Ha tényleg létezik mennyország, mit kell tennem, hogy oda jussak a halálom után?

Tudod mit mondott Jézus?

"Én vagyok az út,az igazság és az élet.."

Kövesd Öt és meglátod a mennyországot. Semmi mást nem kér,csak annyit,hogy fogadd el Öt és elj egy bűnmentes életet.

Én meg azt mondom: én vagyok az út az igazság és az élet. senki sem mehet a mennybe, csak általam.

Tehát kövess engem!

Bár... várj! Mohamed meg azt mondta, kövesd őt!,Hiszen csak így juthatsz a mennybe.

Azok a narancsruhás kopaszok ott a magasban, tudod, akik a tigrisekkel élnek, na azok meg azt mondják, őket kövesd és akkor eljutsz a "mennybe".

Én az utolsót választanám, mert cukik a cicusok... :)

De még vagy 1000 útja van, és persze szinte mindegyik az egyetlen és kizárólagos. Tehát tökmindegy, bármit is választasz, egy csomó értelmetlen szabályt be kell tartanod,és az esélyed a menyországra 1:1000... szerintem inkább hagyd az egészet a p i c s á b a !

Szia!

Jézus Krisztus azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, csakis én általam." (Jn. 14:6).

Sokféle szabadító ígéretben és személyben hittek az emberek a történelem folyamán. Jézus Krisztus személyéhez azonban olyan szabadításnak az ígérete kapcsolódik, amit rajta kívül senki más nem kínált fel embereknek. Ez pedig a bűn lelki betegségéből való szabadítás, amely a Biblia szerint az egyetemes emberi nyomorúságnak és minden rossznak a gyökere, mind az egyes ember, mind pedig az emberi közösségek és a történelem esetében. Jézus pedig így szólt küldetéséről földi életében: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek... Azért ha a Fiú (önmagára utalt ezzel a megjelöléssel, mint Isten Fiára) megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8,34. 36)

„Isten ráébreszti az embert, hogy alaptulajdonsága az önszeretet, amely vesztébe sodorja, s ebből egyedül Ő tudja kigyógyítani. Jézus Krisztus tulajdonképpen csak arra tanította az embereket, hogy önmagukat szeretik, hogy rabszolgák... és hogy neki kellett őket megszabadítani.” (B. Pascal: Gondolatok, 544–545. töredék)

A Biblia szerint az ember a bűn ösztöneinek és elvakultságának, valamint a bűn szerzőjének, Sátánnak fogságában van a bűneset óta. Istennek „váltságdíjat” fizetni az ember szabadításáért: Isten nem adhat bűnbocsánatot az embernek úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedését. Azt a csodálatos megoldást választotta ezért Isten, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést maga veszi magára. Ő maga szenvedi el azt a vétkes ember helyett. Úgy marad igazságos, hogy közben ingyen bocsánatot is ad. Krisztusnak, aki – mint Isten Fia és az ember Teremtője – ezt a helyettesítést vállalta, olyan kínhalált kellett elszenvednie a földön, amely a legbűnösebb ember büntetésének is megfelel, amely teljesen kielégíti a bűn igazságos megbüntetését kívánó jogosság követelményét. Így Isten megerősíti az igazság érvényességét, miközben kegyelmet gyakorol.

Isten meg akarta győzni az embert a maga változhatatlan szeretetéről, amely az ember elesése, lázadása ellenére is létezik és vágyakozik az elveszett teremtmények megmentésére. Isten jellemének a felfoghatatlan nagysága nyilatkozik meg abban, hogy Ő a kezdeményező, Ő igyekszik „megbékéltetni magával” az embert (II.Korinthus 5,19), aki ellene fordult és vétkezett Teremtője és Gondviselője ellen. Krisztus áldozata által egyszerre látja meg az ember a bűn borzalmát, Isten erkölcsi ítéletét rá nézve, valamint Isten igazságának és szeretetének szépségét. Jézus tehát nem a rabszolgatartónak fizet váltságdíjat. Nem száll vitába és nem alkudozik Sátánnal. Az ember miatt kell „váltságdíjat” fizetni. Ára van annak, hogy megtörjön az ember lelkében a bűn elvakultsága és hatalma.

A Jézus Krisztusban való hitnek lépcsőfokai vannak. Ha elfogadjuk Jézus áldozatát, Isten hatalmasan tud munkálkodni bennünk! Az első és legfontosabb a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A második: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében – akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszont-áldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az énszeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Kívánom Neked is mindezek megtapasztalását, és azt, hogy találkozzunk a mennyben!

Üdv. Péter

Tiszta vérű és életű, hithű, szűz zsidó férfinak kell lenned a 12 törzs valamelyikéből. Ugyanis csak ők kerülhetnek a mennyországba - szám szerint 144 ezren.

A többiek itt, a Földön fognak feltámadni.

Olvasd el a Bibliát, ott van benne.

A mennyország kifejezés némileg félrevezető, az amit a vallások mennyországnak, vagy annak ellenkezője, amit pokolnak neveznek nem földrajzi hely, hanem a tudat állapota.

Oda tehát nem juthatsz, de elérheted a tudatnak e szélsőséges állapotának egyikét, nem a halál után, hanem a jelen életedben. És bizonyára kaptál már egy kis kóstolót mind a kettőből, és ha egy kicsit figyelmes voltál akkor azt is megtudhattad, hogy hogyan érheted el.