Keresztény szülők a gyermekeiteket mire tanítjátok? Pl önvédelem :ha bántják a gyermeket az iskolában akkor tartsa oda a másik orcáját? Vagy védje meg magát?

A Biblia nézőpontja:

Önvédelem — Meddig mehet el ebben a keresztény?

Helyes-e erőszakra erőszakkal válaszolni?

A Biblia nem helyesli a meggondolatlan önvédelmi eljárásokat. De a pacifizmust sem támogatja, ellenben kimutatja, hogy ideje van az önvédelemnek. A keresztények elháríthatják az ellenük, a hozzátartozóik ellen vagy az igazán védelemre szoruló más személyek ellen intézett aggresszív fizikai támadásokat. De sohasem kezdeményezik a támadást, és javaik megmentése céljából nem folyamodnak fizikai megtorláshoz. Nem hordanak maguknál fegyvert egy esetleges támadás elhárítására; inkább „békességre törekednek” (2Korinthus 13:11).

Az egyesült államokbeli Atlantában (Georgia) a közbiztonságért felelős vezető, George Napper ezt mondja: „Egy kézi lőfegyver birtoklása esetén fel kell készülni arra, hogy egy másik emberi élet kioltásának tudatával kell majd élni.” Vajon kész-e a keresztény arra, hogy vállalja az ilyen következményt, beleértve esetleg a vérbűnt is? (Vö. 4Mózes 35:11, 12).

Ráadásul Isten Szava megparancsolja, hogy ’Kardjaikat ekevasakká kovácsolják’ és ’Keressétek a békét és kövessétek azt’ (Mikeás 4:3; 1Péter 3:11).

A Róma 12:17–19. verse bölcs tanácsot ad e tekintetben: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek . . . Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel. Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyt ama haragnak, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás; én megfizetek, mondja Jehova.’ ” A görög szó, amelyet Pál a „gonosz” (ka·kos′) kifejezésére használ, jelenthet „pusztító”-t, „kárt okozó”-t is. Ennélfogva a keresztényeknek még annak a gondolatától is óvakodniuk kell, hogy bosszúból valakiben kárt tegyenek vagy valakinek testi sérelmet okozzanak.

George Napper ezt tanácsolja: „Az önvédelem legjobb módja talán az, ha veszni hagyjuk javainkat ahelyett, hogy az életünket kockáztatnánk. A legtöbb rablótámadó és betörő lopni megy, és nem gyilkolni.” Olyan helyzetekben, amikor valakit egyszerűen leszólítanak vagy a pénzét követelik, az ésszerű alapelv így hangzik: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell viszálykodnia” (2Timótheus 2:24).

Arra neveltük őket, hogy ha baj van, akkor forduljanak hozzánk bizalommal. Egy gyerektől nem várható el, hogy minden konfliktust megoldjon, az a szülő dolga.

A kisebb gondokat is megbeszéltük, a nagyobbak pedig a mi hatáskörünk volt, nem terheltük meg őket azzal, hogy szembe állítsuk azzal, ami sokszor még a felnőttek megoldó képességét is próbára teszi.

Komoly kérdés.

Az iskolában a gyermekek általában azt bántják, aki félénk, alacsony öntudattal rendelkezik, hamar elsírja magát.

Esetleg fordítva, az otthon bántalmazott, alacsony öntudatú gyermek terorizálhatja a többieket.

Otthon jó kipróbálni bizonyos eseteket, hogyan lehet védekezni.

Jó ha a gyermek maga megtanulja hogyan viselkedjen, ne legyen túl érzékeny, tanítani a gyermeket, hogy legyen humorérzéke, bátorítani, hogy értékes ember. Ha nagy a probléma, akkor meg kell beszélni az iskolával.

Sokan nem értik mit jelent oda tartani a másik orcát. Ez az jelenti, hogy igyekezzünk a problémákat békésen okos ember módjára rendezni.