Mit vársz, és mit remélsz egy Isten nélküli világban? Vagy mi a célja az életednek, ha nincs Isten?

Kedves Kérdező, szerintem Te, legalábbis az alapján, amit itt leírtál, kicsit affelé viszed el a dolgot, hogy aki nem vallásos, vagy nem hisz egy végső "megmérettetésben", annak már nincs is alapja becsületesnek lenni.

Szerintem ez nem igaz. Létezik minden emberben (más kérdés, hogy ki mennyire hallgat rá) egy "belső fórum", a lelkiismeret, ami alapján az ember megtesz valamit, vagy elkerül valamit. Nemcsak Isten kedvéért lehet "jónak" lenni. Sok emberben létezik olyan önbecsülés, egy olyan önmagáról kialakult kép, amihez való ragaszkodás lehetetlenné teszi, hogy direkt rosszat tegyen. Pl. mikor valaki azt mondja: nem tudnék többet tükörbe nézni, nem tudnék többet a gyermekeim szemébe nézni, ha ezt vagy azt megtenném...

Szóval az, hogy valaki erkölcsös, nem feltétlenül következménye annak, hogy hívő is.

Másrészt nagyon kisarkított, hogy a hívőket az utolsó ítélettől való félelem tartaná vissza a rossztól. Ez a nemhívők részéről jogosan tűnik úgy, hogy a hit nem belső meggyőződésen alapul, hanem a büntetéstől való félelmen. pl (bocs a példáért, de pedagógus vagyok) ez olyan, mintha egy gyerek nem belső meggyőződésből kerüli el a rosszat, hanem azért, mert fél attól, hogy az iskolában intőt kap, a szülei meg nyakon vágják. Ez, ugye, a gyerek részéről még nem érett viselkedés. A nevelés akkor éri el a célját, amikor a gyerek már nem a büntitől való félelem miatt jó, hanem, mert meggyőződött arról, hogy a rossz, amit tenni akar, elsősorban neki rossz, és másoknak is csak árt vele.

Szerintem, ha valaki igazán hisz Istenben, nem az ítélettől való félelem tartja vissza a rossztól, és ösztönzi a jóra, hanem elsősorban ugyanaz az emberi tartás, ami a nemhívőt visszatartja a rossztól, másodsorban, természetfeletti módon, az abban való hit, hogy Isten a jóság, és ezt neki, embertársai felé nemcsak szavakkal, hanem gyakorlati módon is közvetítenie kell. Ez a "kell" itt már nem külső kényszer hatása, nem egy saját magára erőltetett valami, hanem egy olyan belső késztetés, egy olyan erős meggyőződés, ami viszont már tényleg a hit része.

Pont én is ezt a kérdést akartam feltenni, amit a kérdező. De örülök, hogy nem tettem meg. Szegény ember egyedül harcol csomó ember ellen itt.

A kérdezőnek: Olvastam, te új életet kaptál, újjászülettél, új szívet kaptál az Úrtól. Ennek nagyon örülök. Továbbra is törekedned kell Isten parancsainak megtartására, imádkozás szüntelen, Biblia olvasás. Veled vagyok testvérem.

A hitetlenek válaszát is olvastam és tényleg ezt vártam, az anyagi világi dolgokban történő örömkeresés. Végülis ez a cél. Gyereknevelés, persze legyen az is hitetlen. De remélem nem lesz az. Otthon építés és vagyon: jön egy árvíz és elviszi például, nem marad semmije. Depresszió, öngyílkosság. Különben ezt nem veszik észre sokan, hogy egy hajszálon függ mindenki élete. Meg figyeljük a politikát, a nemzet érdekeit vigyük előre. Ilyenfajta eltörpült dolgokkal kell foglalkozniuk.

És teremtenek maguk körül egy családot, amely szent és sérthetetlen és csak azokat szeretik. És önteltek, csak magukban bíznak, hogy mindig jó csinálnak.

Jézus:

"Aki családtagjait jobban szereti, mint engem, nem lehet az én tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét, nem követhet engem. Aki nem mond le mindenéről, amije van, nem méltó hozzám.”

„Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.”

"Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: ,,Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.'' Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.