Bármiféle juttatást kapni vallásos tevékenységért, összeegyeztethető-e a bibliával?

Amikor Jézus kiküldte a tanítványait, akkor mondta ezt, hogy "ingyen kaptátok, ingyen adjátok". Két verssel később azt is mondja, hogy "méltó a munkás a maga jutalmára". Másik evangéliumban: "méltó a munkás a maga kenyerére". Az apostolok a misszióik során minimum ételt, és szállást kaptak.

Pál I. Kor. 9 11-ben szintén azt mondja, hogy "ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e, ha földi javaitokból fogunk aratni?" 14: "Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek."

Korinthusban ő valóban nem élt ezzel a lehetőséggel, de máshol meg igen. Sőt kihangsúlyozza, hogy Péter és a többi apostol a feleségeikkel mentek a missziós utakra.

Azt gondolom, hogy mivel ma senki sem fogadja be az evangélium hirdetőit és eteti, szállásolja el őket családostól, teljesen rendben van, ha a létfenntartás költségeit pénzben kapják meg.

Hogy ki milyen munkát végez az Úrért, és mennyire méltó a maga jutalmára, azzal el fog számolni Isten előtt. Mivel többre bízták, többet is fognak számon kérni tőle.

Rosszul értelmezitek sokan a bibliát és nem ismeritek az írásokat.

Pál is kapott nem csekély juttatást a gyülekezetektől. Megesett, hogy nem adtak neki, akkor viszont dolgozott.

Az evangélium hirdetésére vonatkozik, hogy ingyenes. Sok más járulékos munka van, ami már nem az.

Egészségesen értelmezzétek az igét és ne forgassátok ki.

I. Timóteus levél:5:17 A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak.

Ez épp azt jelenti, hogy dupla fizetést kapjanak akik jól szolgálnak. Ezt senki nem tudja kitörölni a bibliából. :D

és még:

Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

Nem hiszem, hogy itt az ökrökről van csupán szó. :D

9

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?

10

Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.

11

Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?

12

Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.

13

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

14

Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.

15

De én ezek közül egygyel sem éltem.

Pál itt ép pirongatja a gyülekezetet és próbálja finoman ecsetelni, hogy akik az evangélium körül foglalatoskodnak, muszáj abból élniük. Józan dolog tehát, ha aki isten dolgait intézi, isten akarata, hogy meg is éljen belőle, és nem az épppenhogycsakkijövök belőle utcában, hanem bőségesen.