Vannak evangélikus vagy református szerzetesrendek?

Nincsenek.

A református egyháznak viszont vannak diakonisszái, akik nem tesznek fogadalmat, és akármikor férjhez mehetnek.

Rosszul tudod.

Ez a görög katolikus papokra vonatkozik, akik házasodhatnak, de csak a felszentelésük előtt.

Egyébként gratulálok a lepontozóbajnoknak. Ha ilyen sokat tud, miért nem válaszol a kérdésre?

Én kettőröl tudok.

- Az egyik a Taizé-i Ókumenikus Szerzetesközösség

- a másik az anglikán ferencesek (anglikán vallású ferences szerzetesközösség)

A taizé-i a félig helyes megoldás. Mert a taizé-i nem protestáns, így sem nem református, sem nem evangélikus, hanem ökumenikus és nem is klasszikus szerzetesrend, hanem ökumenikus élet és imaközösség.

Az anglikán ferencesekről nem hallottam; ha megadná, hol olvashatok róluk, megköszönném.

Persze azért az anglikánokat én nem venném sem a reformátushoz, sem az evangélikushoz; bár kétségtelen, hogy "protestáns".

A reformátusnak és az evangélikusnak már csak azért sem lehet szerzetesrendje, mert úgy Luther Márton, mint Kálvin János kifejezetten ellenezte a szerzetességet. Annak ellenére, (vagy tán éppen azért) hogy Luther is dominikánus szerzetes volt és a felsége is apáca volt a házasságkötés előtt.

És még egy megjegyzés: ne keverjük a szerzetességet a papsággal. Az önkéntesen vállalt nőtlenséget a cölibátussal. A keleti szertartású keresztények papjai nősülhetnek, de a civilekkel szemben életükben csak egyszer. ha meghal a feleségük, már nem házasodhatnak újra. Ez a "kalugyer" (özvegy pap) a pravoszlávoknál.

És még egy; a görög szertartásúaknál van még egy szabály - püspök nem lehet házas ember. Így vagy nőtlen pap, vagy özvegy pap, vagy szerzetes lehet püspök. ("Bbazilita" - bár ez csak nyugaton ismert elnevezés, mert keleten csak egy szerzetesrend van; így felesleges neki nevet adni. Amiből egy van, annak felesleges a név, hiszen így ők "A" szerzetesrend.)

(És még egy: nő sem lehet pap.)

Ezért is helyes, ha a protestánsokat nem nevezzük papnak, hanem ahogy magukat nevezik: lelkésznek. Ezért is nem "tisztelendő" a megszólítás, hanem "tiszteletes".