Az adventista vallás szerint lehet valakinek üdvössége anélkül is, hogy hozzájuk tartozna?

Köszönöm mindkettőtök válaszát!

Péter, nem egészen az volt a kérdés, hogy milyen felekezetekből járnak hozzátok testvérek, de mindegy. Én úgy gondolom, ezzel azt a határozott kijelentést teszed te is, mint az első válaszoló, hogy igen, nincs akadálya ebben az esetben, hogy üdvözülhessen az illető.

Ha úgy van, hogy nem kell adventistának lenni ahhoz, hogy üdvözülhessek, sőt, katolikus is lehetek, akkor ezek szerint nincs akadálya szerintetek, hogy elnyerhessem az örök életet úgy, hogy letérdelek szobrok előtt (kvázi bálványimádó vagyok), de legfőképpen a szombat helyett határozottan a vasárnapot tartom meg. Akkor ezek szerint nem ehhez köti Krisztus az örök élet lehetőségét. Így viszont megkérdőjelezhető a szombatról alkotott véleménye és tanítása az egyházatoknak. Értitek a logikámat? Mi a véleményetek?

Köszönöm a választ szintén. Kérlek Titeket, ne orroljatok rám, mert érdekel a téma, és szeretek beszélgetni erről. Egy kicsit ismerem az adventista tanítást, évekig növekedtem Istennek hála általatok. Sokat tanultam, és nagy hasznomra voltak a tanításaitok. Isten áldjon meg benneteket.

Válaszolva:

Nekem ez magas. :) Nagyon sok katolikus tud a szombat napról, minden pap olvasott a szombat napról, stb. Nem akadály ez mellett sem, hogy üdvözülhessen, pedig hallott az "igazságról". Viszont azt állítod, hogy "aki pedig az igazságot hallja, és elfordul tőle, azt Krisztus nem tudja elfogadni." Nagy tudással rendelkezhetsz, és bölcsességgel, hisz tudod, hogy Krisztus kit fogad el, és kit nem... Ráadásul a kérdés, hogy mi az igazság? Az, hogy van szombat nap, vagy az, hogy Krisztus kegyelemmel és szeretettel fordult az ember felé, és nekünk is kegyelemmel és ítélet nélkül kell az ember felé fordulni? Nem hinném, hogy a szombat nap megtartása osztana vagy szorozna az üdvösség szempontjából. Tehát hiábavaló. Átok, ahogy a törvény átok az embernek. De én teljesen szabad vagyok, mert Krisztus szabadítása teljesen szabaddá tesz.

Péter! Ha Krisztus üdvözít, és nem a cselekedetek, akkor miért is kellene bárhová is tartoznom, és bármelyik olyan törvényt is megtartanom, ami nem tesz jót másoknak, legfeljebb magamnak? A hittételetek nagyon nagy hangsúlyt fektet a szombat nap megtartására. Hiábavalóan, és elterelően. Ugyanis, ha nem szolgálja a megmenekülést, akkor hiábavaló. Krisztus a törvény. Ahogy a törvényben az ünnepek Krisztusra vezetnek, (tavaszi, őszi ünnepek) úgy a tízparancsolat csúcsa, a szombat is Krisztusra vezet. Ésaiás próféta könyve 28. rész 12 (+ 1000 esztendő).

A tiszta és tisztátalan állatok is a cselekedeteket mutatják szerintem, és nem egészségvédelmi tanácsok. Jézus is eledelnek nevezte a cselekedeteit. (Jn 4,34)

Az egész Biblia egyfajta kód, amit Izrael népének kellett "eljátszania", ahogy Ezékiel "játszotta", prófétálta el az eljövendőt. (Ez 4)

Ajánlom figyelmetekbe ezt a kérdést, szintén én tettem fel pár nappal ezelőtt.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

Nem akarok oktató, és ítélő lenni ellenetek, ne értsetek félre, csak egy másfajta megközelítésben szeretnék beszélgetni, gondolkodni a törvényről, a szombatról. Lehet, hogy rossz a stílusom, a fogalmazásom, de nincs bennem ítélet felétek, legfeljebb csak értetlenség.

Még ennyit az eszmefuttatásomhoz, hogy alátámasszam egy páli idézettel is:

Gal 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

Köszönöm a válaszaitokat!

Akkor elmondom nagyvonalakban, hogy mik a gondjaim a szombat nappal. Bár nem ez volt konkrétan a kérdés, de „kiélezhetjük” erre is.

Istenben nincs változás, de még csak változásnak árnyéka sem. (Bibliaismerő emberek lévén tudjátok, hogy mi van a Bibliában, és nagyjából hol, jobban mint én, nem hivatkozok mindig a helyre.)

Viszont Isten anno azt mondta, hogy aki nem tartja meg a szombatot, halál volt a jussa. Nem mondhatja ezt ma sem másképpen, hiszen ez igazságtalan lenne, hogy egy nép között sokakat halál várt, mert nem tartották meg, ma meg büntetés nélkül való. Egy olyan Istentől, akiben nincs változás. Egyszer azt mondta a népnek, hogy ki se tegyék a lábukat otthonról, később azt, hogy gyülekezzenek.

Kedves 67%-os, 8-as válaszoló!

Jókat idéztél, ez is a teóriámat bizonyítja. Az ünnepek egyértelműen Krisztust vetítik ki, ahogy már írtam is. Krisztus első, majd második eljövetelét. Sőt a teremtésnél is egyfajta próféciát vélhetünk kinyilvánítani. A második nap választotta szét a vizeket, a második évezredben jött az özönvíz. A negyedik nap lettek a nap, a csillagok, a negyedik évezredben jött Jézus. Minden napra rá lehet húzni hasonlót, de ez a kettő a legszembetűnőbb. A hetedik nap a hetedik évezred 1000 éves nyugalma, Krisztus uralma lehet.

Az eledel a cselekedet, ahogy említettem már, ahogy Jézus is eledelnek nevezte az Atyának akaratát, amit cselekednie kellett. Ezt kellett bemutatniuk a zsidó népnek. Hiszen egy változatlan Isten esetében miért engedi meg Noé után, hogy minden állatot megegyünk. (tudom, a teóriátok szerint rá volt kényszerítve Isten erre, ami alapvetően nevetséges, és bizonyíthatatlan) Majd egyetlen népnek tiltott meg állatokat, csak egynek, holott több száz, ha nem ezer nép már volt a földön. Ez személyválogatás, és látszólag értelmetlen. Viszont ha ezzel be kellett mutatniuk egy fontosabb dolgot a népnek, akkor már van értelme.

Visszatérve ezt támasztja alá az általad felhozott idézet. Egy törvényt betartani lehet, betölteni nem. Egy próféciát lehet betölteni. Mi az, hogy be nem teljesedik? Egy prófécia tud beteljesedni és nem egy paragrafusokból álló gyűjtemény.

Pál szerintem látta ezt: „Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.”

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.”

Pont ez a homályos tükör a profetikus látásmód. Hiszen ha paragrafusokról beszélünk, akkor azok betartandó dolgokat jelölnek, és nem vetítenek ki semmit.

A zsoltárostól ezt olvasni: „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.” Miért kellene egy törvényről gondolkodni. Az vagy fehér vagy fekete. Csak akkor, ha kifejez valamit. Izraelnek be kellett volna mutatni a törvényt, mégpedig úgy, ahogy Ezékiel feküdt az egyik oldalán 390 napig.

Minden kegyelemet hirdető prédikátor megkapja azt, amit te is felvetettél, hogy akkor lophatunk, ölhetünk is, stb. Jézus hogyan tartotta meg a szombatot? Elment a zsinagógába, és beszélgetett a tóráról? Szerintem nem. Gyógyított, megbocsátott, és hirdette a kegyelmet. Aki újjászületik, és Krisztus szelleme által cselekszik, nem öl, nem lop. Hirdeti a kegyelmet, az özvegyeket meglátogatja, a szegényeket segíti. Amikor Ézsaiás Jézusról prófétált, ezt olvasni: „Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!”

Akiben Jézus van, aki egy Ővele, nyugalomban van minden nap, a kegyelmet hirdeti, ha úgy tetszik, a cselekedetei tiszták, és nem disznóhúst eszik, hogy a szó profetikus értelmében fejezzem ki magam. A szombat nap szerintem két dolgot fejez ki. Közösségben lenni Krisztussal. Aki nincs abban, azt profetikus értelemben halott. Másfelől a hetedik nap, Krisztus 1000 éves uralmát fejezi ki.

A Biblia Krisztusról szól. Az első naptól szó szerint az utolsóig. A törvény Ő maga, mert a törvény Őt fejezi ki, a zsidó népnek, Izraelnek Krisztust kellett volna kinyilvánítaniuk, az ünnepek Őt ábrázolják, a szombat Ő maga. Ezért nem üdvkérdés a törvények pontról pontra betartása, hanem annak megtartása, ami nem más, mint a kegyelem Jézus Krisztusban, és Krisztusba való „beöltözés”.

A törvény ellen én is fel tudok hozni idézeteket, ahogy felhoztál mellette:

Gal 3,10 „Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak”

Gal 3,13 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától”

Ef 2,15 „Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;”

A farizeusok és írástudók pontról pontra betartották a törvényt, különösképpen a szombat napot. Mégis, mi hasznuk volt mindebből? Jézus eléggé orrolt rájuk.

Úgy gondolom, elég radikális gondolkodásom van. Szinte mindegyik gyülekezet megtartja az úrvacsorát, holott az úrvacsora lényege pont nem az, hogy elszínészkedjük az ott lezajlott eseményeket. Jézus beazonosította a kenyeret, megtörte és (a testét) a tanítványoknak adta. Azt mondta, hogy ezt tegyük mi is az Ő emlékezetére. Ezt támasztja alá, amit máshol mondott a tanítványoknak. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, amikor életét adja a másikért. Úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ezeket mondta, és ezt foglalta össze egy nagyon szép jelképben. De ezzel nem azt mondta, hogy formálisan üljünk össze, és vegyük a kenyeret, és játsszuk el az ott lezajlott eseményeket újból és újból, hanem törjük meg a testünket, és adjuk oda a másiknak. Persze nem árt senkinek, ha ezt is tesszük, de semmi értelme így egymagában.