Van itt olyan megtért keresztény aki nem hívővel házasosott?

Sziasztok!

Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, azt a kérdést kell feltenni, hogy mit jelent kereszténynek lenni?

Ha valaki csak olyan keresztény, hogy egy pár alkalommal elmegy a templomba/gyülekezetbe, illetve nem él a bibliai elvek szerint, akkor természetesen nem származhat gondja abból, ha házasságot köt egy nem hívő emberrel, hiszen az ő élete sem különbözik attól, akivel éppen házasságot kíván kötni.

Ha valaki azonban a bibliai elvek szerint él, mert Krisztus az iránta való szeretet kimutatását az elvek megtartásában kérte - Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. (Ján 14,15) - akkor ott már komoly problémák merülhetnek fel. A krisztusi élet ugyanis különbözik azoknak az embereknek az életétől, akik nem követik a Mestert. Előttem csak olyan eset ismert, amikor hívő keresztény hozzáment egy nem hívhőhöz, hogy problémák merültek fel.

Pál apostol - aki Isten embere volt - adott egy pár tanácsot, a házasoknak és nem házasoknak. Van olyan eset, amikor két nem keresztény ember házasságban van, de az egyik megtér. Ebebn az esetben, ha a nem hívő ragaszkodik a megtért házastársához, nem kell elválni (1Kor 7,12). Ez azonban egy különleges eset. A házasság előtt álló keresztényeknek azonban nyilvánvalóan mondja: "mi köze hívőnek hitetlenhez?" (2Kor 6,15)

Nem feltétlenül gond ám a felemás iga. A lényeg, hogy tartsák tiszteletben egymás hitbeli meggyőződését, ugyanakkor merjék felvállalni magukat a hitükkel együtt, avagy a hitük nélkül. Megértés, elfogadás, kellő nyitottság persze mindenképpen szükségesek, hogy működjön a kapcsolat. A gyereknevelés kérdését pedig beszéljék meg még időben, mert ezen nagyon sok áll vagy bukik.

Mondjuk egy meggyőződéses ateista és egy hitbuzgó keresztény kapcsolatát nem tudom elképzelni, hogy hogyan... ott már tényleg túl nagyok a különbségek. Ha azonban egyikük sem ennyire szélsőséges, akkor lehet valami a dologból. Túl kell látni egy vallás (vagy nem-vallás) korlátain, és elsősorban az embert kell nézni. Egyébként pedig, hiszitek vagy nem: egy ateista, vagy más vallású is élhet Istennek nagyon is tetsző életet, és gondolkodhat olyan módon, ami Istennek kedvére van. Ez nem vallásfüggő!

Természetesen az is érthető, ha egy hívő csakis hívővel szeretne kapcsolatot. Teljesen rendben van, és így a kapcsolatban is sokkal kevesebb a probléma. De engem Pál apostol éppen arról győzött meg, hogy nem baj, ha a párunk nem hívő - értelmezzétek akárhogyan.

#3:

"Én ismerek ilyet többet is. Úgy látom mindegyik eltávolodott a hittől...Nem kicsi a tét."

És vajon ettől jobb vagy rosszabb lett neki az élete? Függ-e egyáltalán ettől?

Az is kérdés, mit jelent, hogy hitetlen? És ha az Úr pontosan lányt fogja felhasználni arra, hogy a fiú hitre jusson?

Én ismerek ilyen házaspárt. A lány mélyen hívő családból származik, a fiú nem hisz. Több évig jártak együtt, aztán megszakították a kapcsolatot a hit miatt, egy évig külön voltak, a lány imádkozott, hogy mi az Úr szándéka ezzel...? Érdekes módon összejöttek újra, azóta már házasok. A fiú nyitott, de még nem jutott hitre.