Mi a helyzet a megbocsátással és a szeretettel akkor, ha egy férfi iszonyatos csalódást okozott nekem?

Mert ugye hitünk szerint meg kell bocsátani... ha viszont megbocsátok neki, akkor nem tudok belőle kiszeretni. Az csak akkor megy, ha utálom és úgy gondolok rá, mint egy utolsó szemétre. De ezt nem érzem etikusnak, inkább úgy szeretnék rá tekinteni, mint egy elesett és megtévedt emberre, szeretnék megértő lenni vele - akkor viszont megint csak ott vagyok, ahol a part szakad. Ilyenkor mi a helyes?

Mellesleg nem tartom vele a kapcsolatot semmilyen formában.