Nincs is Isten?

Abban egyet értek a kérdezővel, hogy a bibliai hatnapos elbeszélés aligha tükrözi a világ valóságos létrejöttét, aligha tudományos igényű beszámoló. Isten a negyedik nap felrakja a csillagokat a boltozatra és kész. Teljesen világos, hogy a bibliai szerző az ókori világképben gondolkodik, amely tudományosan nem állja meg a helyét.

Ez a rajz szemlélteti a bibliai világképet:

[link]

Ez pedig a hatnapos teremtés menetét:

[link]

"Tehát az Orion-köd maga isten. Jó tudni."

- Mert az Orion-köd teremtett bármit is, többek közt saját magát?

"Konkrétan hol van leírva a bibliában, hogy ő alkotta meg az Orion-ködöt? Ha meg nincs leírva, akkor te magad találtad ki, ami nem sokat jelent."

- Mert a Bibliától függetlenül nem létezhet vallás? Illetve nincs helye logikus következtetésnek?

Elég hülye érv :D

Rámutathatnál bármilyen tudományos felfedezésre és hogy hol nem egyezik valamelyik bibliai részlettel, egy csomó van. Miért pont erről hiszed, hogy különlegesebb?

Azt a hívőt meg, aki abban hisz, hogy a Biblia allegórikus (nem szó szerint értendő) és Isten az univerzumon kívül van vagy csak a Big Banget indította el, azt meg ez az érv nyilván nem hatja meg.

"Isten mindmáig teremt, a természet törvényein keresztül. Csillagot és embert egyaránt."

Ne keverjük a teremtést és a teremtett folyamatok zajlását. Az emésztést is Isten teremtette (alkotta, rendelte), de az már zajlik a rendben.

1 Mózes

2,3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Zsidó

4,3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, [Zsolt. 95,11.] nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.

De ne tévelyegjünk! Isten kegyelméből még a bűnös ember, aki nem fogadta el Jézus, az is Istenben él még.

János

1,1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

1,2 Ez kezdetben az Istennél vala.

1,3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

1,4 Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Kolossé 1

16. Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;

17. És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

18. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;

19. Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;

Ítélet után, aki nem hisz, ezekből kiesik. Örök sötétségben, vakságban, hidegben, gyötrelemben fog "élni". Azaz szenvedni. Ahogy szabad akaratából döntött

Sok okos van itt, de akkor pereljetek Istennel Ti. Jób helyére helyettesítse be magát mindenki

38,1 Majd felele az Úr [rész 40,1.] Jóbnak a forgószélből és monda:

38,2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

38,3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, [rész 31,37.] én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

38,4 Hol voltál, mikor a [Péld. 8,27-29.] földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

38,5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

38,6 Mire bocsátották le [Zsolt,. 104,5.] oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

38,7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, [Zsolt. 148,3.] és Istennek minden fiai vigadozának?

38,8 És kicsoda zárta el [vers 10.11. Zsolt. 33,7.] ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

38,9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

38,10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

38,11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; [Zsolt. 104,9.] ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

38,12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

38,13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

38,14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

38,15 Hogy a gonoszoktól [rész 21,17-19.] elvétessék világosságuk, és a fölemelt [Zsolt. 10,15.] kar összetöressék?

38,16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

38,17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

38,18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

38,19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

38,20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

38,21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

38,22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

38,23 A mit fentartottam a szükség idejére, [Józs. 10,11.] a harcz és háború napjára?

38,24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

38,25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

38,26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, [Zsolt. 104,13.16.] a pusztaságra, holott senki sincsen;

38,27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

38,28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

38,29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

38,30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

38,31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag [rész 9,10.] köteleit megoldhatod-é?

38,32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

38,33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát [Jer. 31,35.36.] a földön?

38,34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

38,35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

38,36 Ki helyezett bölcseséget [rész 32,8.9.] a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

38,37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38,38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39,1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök [Zsolt. 104,20-22.] éhségét kielégíted-é;

39,2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

39,3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai [Zsolt. 147,9. Máté. 6,26.] Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

39,4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

39,5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

39,6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

39,7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

39,8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

39,9 A melynek házául a pusztát [Jer. 2,24.] rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

39,10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

39,11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

39,12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

39,13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

39,14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

39,15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

39,16 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

39,17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

39,18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

39,19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

39,20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

39,21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

39,22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

39,23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

39,24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

39,25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

39,26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

39,27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

39,28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

39,29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

39,30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

39,31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

39,32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

39,33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

39,34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, [rész 38,1.] és monda:

39,35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

39,36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:

39,37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

39,38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

40,1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

40,2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

40,3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; [Zsolt. 51,6. Róm. 3,5.6.] kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

40,4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

40,5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

40,6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

40,7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

40,8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

40,9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

40,10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

40,11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

40,12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

40,13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

40,14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

40,15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

40,16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

40,17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.

40,18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

40,19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!

41,1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

41,2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

41,3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

41,4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

41,5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

41,6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

41,7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

41,8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

41,9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

41,10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

41,11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

41,12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

41,13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

41,14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

41,15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

41,16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

41,17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

41,18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

41,19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

41,20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

41,21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

41,22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

41,23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

41,24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

41,25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

41,26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

41,27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

41,28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

41,29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

41,30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

41,31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

41,32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

41,33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

41,34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

Hát ha Jézusban való, szellembe újjászületett élet ilyen gyötrődés és sötétség, akkor mindenkinek ezt kívánom szívből.

Csakhogy az én életemre ez a jellemző:

Efézus:

1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. (1 Kor 1.18)

Nem mellesleg Isten Jézusban megbékélt az emberekkel. Aki Jézust elfogadja, nem megy örök gyötrelemre, hanem átmegy a halálból az életre. Ingyen, kegyelemből, Isten jókedvéből, ingyen, kegyelmi ajándékként adja. NEm riogatni szeretnék, hanem azt szeretném mondani, h béküljetek meg Istennel.

1 Kor

2,9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

2,10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szent Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.