Mi a helyzet a megbocsátással és a szeretettel akkor, ha egy férfi iszonyatos csalódást okozott nekem?

Más mondja meg, hogy mit csinálj?

Tedd azt, amit helyesnek, igazságosnak gondolsz.

Hát....biztos vagy abban egyáltalán hogy szereted?

Én ezt csak ragaszkodásnak látom, és megszoktad már hogy együtt vagytok.És kissé sajnálod is őt nem akarod megbántani. Sokszor megéri megbocsájtani de csak akkor ha tudod és bízol benne hogy ezután más lesz és megváltozik...

Hát akkor felejtsd el szerintem megérdemelsz te is egy második esélyt, és kapsz szebbet, jobbat...

Nincs értelme hogy szenvedj..kissé beleélted magad és túl nagyot koppantál, Sajnállak őszintén! Senki sem érdemli eg hogy egy fiú csalódást okozzon, bárkinek is....

Közelítsd meg a kérdést más irányból! Nem azért kell megbocsátani, mert Isten úgy gondolta, hogy csúnya dolog, ha nem bocsátunk meg egymásnak, ezért megparancsolta nekünk a megbocsátást, hanem ezt Ő a mi jól felfogott érdekünkben akarja, hogy bocsássunk meg mindenkinek mindent. A meg nem bocsátás keserűséget okoz benned és ez a keserűség a te ellenséged, amely képes tönkretenni az életedet. A megkeseredett ember nem tud Istennel közösségben lenni. A Szent Szellem azonnal a háttérbe húzódik, amikor az ember mérges indulatokat táplál magában valaki iránt, különösen, ha meg is fogalmazza ezeket. Éppen ezért mondja a Biblia azt, hogy a Nap le ne menjen a ti haragotokon. A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy döntés, hogy elengeded a másik fél adósságát, azaz a továbbiakban nincs tartozás. Ha nagy a sérelem, lehet, hogy hosszú időbe telik, amíg a döntésünk következményét érzékelni is képesek leszünk, és mindez idő alatt újra és újra ki kell mondanunk, hogy megbocsátunk annak az embernek, természetesen ezt nem mindenki előtt, hanem a napi imánk részévé kell tennünk a megbocsátás kimondását is, amíg minden negatív érzés is el nem szállt.

Félreértés, hogy neked el kellene felejteni a sérelmet, amit a másik fél okozott. Megbocsátani kell, de ha el is felejted, akkor nem tanultál semmit a dologból. Ha kér valaki tőlem százezer forintot - ha volna -, amit később nem ad meg, arra úgy kell reagálnom, hogy elengedem a tartozását. Ezt várja el tőlem a Biblia, de ez az én érdekem is. Nem tartozik. Legyen az övé! Nincs probléma. Nem haragszom, nem emlegetem, nem is gondolok rá, mivel elengedtem. De ez nem azt jelenti, hogy a bizalom is helyreállt, és legközelebb megint adok neki. Távol legyen! Megbízhatatlan emberben nem bízom meg. Ha kér tőlem pénzt, legfeljebb annyit adok neki, amit nem várok vissza tőle. De elsejéig, vagy akármeddig nem adok neki kölcsön, hisz már az előző kölcsönt sem fizette vissza.

Súlyos tévedés, ha valaki a szeretetet és a bizalmat összemossa. Én szerethetek olyan embert is, akire a macskámat sem bíznám rá. A bizalom nem jár alanyi jogon, a szeretet igen, de némelyeket csak távolról lehet szeretni: kikerülni őket, és közben imádkozni értük, hogy megtérhessenek. Van egy általános bizalom, de ez erősen korlátozott, amíg nem ismerjük egymást. Ha azonban ezzel visszaélnek, akkor már nincs meg ez a korlátozott bizalom sem. Vagyis a megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó a józan eszedre hallgatni. Ha valakin látod, hogy a szeme sem áll jól, azt ne engedd már be a lakásodba. Ilyet a Biblia sem vár el tőled. Sajnos vannak gonosz emberek, és olyanok is, akik jó keresztényekké válhatnak idővel, ha egyszer megtérnek, de jelenleg veszélyt jelentenek a naiv emberekre. Ha ilyen embert beengedtél az életedbe, örülj, ha megszabadultál tőle, de nehogy visszaengedd, hacsak meg nem győződtél arról, hogy megtért, és a megtéréshez illő gyümölcsök sokaságát termi. De bocsáss meg neki, azaz ne haragból tartsd a távolságot, hanem azért, mert megtanultad az esetből, hogy Farkas Testvér soha nem elégszik meg azzal, ha a lábát bedughatja az ajtónkon, hogy kicsit megmelegedhessen, hanem teljesen be akar furakodni, utána pedig az a minimum, hogy a továbbiakban ő lesz otthon, és mi leszünk nála, de könnyen előfordulhat az is, hogy keresztben lenyel.

A megbocsátás Isteni erény,

Nem Őt kell utálnod, hanem amit tett, ez nem szt jelenti hogy nem köszönhetsz neki, vagy nem beszélgethetsz vele, illetve hogy foglalkoznod kellene vele olyan szinten mint egykor, találd meg az arany közép utat

Szervusz

Amit érzel, az ösztönösen jöhet felszínre. De minden attól függ, hogyan gondolsz a dologra. Persze, hogy fáj, ha csalódást okoztak neked. De gondolkodj el azon, ebben neked mennyi részed volt? Nem azt akarom mondani, hogy magadat hibáztasd. Inkább kicsit kívülállóként mérd fel azt a helyzetet, amibe kerültél. Lehet, hogy többet vártál ettől a kapcsolattól, mint a fiú? Lehet, hogy több energiát fektettél a kapcsolatba, mint az ésszerű mértékben reális lett volna? Nem bántani akarlak, kérlek ezt értsd meg:-) Csak önmagaddal kellene tisztázni a helyzetet, mert így künnyebb túllépni rajta, és egy másik kapcsolatnak esélyt adnod.

És főleg ne marcangold magadat fölöslegesen. Valóban, amint írták is, ne az embert gyűlöld, legfeljebb azt, amit tett. Erre mondta Jézus, hogy tudnunk kell megbocsátani, mert mindannyian bűnösek vagyunk, és sok sok hibát követünk el. Lehet, hogy az a fiú most te ellened követett el hibát, de(Isten őrizz) lehet holnap te követsz el hibát másvalakivel. Nem tudhatod.....

Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel” (Kolosszé 3:13), írja a Biblia. Ma te nekem, holnap én neked:-)