Lélek a halál után?

Azt ne feledjük, hogy az Ószövetség az Újszövetségben írtaknak az előképe.

A vér az életet és lelket jelképezi, annak előképe.

Mint ahogy Jónás 3 napja a cet gyomrában is Jézus 3 napját jelképezi.

Ránk most már az Újszövetségben írtak vonatkoznak, hiszen az az Ószövetségben írtaknak a beteljesítése.

Jézus azzal, hogy a ’lélekre’ külön hivatkozik, itt azt hangsúlyozza, hogy Isten az ember minden életkilátását el tudja pusztítani; így tehát az ilyen ember számára nincs remény a feltámadásra.

Jézus volt a legjobb példa e tekintetben. Inkább félelem nélkül elviselte a halált, mint hogy a minden hatalommal bíró Isten iránti lojalitását veszélyeztesse. Igen, Isten az, aki képes arra, hogy elpusztítsa valakinek a „lelkét” (ez esetben az embernek, mint élő léleknek, a jövőbeli kilátását), vagy feltámasszon valakit, hogy örökké tartó életnek örvendjen.

A Lélek az élet,tehát lélek nélkül nincs élet.

Ha az ember teljesen megsemmisül a halála pillanatában és a lélek is megszűnik akkor hogyan,vagy mi felett ítélkezik majd az Úr?

Nem fog mégegyszer megteremteni mert a teremtés pillanatában MINDENT megteremtett. Minden egyes ember része a teremtésnek.

Az ítéletkor mindenki felett ítélkezni fog,de ha nincs valami (lélek)ami megmarad az emberből akkor mit fog elítélni? Hisz a test porrá válik vagy elég és hamu lesz belőle.

Ha ez így volna akkor Jézus halála teljesen felesleges...

A lélek az maga az ember, a Teremtéskor nem lelket rakott az emberbe, mint lélekbe hanem elindította az élet funkciókat a légzéssel. Élet erőt kaptunk a Teremtőtől nem "lelket"

Ha meghalunk azért halunk meg mert jelenleg ez egy büntetés amiért bejött az engedetlenség a világba.

S Jézus volt az első aki a halálból feltámadhatott és égi életre.

akik előtte haltak meg azok jelenleg is alszanak, és a feltámadásra várnak. azoknak van jelenleg égi életre feltámadás akik Jézus társuralkodóihoz tartoznak és "új teremtésnek" nevezi ezt a Biblia, mert valójában ez nem volt terv hogy ember szellemi életre feltámadhat.

Jézus kérése ez hogy legyen néhány földről "megvásárolt" személy aki segít neki az uralkodásban a földön maradottokon.

Kedves első válaszoló. Mózes azért szakadna meg a röhögéstől(vagy sírna), mert ő pontosan tudta, hogy a lélek, az amaga az ember. Hiszen vele íratta le Isten: 1Mózes 2,7 "...megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

Kedves kérdező:

Ezt is Isten mondja(íratta le) nekünk:

Ezékiel 18:4,20 Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg. 20 Amely lélek vétkezik, az hal meg. A fiú semmit sem fog hordozni az apja vétke miatt, és az apa sem fog semmit hordozni a fiú vétke miatt. Az igazságosnak igazságossága önmagán lesz, és a gonosznak gonoszsága is önmagán lesz."

Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg.” (ÚVF)

Először is, Isten a prófétán keresztül küzd egy izraeli közmondás ellen: „Az apák ették meg az egrest, de a fiak foga vásott bele” azt jelenti: az apák bűnéért a fiak is bűnhődnek. Ezékiel üzenete egyértelmű: Isten előtt mindenki önmagáért felel. Másodszor, a szó szerinti fordítás („amely lélek…”) félrevezető, mert a kifejezés csak azt jelenti: „aki...”. Nem az ember egyik „részéről”, a lélekről van szó (amit a lélek halandóságának hívei eleve nem is tekintenek külön résznek), hanem az egész emberről és személyes felelősségéről.

Más szövegekben is félreérthető a Károli Biblia szó szerinti fordítása. ApCsel 3:23 „Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül” – azaz mindenki. Józs 11:11 „És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén őket fegyver élével…” – azaz mindenkit.

Az Őrtorony Társulat válaszként idézi ezt a verset a következő kérdésre: Van olyan része az embernek, amely tovább él a test halála után? A válasz a szerintük, nem. Rámutatnak, hogy néhány fordításban ennél a versél „aki vétkezik, az hal meg” olvasható. Ezért a „lélek” szó (héberül: ne′fes) nem az ember anyagtalan természetű részére utal, hanem magára a tényleges élő személyre. Így tehát az állítják, hogy a „lélek” nem olyan valami, amely túléli a test halálát.

A Biblia tanítása: Az Ezékiel 18:4-ben olvasható megállapítás, amely szerint „annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik” nem áll szemben azzal a gondolattal, hogy az ember olyan anyagtalan természettel rendelkezik, amely tudatánál maradva túléli a halált. Az itt olvasható szövegkörnyezetben igaz, hogy a héber, lélek szót (ne′fes) „élő teremtmény” vagy „személy” értelemben használatos. Ezt a keresztények sem vitatják. (Adott szövegkörnyezetben a ne′fes szó „élő teremtményt” jelent; rendelkezhet további jelentésekkel is - mint például egy emberi teremtmény „belső énje”.)

A keresztények rámutatnak, hogy mivel az ember anyagtalan természetét nem tárgyalja az Ezékiel 18:4, ezért nem vonhatunk le következtetéseket arról, se mellette, sem ellene, ezen vers alapján. Mindaz amit Ezékiel kívánt tenni, hogy felvegye a küzdelmet egy akkoriban felmerült hamis tanítással - egy tanítással, amely az öröklött bűn tanával kapcsolatos. Néhány ember arról kezdett vitázni, hogy miért szenvednek és halnak meg a gyermekek az apáik bűneiért. Bár igaz, hogy a bűnnek van egy öröklődő hatása (lásd a 2Mózes 20:5-6 verseit), Ezékiel ebben a versében azt hangsúlyozza, hogy minden egyes személy az ő saját bűnéért felelős. Ezért mondta azt, hogy az a „lélek” (vagy személy) amely bűnt követ el, az meghal. Ezékiel nem próbált semmit sem tanítani az ember anyagtalan természetének meglétéről vagy hiányáról.

Bár a héber ne′fes szó Ezékiel 18:4 versében egy „élő teremtményre” vagy „személyre” vonatkozik, nem találunk más olyan verset az Ószövetségben, ahol a szót más értelemben használják. Például a 1Mózes 35:18 versében a ne′fes szó értelmezhető az ember anyagtalan természetére utaló hivatkozásként: „Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak hívta” (kiemelés tőlünk). Ez a vers jól láthatóan azonosítja a lelket a halandó fizikai testtől különböző dologként. Sok-sok újszövetségi részt találunk, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az embernek van anyagtalan természete (lásd például a Máté 10:28, 2Korintusz 5:8-10 és Jelenések 6:9-11 verseit).

Annak alátámasztására, hogy a lélek elpusztul a halál alkalmával gyakran idézik az Ezékiel 18:4-ben található szavakat: „amely lélek vétkezik, az hal meg.” Kiragadva a szövegkörnyezetből, ezek a szavak valóban úgy tűnik, hogy ezt jelentik, azonban vajon milyen jelentést hordoznak, ha a megfelelő szövegkörnyezetükben vizsgáljuk őket? A környező versek felfedik, hogy a 4. vers egyáltalán nem arról szól, hogy mi történik a halálunkkor

Szerintem az egyesszám nem Istent jelöli, ha nem a sátánt.

" Máté 10, 28: És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik

meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól

féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet

elvesztheti a gyehennában."

Én úgy gondolom, hogy a sátán az, aki meg tudja ölni úgy az embert, hogy a pokolban végezze. Nem a hústestet kell félteni.

A por

visszatér a földbe, olyan lesz,

mint volt, a lélek pedig visszatér

Istenhez, aki adta.

És még azt is írja, hogy azonnal ítélet jön. Akinek a lelke elveszett, az nem nyer örök életet az új, megdicsőült testben.