Mennyire járható út egy meleg-leszbikus házasság?

Én értem és megértem.

Biztosan van olyan nő, aki szintén szeretne családot, férjet, de nem a szerelmet és a szexet keresi abban a férfiban. Mondjuk az szerintem ritka, hogy pont egy leszbikust találj, mert egyre többen szeretnék felvállalni a párjukat és tényleg vele élni. De különböző okok miatt el tudom képzelni, hogy van olyan, aki ilyen "látszat" házasságot keres. Meg állítólag egyébként is a barátság a hosszú házasság titka és nem a szerelem :)

Képzeld már el kérdező, hogy a szüleid egyáltalán nem szeretik egymást, semmiféle vonzalmat nem éreznek a másik iránt se testileg, se lelkileg. Képzeld el, hogy csak kényszerből vannak együtt, te meg mesterségesen jöttél létre, hiszen anyu és apu képtelenek voltak szexelni egymással, mert egyáltalán nem élvezték volna, így apukád spermáját szépen betették anyukádba, csak azért, hogy elmondhassák magukról, "normálisan" családot alapítottak. Aztán ki tudja, mikor jön ez az a pont, amikor apukád és anyukád is szerelmesek lesznek valakibe...

Szerinted milyen felnőtt válna belőled egy ilyen családban?

Nem ismerem a helyzetet, de így kívülről azért egy kicsit óva intenélek: nem biztos, hogy meleg vagy. Ha 18 évesen felizgulsz egy izmos férfitest látványától, vonzónak találod a barátaidat, esetleg még valami szerelem-féle bizsergést is érzel bizonyos fiúk társaságában, az még heteróknál is teljesen normális lehet. Nem kell rögtön beskatulyázni magad.

Ha viszont tényleg meleg vagy, akkor ez egy olyan kérdés, amire nem fogsz a gyk-n választ kapni. Keress magadnak valakit, aki idősebb, esetleg szakember (keresztapa/tanár/pap/lelkész/pszichológus), akivel tudsz erről őszintén beszélgetni, és meg is bízol benne.

18 éves fiú vagyok, szintén meleg, és családcentrikus gondolkodású.

Amiről te beszélsz, az Nyugaton létező jelenség: szivárványcsaládoknak hívják őket. Hallottam erről ilyet is olyat is, de én nem tartom jó megoldásnak. Túl sok kötelezettséggel és áldozattal járhat mindkettőtök részéről. Lehet barátkozni, de ha egy ilyen természetű kapcsolat köré szervezed az életed, az kicsit olyan, mintha csak félig élnél.

Nem EGY férfivel kell elképzelned az életed, hanem A férfivel. Egyszer csak beleszeretsz valakibe és onnantól kezdve azt nem fogod tudni elképzelni, hogy nélküle élj - függetlenül attól, hogy milyen nemű.

Személyes vélemény.

Kedves kérdező!

23 éves lány vagyok, leszbikus. Nyíltan vállalom. Most nincs kapcsolatom, de nagyon szeretnék egy normális barátnőt, aki majd később a feleségem lesz. Viszont mikor belegondolok, hogy mennyi bonyodalommal, cirkusszal jár, nem beszélve arról, hogy a szüleim nem támogatnak, akkor megingok. Megfordult nekem is a fejemben, hogy házasságot kötök egy meleg férfivel, csak hogy könyebben megoldható legyen a gyerek téma. A gyermeket kezdettől fogva bevonnánk a dolgokba, hazudozás nélkül csinálnám, de ez nagyon veszélyes lehet, pont azért, amit leírtak az előttem szólók. Tudod, nem ismerem a te nézeteid, de katolikus lányként nekem nagyon idegen a meleg világ néha. Túl provokatívnak érzek sok homoszexuálist, nem beszélve arról, hogy mi megy a melegbárokban. Nekem ez túl sok. Örülök, hogy a heterók nem igazán járnak melegbárokba, mert soha nem fogadnának el minket. A legszívesebben persze azt szeretném, ha egy ugyanolyan ceremóniával feleségül vehetném majd a jövőbeni barátnőm, mint amilyen a heteróknak van, leszámítva ugye a templomi esküvőt, de ez sem reménytelen. Utána ugyanúgy szeretnék gyerekeket nevelni, de mindezt ugye Magyarországon lehetetlen megoldani és ez miatt is vagyok néha így kétközben, hogy lehet a könyebb utat választanám. :/ Ha bármilyen kérdésed van, írj nyugodtan privátot.