Ha sehol nincs a Bibliában, hogy Isten férfi nemű, akkor miért hisszük, hogy az?

Mert Isten a saját képmására termtette meg Ádámot, az első embert, aki férfi volt.

Gondolom...

Direkte nincsen benne, meg néha elhangzik olyasmi is, hogy Neki nincs neme. De a Szentírásban -- ezt biztosan Te is tudod -- nagyon sok helyütt van Úrnak meg Atyának/Fiúnak (a katolikus tanítás szerin ők egy és ugyanaz, de Jézus egyébként is férfi volt) szólítva, és ez már eleve hímnemű.

Az lehet az oka ennek, hogy már amikor a Biblia született, akkor is teljesen férfiközpontú volt világ, és ez tükröződik vissza benne. (Az egyes vallások mindig azt a társadalmi környezetet képezik le, amelyben születtek.)

Attól, hogy férfit teremtett, nem következik, hogy Istennek is van neme.

A nemek azért alakulnak ki, hogy a szaporodás megvalósuljon, Isten a mesék szerint nem szaporodott és nem is született, tehát felesleges neki a nem.

Túl azon, hogy Isten Atyaként és Fiúként, nem pedig anyaként és lányaként van kinyilatkoztatva a Bibliában, következetesen mindenhol hímnemű személyes névmással utalnak rájuk mind az Ó-, mind az Újszövetségben. A Szent Szellemet, vagyis a Szentháromság harmadik tagját is hímnemű személyes névmással emlegeti a Biblia, pedig maga a szellem szó semleges nemű.

A bibliai leírások arra engednek következtetni, hogy az ember a szellemi természetét az apjától örökli, következésképpen az ember lényege az apjából származik át fogantatáskor a megfogant gyermekbe, plusz az apa pszichikai és testi természete is, míg az anya csupán a pszichikai és a testi természetéhez járul hozzá. Isten itt a Földön többek között azért is találta ki a nemiséget, hogy egyrészt két ember szövetségéből nőjenek ki az új életek, másrészt azért, hogy mindkét szülőnek része legyen a gyermek fogantatásában, és mindkét szülőtől örökölje a gyermek a természetét, éppen ezért közös a gyermek. Nem lehet azt mondani az apára, hogy ő csupán a szaporító anyagot adta, amivel hozzájárult ahhoz, hogy az anya gyermeket szülhessen, és az sem mondható, hogy az anya csupán az inkubátor szerepét tölti be: mindkét fél fontos szerepet tölt be a gyermek megfoganásában, sőt az eredeti terv szerint a gyermek további sorsában is. Isten azonban a férfi természetbe helyezte a szellemi természet átadását, amiből megérthető, hogy emberi szinten az élet kiinduló pontja a férfi, nem pedig a nő, a közhiedelemmel ellentétben. De ez nem jelenti a férfi magasabbrendűségét, vagy a nő alacsonyabb rendűségét, csupán feladatot és felelősséget jelent, és ennek megfelelően tekintélyt is.