Szerintetek van értelme a következő hipotézisemnek?
A bibliában az áll, hogy Ádámot és Évát megbünteti azzal Isten, hogy kivágja őket a paradicsomból. Ami miatt elég sok mindentől elesnek.
Az ember ugyebár egész létezése során fájdalom kerülő életet él, az-az próbálja csökkenteni szenvedéseit élete során, amit ugye Istentől kaptunk Á+É keresztül. Ami egyáltalán nem emberséges, de mondjuk elfogadható, ha egy felsőbrendű lénytől szemléjük, hogy a gyerekek is tovább viszik ezt a büntetést.
Na most itt páran biztos belekötnek, hogy az élet nem szenvedés, jóra kell törekedni, mindent pozitívan felfogni, de kérdem én ismer(t) e valaki bárkit is, aki fájdalom nélkül tudta leélni az életét? Ilyen ember biztos nincs.
Persze jöhet a kérdés mit értek szenvedés alatt: tegyük fel, hogy életem adott pontján úgy döntök nem akarok tovább szenvedni, csak élni az életet tenni amit szeretnék, ülök a tengerparton egy ágyon, nézem a felhőket, elvagyok, de egy idő után el kezdek szomjas lenni és éhes, jön a fájdalom, de mivel nem akarok élelmet szerezni, hisz azzal meg kéne erőltetnem magam, ami kisebb fájdalmakkal jár végső soron pedig szenvedéssel, így szomjan halnék.
Ebből adódik, hogy életünkben a fájdalom szükségszerű, és vele jár. Egy ember sem szeret szenvedni. Nos akkor felmerül a kérdés, aki gyereket akar, az miért akarja tovább átadni ezt a szenvedést? Eredendően gonoszak lennénk, hogy szeretnénk látni szenvedni gyermekünk? Hisz az előbb láttuk, nem tudunk fájdalom mentes életet biztosítani neki...
Én úgy látom, hogy véget kéne vetni Isten büntetésének és szerintem Isten is azt vártqa Ádámtól és Évától, hogy ha hibáztak, vállalják a következményeket, és nem pedig utódaiknak tovább adják.
Roppant egyszerű a megoldás erre, nem szaporodunk tovább, hanem kihalunk. Ugyanis ha megszűnik az emberiség azzal az eredendő bűn is véget ér, mert nem lesz olyan, akire érvényes lenne. Így Isten újra csinálhat embert, akire már nem vonatkozik a ránk szabott büntetés, és remélhetőleg okosabb lesz és nem állítja választás elé, látva ennak a mi történetünket.
Lehet vadnak tűnik elsőre, de csak annyit kérek gondoljatok bele.
válasza:
válasza:Innen úgy tűnik, hogy mondjuk volt egyszer egy történet, amit elkezdtél olvasni...de hamar abbahagytad és a magad módján fejezted be :)
Annak a történetnek van saját folytatása arra nézve, hogy hogyan ne legyél szenvedő lény, és történetesen nem az, hogy ne szaporodj.
Most mit mondjunk? Igen hipotézised egy hipotézis.Stimmel.
válasza: válasza:A hipotézised megállná a helyét, ha nem vennénk figyelembe Jézust...
Jézusban, a szenvedő Istenben éppen az volt a nagy szám, hogy magára vállalta az emberi gyengeségekért járó büntetést. Ezzel a szenvedésből a bűn következménye helyett az üdvösség eszköze lett.
Így már nem kell kollektív öngyilkosságot elkövetnünk, mert a szenvedés nem céltalan, hanem Istenhez, a velünk együtt szenvedő Istenhez vezet. Azt hiszem, éppen ezt hívják megváltásnak :)
válasza:Szerintem ez úgy becsületes, hogy ha szólunk neked, hogy annak a "bizonyító embernek" kb annyi esze lehetett, mint neked.
Az meg ugye kevés. Most még legalábbis kevés ami van...de nagyon nagyon nagyon kevés..
Állítólag kíváncsi vagy, de még olvasni sem vagy hajlandó.
..érted? ilyen kevés akarattal nem fogod megtalálni a választ, amit keresel...már ha egyáltalán keresel..
Talán inkább csak extrahipotéziseket akarsz gyártani 'neked tetszik' alapján :)).
Neked tetszik, ennyi.
válasza:Üdv!
Azt hiszem, régen nekem is volt valami hasonló gondolatmenetem.
Én azt mondom, a hipotézised azon alapul, hogy bizonyos általános megfigyeléseket olyan durván leegyszerűsítesz és általánosítasz, vagyis olyan elnagyolt fogalmakkal operálsz, hogy a torzítás miatt a logikai láncolatod teljesen mellélő.
Kezdjük a szenvedésnél. Összemosod a test biológiai szükségleteinek kielégítésének vágyát, a sóvárgást, a betegségek miatt, és mindenféle értelmetlen okból bekövetkező fizikai és lelki szenvedéssel. Ha jobban belegondolsz, biztos, hogy ezek egyenértékűek? Pl. akit kínoznak, eltöri a csontjait egy balesetben, egy fontos családtagot gyászol, ez ugyanaz az érzés, mint amit akkor érez, ha korog a gyomra, fel kell állnia a kényelmes helyéről és keríteni valami ennivalót? Szerintem nagyon nem.
A másik, a szenvedés hiánya. Valamiért ezt a tökéletes semmittevéssel azonosítod, ahol az embernek még a biológiai szükségleteit sem kell kielégíteni, és ezt nem értem. Az emberek alapjáraton nem szenvednek a cselekvéstől, tudják élvezni a munkájukat, művelni a hobbijukat, a biológiai szükségleteink nem szenvedésként tudatosulnak, hanem csak késztetésként, motivációként.
Gyakorlatilag szenvedés nélkül élni nem túlvilági remény, nem ez hiányzik a világunkból, hanem az, hogy nem mindenkinek adatik meg, és akinek meg is adatik, nem örökké, vagy nem túl hosszú ideig.
Próbáld meg újragondolni a fentieket ezen kiigazítások alapján.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!