Mi a kölönbbség és a közös a Farizeusok, a Szadduczeusok és a Jehova Tanúi között? (Többi lent. )

Tisztelt kérdező! Az sem szokatlan, amit eddig tettél a felvetéseid kapcsán. Olyan jól látható, annyira jellemző a módszeretek, melyet sajnos nem tudok korrektnek nevezni, hiszen folyamatosan, mindig csak az újabb és újabb kiragadt szövegrészeken, vagy a nyelvtani ügyeskedésen töritek a fejeteket, ami azért nagy probléma, mert ezeket erőnek erejével a háromság szellemében értelmezitek. Holott már eddig is minden eddigi félremagyarázásról kiderült, hogy csak megtévesztés, álbizonyíték az egész. Elárulom: nem csak ezek, amiket eddig felhoztál Jézus Istennel való "egyenlősége" mellett, hanem MIND az összes háromságos "bizonyíték" ilyen megtévesztés! Végigvehetjük itt is az egészet, míg csak el nem fáradsz benne (kb. ezredszerre ezeken az oldalakon is), de mi értelme, ha szemlátomást nem érdekel az, amit már megbeszéltünk, hogy nem helyes úgy értelmezni, ahogy...?

Én úgy gondolom (persze lehet, hogy csak nekem van nagy elvárásom), hogy ha valakit ŐSZINTÉN ÉRDEKEL az, hogy mit tanít nekünk valójában Isten ihletett Szava, az alázatosan elismeri, ha mások rávilágítanak a tévedéseire. :-) De ez a tapasztalat szerint nagyon kevés emberre igaz. Nem is csoda, ha komolyan vesszük Jézus "széles út/keskeny út" példázatát, hiszen nem a széles úton járókat nevezte Jézus "Isten akaratának cselekvőinek" - ami ugye a megmentés feltétele!

Persze már az is ritkaság, hogy valaki azt elismerje, amit te: "A többi részével,tegyük fel,hogy megbékélek ..." Ez már legalább valami, ami pozitív (de ha jól gondolom, ez csak a péteri idézetnek szólt).

De vajon miért is "hiteltelenek" azok a szavak az Új világ fordításban? Pedig az is a Mindenható Istenről, Jehováról beszél, Jézus Atyjáról:

(5Mózes 10:17) "Mert Jehova, a ti Istenetek, isteneknek Istene és uraknak Ura, a nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki senkivel sem bánik részrehajlóan, és nem engedi magát megvesztegetni"

Kiemelném az 'uraknak Ura' kifejezést. Jézus 'Úr', igaz? Az 1Kor 8:6 egyértelmű ebben:

(1Korintusz 8:6) "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala."

Ezek szerint Jézusnak URA Jehova, sőt 'Istene" is, hiszen a feltámadása után, sőt az égbemenetele után IS 'Istenének' nevezi a Biblia.

Tehát egyértelmű, hogy a 17-es vers nem Jézusról, hanem annak Atyjáról szól, mint ahogy az előtte lévő 16-os is:

"mert meg van írva: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok."

Ez is a Héber Iratokból vett idézet, ahol Jehovát írnak (3Mózes 11:44; 3Mózes 19:2; 3Mózes 20:26; 5Mózes 23:14).

Így viszont pontosabb, mint eddig is az volt :-):

(Héberek 1:1-14) "Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által,

2 ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta.

3 Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban.

4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok, aminthogy kitűnőbb nevet örökölt az övéknél.

5 Melyik angyalnak mondta például valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.” És ismét: „Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”

6 Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala.”

7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „És angyalait szellemekké teszi, és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.”

8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara.

9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.”

10 Továbbá: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az egek a te kezed művei.

11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind elöregszenek, akárcsak egy felsőruha,

12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy felsőruhát; és fel lesznek váltva, de te ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el soha.”

13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”

14 Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni?"

A Jézussal kapcsolatos ferde nézetek már régóta léteznek. Az első századi zsidók például azzal büszkélkedtek, hogy Ábrahámtól származnak, a Mózes által kapott vallást gyakorolják, és az Áron családjából való papsággal rendelkeznek. Ezért így okoskodtak: ’Ez a názáreti Jézus egy egyszerű galileai ács fia.’ Sőt azzal vádolták az Isten Fiát, hogy démontól megszállt szamaritánus (János 7:52; 8:39–41, 48; 9:24, 28, 29). Ezért Isten bölcs módon arra buzdította a zsidó keresztényeket, hogy ’vegyék figyelembe Jézust’, mivel az Isten Fiával kapcsolatos helyes, kiegyensúlyozott nézet és a vele való szoros kapcsolat segíti ezeket a keresztényeket a hű kitartásban.

A Zsidókhoz írt levélben található isteni tanács azért is segít, mert még mindig bőven léteznek a Krisztussal kapcsolatban hamis vagy elferdített nézetek. Ma sok ember — a zsidó ellenkezőktől eltérően, akik lebecsülték Jézus szerepét — túlságosan felnagyítja ezt a szerepet. Egyházuk azt állítja, hogy Jézus egy háromszemélyű istenség egyik tagja, és hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljesen egyenlő. Nos, ki ragadja meg elsősorban a figyelmüket? Jézus. Őt helyezik előtérbe, az Atyát pedig homályban tartják. Ez bizony bántja az igaz Istent. A Zsoltárok 83:18 [Károli: 83:19] kijelenti: „te, akinek neve Jehova, egyedül vagy a Legfelségesebb az egész föld felett”. Jézus pedig azt mondta Atyjáról a János 17:3-ban, hogy Ő az "egyedüli igaz Isten". Ugye mennyire összecseng a két gondolat?! Hogyan lehet hát Jézus "egyenlő" Istennel, ha ezt az Istent "egyedülinek", vagy "egyetlennek" nevezi bizonyos tulajdonságában?!!!

De azt sem szabad megtennünk, hogy szélsőségesen reagálunk a Jézussal kapcsolatos ferde nézetre és akaratlanul is csökkentjük igazi poziciójának értékét. A zsidó keresztényekhez hasonlóan számunkra is óriási értéket jelent a jövőre nézve Jézus személyének kiegyensúlyozott és pontos értékelése.

Nos, ezt tette meg Pál a Hébereknek írott levelében.

A megnyitó szavak Krisztusra irányítják a figyelmet: "Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által, e napok végén Fia által szólt hozzánk." Ez a Fiú most minden dolog kijelölt örököse és Atyja dicsőségének visszatükröződése. Miután tisztulást szerzett bűneink számára, "a Felség jobbjára ült a magasságban" (1:1–3). Pál írásszöveget írásszöveg után idéz annak bizonyítására, hogy Jézus most felsőbbrendűbb, mint az angyalok.

Héb 1:3

Ez egyáltalán nem vonja maga után azt az állítást, hogy az Atya és a Fiú egyazon személy vagy "egyenlő" Istennel, mert a Zsidók 1:3 hozzáfűzi, hogy Jézus "helyet foglalt az isteni Fölség jobbján" (Katolikus fordítás).

A János 17:3-ban Jézus úgy szólítja meg az Atyát, mint „az egyedül igaz Istent”; így Jézus mint „isten” csupán Atyjának isteni tulajdonságait tükrözi vissza (Héb 1:3).

Héb 1:6

A Zsoltárok 97:7-ből (Septuaginta fordítás) idézve, a Zsidók 1:6 azt mondja: „Isten összes angyalai hódoljanak neki.” Más fordítások szerint az angyalok „boruljanak le”, „hajoljanak meg”, vagy „fejezzék ki tiszteletüket” a Fiú előtt. A kapcsolt szövegrész azt sugallja, hogy ez azt jelenti: még az angyalok is kötelesek kifejezni tiszteletüket Jézus mint Isten fő képviselője és felmagasztalt Fia iránt. Értékelnünk kell, hogy őt „dicsőséggel és tisztelettel” koronázta meg Isten, és az eljövendő egész lakott föld feletti hatalommal ruházta fel őt (Zsidók 2:5, 9).

A Jézusnak címzett pro‧sky‧ne′o rendszerint a királyoknak és más személyeknek bemutatott hódolatnak felel meg. (Vö. a Máté 2:2, 8; 8:2; 9:18; 15:25; 20:20. verset az 1Sámuel 25:23, 24; 2Sámuel 14:4–7; 1Királyok 1:16; 2Királyok 4:36, 37. verssel.) Gyakran nyilvánvaló, hogy a hódolatot Jézusnak nem mint Istennek mutatják be, hanem mint „Isten Fiá”-nak, vagy a messiási „Emberfiá”-nak (Máté 14:32, 33; Lukács 24:50–52; János 9:35, 38).

Pál a görög proskynéo szót használta, amelyről a The Greek-English Lexicon of the New Testament (Bauer, Arndt, Gingrich) azt mondja, „ezt a szót használták annak a szokásnak a kifejezésére, amikor valaki leborult egy személy előtt és megcsókolta annak lábát, ruhája szegélyét vagy a földet” (1Sámuel 24:8; 2Királyok 2:15). Jelenthet még „imádatot” is, de a Biblia sehol sem ad teret annak a nem Isten szerinti elképzelésnek, hogy Jézus szó szerint és közvetlen imádat tárgya legyen (Vö. Róma 15:5, 6; Efézus 5:20; Kolossé 3:17; Jelenések 14:7). Ezek a versek is mind azt tanítják, hogy KIZÁRÓLAG Jehovához szabad imádkozni.

Héberek 1:8

Az ÚRB ezt mondja: „a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó Isten.«” (A B.—D., Kár., Kat., Káldi, Soós, KNB hasonlóképpen hangzanak.) Az ÚV azonban így fordítja: „De a Fiúról [ezt mondja]: »Az Isten a trónod örökkön-örökké.«” (A Szep. ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? Az előző versekből megtudjuk, hogy Isten a beszélő, tehát nem ő a megszólított. A következő vers ezt a kifejezést használja: „az Isten, a te Istened”, ami rámutat, hogy a megszólított nem a legfelségesebb Isten, hanem ennek az Istennek az egyik imádója. A Héberek 1:8 a Zsoltárok 45:7 szavait idézi, amely eredetileg Izrael egyik emberi királyához szólt. Ennek a zsoltárnak az írója nyilvánvalóan nem tekintette azt az emberi királyt a mindenható Istennek. Ehelyett a Zsoltárok 45:7 ÚRB szerint így hangzik: „Trónod Istentől való.” (A Kám. úgy írja, hogy „Isteni széked”.) Salamonról — feltehetően ő volt a 45. zsoltárban megszólított király — azt mondták, hogy „leült Jehova trónjára” (1Krón 29:23, ÚV). Azzal összhangban, hogy Isten a ’trónja’, vagyis forrása és fenntartója Krisztus királyságának, a Dániel 7:13, 14 és a Lukács 1:32 rámutat, hogy a hatalmat Isten adományozta Krisztusnak.

A Héberek 1:8, 9-ben idézett Zsoltárok 45:7, 8-cal kapcsolatban a bibliatudós B. F. Westcott kijelenti: „A LXX [Septuaginta] kétféle fordítást tesz lehetővé: a [ho the‧osz′] felfogható megszólító esetként mindkét előfordulásakor (A trónod, ó Isten, . . . ezért ó Isten, a te Istened . . . ), vagy alanyként (illetve állítmányként) az első esetben (Isten a trónod vagy trónod az Isten . . . ) és a [ho the‧osz′ szu] értelmezőjeként a második esetben (ezért Isten, sőt, a te Istened . . . ) . . . Igen valószínűtlen, hogy az eredetiben használt [’Eló‧hím′] a királyra vonatkoztatható. A valószínűség ellentmond annak a felfogásnak, hogy a [ho the‧osz′] a LXX-ban megszólító eset lenne. Mindent egybevetve az látszik a legjobb megoldásnak, ha az első mondatot így fordítják: Isten a trónod (vagy: trónod az Isten), ami azt jelenti, ’királyságod Istenre, a rendíthetetlen Kősziklára van alapozva’” (The Epistle to the Hebrews. [London, 1889] 25—6. o.).

Héberek 1:10–12

Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta? Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus azonosak. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31).

"Én nem ragadok ki egy egy igét hanem szinte egész fejezeteket mutatok meg,hogy lássatok.

De ha nem akartok látni akkor ennél többet én nem tehetek."

Tisztelt kérdező! Hiába másolsz be fejezeteket, mert akkor is csak egyes szavakat, vagy szövegrészeket értelmeztek félre azokból a fordításokból, melyeket eleve a háromság szellemében fordítottak. Mi is elolvassuk a szövegösszefüggéseket, és a teljes Bibliát is. De ennél is tovább megyünk. Én erre világítottam rá. Láttad, hogy miként érveltem? Sajnos nem vetted észre a lényeget. És milyen rafinált az Ördög, azt hiteti el veled, hogy mi csak "kiragadunk" és te, mert fejezeteket másolsz, ettől lesz hiteles a Jézus istenségét védő beszéded.

Pedig valójában, ha megfigyeled, az általunk idézett versek vagy szövegrészek soha sincsenek ellentétben a teljes Írással, ellentétben a háromságot, vagy Jézus Istennel való "egyenlőségét" bizonygató verseitekkel. Ennek a nem bibliai tannak az igazolására nem elégséges módszer még a fejezetek másolgatása sem, mert ha egyszer nincs a Bibliában, sőt az ellentmond neki, akkor azt el kéne fogadni, nem pedig mindig csak átlépni a bizonyítékokat.

Márpedig te is csak átléped, tudomást sem veszel azokról, amiket írtam. Miért? Ezzel a másik felet is semmibe veszed, milyen vitakultúra ez, mond?!

"És ha egyszer Ő azt írta,hogy "ÉS HA ATYAKÉNT SEGITSÉGÜL HIVJÁTOK..."az nem jelenthetett mást,csak egyvalamit."

Nem a szórend a fontos, mivel tudjuk, hogy a műfordítók nem szó szerint fordítanak. De mivel azt is tudjuk, hogy a szövegösszefüggés (ezt itt is éppen te hagytad ki!!!) szerint a Mindenható Istenről, az Atyáról van szó (AKI NEM JÉZUS - 1Kor 8:6; János 17:3; 1Tim 2:5, stb.-stb.), valamint a héber szövegek tanúsága szerint is Jehováról beszélünk, így itt bizony nem Jézus "segítségül hívásáról" van szó. Persze, Jézust is segítségül hívhatjuk a Szentírás szerint, de mivel a bibliából nyilvánvaló, hogy nem közvetlenül hozzá intézett ima útján (nem tudom elolvastad-e a verseket, érdemes lenne), így ettől eltérő módon értheti csak a Biblia az Ő "segítségül hívását". Igen sok módja van Jézus segítségül hívásának, de ezek közül egyik sem egy elképzelt háromság istenségének a segítségül hívását jelenti!

És azt vajon miből olvastad ki, hogy "Nem egy vallás vezet az örök élethez!" Mert hogy az a másolt szövegrész ilyent nem tartalmaz, az biztos! Látod-látod, milyen könnyű megvezetni magunkat, ha előre eldöntjük, hogy mibe akarunk hinni? Akkor úgyis találunk olyan félreérthető szöveget bizonyos fordításokban, ami "csiklandozza fülünket". Ez nem a megismerés útja.

A hiten kívül valami másra is szükség van ahhoz, hogy megmentésben részesüljünk? Figyeld meg Pál érvelését:

Ef 2:8, 9, ÚRB: "Hiszen kegyelemből „ki nem érdemelt kedvességből”, ÚV) van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."

Tehát a megmentés lehetősége teljességében Isten ki nem érdemelt kedvességének a megnyilvánulása. Ádám utódai számára nincs lehetőség arra, hogy saját erőfeszítésükből megmentésre jussanak, bármilyen nemes cselekedeteket hajtanak is végre. A megmentés Isten ajándéka, amit mindazok megkapnak, akik hisznek az ő Fia áldozatának bűnengesztelő értékében.

De ezt is Pál írta ihletés alatt:

Héb 5:9, ÚRB: "Jézus örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki".

Ellentétben áll ez azzal a kijelentéssel, hogy a keresztények "hit által" menekülnek meg? Egyáltalán nem. Az engedelmesség csupán a hit valódi voltát igazolja.

Jakab pedig egyértelmű:

Jak 2:14, 26: "Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül."

Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.

Figyeld meg, hogy Jakab nem áll ellentétben azzal, amit Pál mond, hogy "az ember a törvény cselekedeteitől függetlenül, hit által lesz igazzá" (Róma 3:28). Jakab teljes mértékben egyetért ezzel, de érvel a tanítás elferdített vagy helytelen alkalmazása ellen. Az elferdített nézet szerint igazzá lehet valaki Isten előtt, és megmentésben részesülhet csupán a hite által anélkül, hogy ezt a hitet jó cselekedetekkel bizonyítaná.

Jakab kiemeli, hogy a valóságban nem igazi hit az, amely nem serkent jó cselekedetekre. Egy ilyen ember csak "azt mondja, hogy van hite". Aki azt állítja, hogy keresztény és hisz Krisztus engesztelő áldozatában, de a hitét nem bizonyítják cselekedetek, az a valóságban nem keresztény. Mi haszna van a "hitének", ha az semmilyen változást nem idéz elő a személyiségében és a magatartásában? Hogyan tudja elvégezni azt, amit Jézus a tanítványainak megparancsolt: "Ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat" (Máté 5:16).

Csel 16:30, 31, ÚRB: „»Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?« Ők (Pál és Silás) pedig így válaszoltak: »Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!«”

Ha ez a férfi és a háznépe valóban hittek, vajon nem cselekedtek hitüknek megfelelően? Dehogynem.

Na mármost, különböző hitrendszerek vannak, különbözőek a tanításaik és ennélfogva különbözőek a cselekedeteik is azoknak, akik különböző vallásos csoportok tagjai. Ez igaz, vagy nem igaz?

Nos, akkor nézzük. Az első sz.-ban hány "keresztyén" felekezet volt? EGY. Engedékeny-e a Biblia abban, hogy ez az EGYSÉG szétszakadjon a szellemi elhajlás, szektásodás következtében? NEM! Sőt, egyenesen tiltja! Akkor mégis milyen létjogosultsága van egynél több KERESZTÉNY egyháznak a földön??? Ti "testvérnek" nevezitek egymást? Akkor mégis miért gyilkolták le ezek az állítólagos "testvérek" egymást millió-szám, még a közelmúltban is??? A történelem véráztatta harcterei tele vannak testvérgyilkosságokkal.

Mi értelemszerűen nem hívjuk más felekezetek, másként gondolkozó és másként cselekvő híveit "hittestvéreinknek" képmutató módon, csak legfeljebb felebarátoknak, de ennek ellenére mégsem pusztítjuk el őket! Az ítélet Istené.

Tehát nagyon szeretném, ha figyelnél és reagálnál is érdemben arra, amit írok, ez a minimum, ezt előre is köszönöm.