Nagyigond! Nektek is van ilyen? Mit lehet tenni? Infó lent

Ajjaj. Néha elég durván bele tudnak szólni a Jehova tagjai az emben életébe. Ők mindig mindent jobban tudnak stb... aha persze. :S

Lesznek ott még nagyobb gondok is ha nagyanyád abba a közösségbe marad!

Úgy kezeljük, hogy egyik fülemen be a másikon ki.

"most meg belépett a Jehova meg adventista vagy miféle "szektába"" akkor meg még csoda, hogy tartja veletek a kapcsolatot. Tudtommal ők teljesen elzárkóznak az olyan emberektől akik nem ugyanazt a vallást követik. /családjukat is képesek eldobni/

Hát igen, először azt akartam írni, hogy minden öreg olyan, mint egy gyerek, hogy vannak rigolyáik és bogaraik, de ezt el kell fogadni és együtt kell vele élni. Ezt akartam írni addig a pontig, amíg a szektás dolgot el nem olvastam... Az már elég veszélyes, mert profi módon ki tudják mosni az ember agyát. Ha lehet, próbáljátok meggyőzni, hogy hagyja ott őket.

A nagymamák meg már csak ilyenek. Engem is fel tudnak néha bosszantani, de összességében rendesek, aranyosak és sokat segítenek. Az apróságokat el kell nekik nézni, ha meg komolyabb dolgokról van szó, akkor szépen meg kell velük beszélni.

Húú...Neked sem lehet manapság könnyű...Szegény húgod autista,a nagyid meg lökött lett egy szektától.Szerintem ez a "szekta" lehet a hibás mindenért.Ki kéne deríteni,hogy mit mondanak neki ott.Kérdezd ki őt,vagy menj el egy ilyen előadásra,márcsak azért is,hogy megtudod mit mondanak neki ilyenkor.Szerintem ki kéne lépnie ebből az egészből és meg kéne nézni változik-e valami.

Sok sikert,majd mond el mi volt!

A szektát leszámítva én nagymamám (szintén apai) ugyanilyen. Mindenbe beleüti az orrát, fontoskodik, szép szóból nem ért, mindig más a hibás mindenért, ő a jó, ő a szent, ő a szegény meg nem értett lélek. Közben meg egy zsarnok, nagyapámmal olyan hangnemben beszél, hogy tényleg csodálkozom, hogy nagyapám még nem képelte fel.

Sajnos nem lehet mit tenni, tényleg egyik fülön be, másikon ki, a bunkó lekezelő stílust meg határozottan kérd ki magadnak.

Nálam 3 dolog volt, ami kicsapta a biztosítékot.

1. Szeretek süteményeket sütögetni, elég gyakran szoktam is (most abba ne menjünk bele, hogy a sütő miatt állandóan nyafog, hogy jajj de meleg tőle a konyha). A sütit kiteszem egy deszkára, betakargatom. Na most nagyanyámnak mániája minden kaját bedobozolni, összeszecskálni minél kisebb darabokra. 2-3 alkalommal eljátszotta ezt. Képzelj el egy nagy, gyönyörű kakaós süteményt, amit aztán bepréselt egy kis műanyag dobozba, összevagdosva. Hát amikor ezt megláttam, úgy lecsesztem, hogy csak na, nem finomkodtam. Mondom hogy jön ahhoz, hogy az én kajámat összevagdossa meg rakosgatja, ki a fene kérte rá, és különben is ÉN mikor megyek és rendezkedek az ő cuccai közt?! Húú, vérig volt sértve (konkrétan lesz@arom), 2-3 veszekedés után már nem nyúlt a sütimhez (mindig megkínálom nagyszüleimet is egyébként, nem vagyok irigy).

2. Mikor beleokoskodik abba, hogy mit és hogyan főzök. Semmi köze hozzá (ő főzni nem tud, úgy mellesleg.)

3. Nyitva hagyja a bejárati ajtót, meg rácsot, úgy szellőztet meg úgy mos föl a folyosón (társasház). Egyrészt csak az nem jön be, aki akar (folyamatos betörések vannak a házban), másrészt kutyánk is van, aki már többször kiszökött emiatt és kolbászolt a lépcsőházban.

Ja van egy 4. is!!! Mikor fiatalabb voltam, sokszor ő vitte el a kutyát sétálni, amíg én suliban voltam (ő ajánlotta fel, szívesen vitte) és egyszer elszólta magát, hogy a kutya kibújt a hámból (????? fogadjuk meg se húzta rendesen, nem olyan könnyű abból kibújni) és 4 utcányit rohant hazáig (a kutya, nem nagyanyám....), de SZERENCSÉRE van olyan rendes a kutya, hogy a kapuban ülve megvárta nagymamámat. (Kicsi fajta, de sajnos hajlamos nekimenni a nagyobbaknak is, azok persze simán szétszednék.) Amikor meg hazahozta a kutyát, büntetésből felpofozta. Na mikor ezt meghallottam, baromi dühös lettem, nagyon összevesztem vele, kiabáltam is és mondtam, hogy ne merészelje még egyszer elvinni a kutyát, ezentúl csak én viszem, ennyi. Azóta is ugyanazzal a hámmal sétáltatom és soha nem bújt ki belőle.