annak valamely "láthatatlan és halhatatlan testrésze, ami a halálkor elhagyja a testet". Ez utóbbi nem bibliai tanítás.

"De a teljes Szentírás fényében kiderül hogy az ember szellem és az állat szelleme különbözik egymástól."

Kedves eric_one! Ezek a versek teljesen pontosak és abszolút összhangban vannak a teljes bibliával. Ahogy a Prédikátor írója fogalmaz, semmi különbség nincs az emberi és az állat "szelleme" között, mert itt az életerejükről beszél (nem pedig valamiféle láthatatlan és halhatatlan misztériumról), amiben ugyanazon sors vár rájuk.

A halhatatlanság fogalma az emberrel kapcsolatban csak a szellemi testet kapó égi reménységűek esetében történik megemlítésre a Bibliában, de ott is csak a hűségesek AJÁNDÉKAKÉNT, nem pedig alanyi jogon.

Kedves 12-es, ezért szeretem olvasni az Új Világ forditást, mert nagyon pontos.

Már csak ennyit szeretnék kedves kéddezö hozzátenni a kérdesedhez, miszerint van-e az állatoknak lelkük?

Hát amíg élnek élö lelkek, például a teremtésnél Isten ezt mondta az 1.Mózes 1:20,21 : "Majd ezt mondta Isten: "Pezsdüljenek a vizek az élö lelkek sokaságától, és repdesö teremtmények repüljenek a a föld felett az égbolt színén. És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket és mindenféle mozgó élö lelket teremtett......"

ezt kifelejtettem a héber szöveg itt a 21 versben a ne´fes szót haszálja.

A 20-as versnél szintén a héber ne´fes szó van= magyarul lélek