Tisztelt vallásosak, az ateizmusnak van szerintetek valamilyen értelme?

Idézek néhány nálam ismertebb embertől válaszul a kérdésre:

Freud szerint: "A vallás kollektív neurózis (sokak szerint kollektív őrület)"

"Az alkohol és a kereszténység - mondta Nietzsche - a két nagy európai narkotikum”.

"A vallás a népek ópiuma” - tette hozzá Marx.

Friedrich Oetinger orvos-teológus:

"Adassék nékem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok,

és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok,

és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük."

"David Mills az Atheist Universe-ben beszámol egy vallási szóvivővel folytatott rádióbeszélgetéséről, amelyben az illető a tömeg- és energia-megmaradás törvényét hívta segítségül, szerencsétlen kísérletet téve a tudománnyal való elvakításra: „Miután mindannyian anyagból és energiából vagyunk, nem az örök életbe vetett hitet támasztja-e alá ez a tudományos elv?" Mills türelmesebben és udvariasabban válaszolt, mint én tettem volna a helyében, mert a kérdező hétköznapi nyelvre lefordítva nagyjából ennyit mondott: „Halálunk után sem testünk atomjaiból, sem energiájából semmi nem vész el. Tehát halhatatlanok vagyunk."

"Az intenfélés nem a bölcsesség kezdete, hanem a vége."

Befejezésül:

A hit, vallás és egyház mindenkinek a legszigorúbb magánügye, ha úgy tetszik a "hobbija"...

(a saját hobbit pedig nem illik másokkal finanszíroztatni...)

Személy szerint engem egyik sem zavar mindaddig amíg békén hagynak, nem akarnak rám erőltetni semmit sem, nem akarnak mindenbe beleszólni amihez semmi közük és nem turkálnak állandóan a zsebemben.

Főleg akkor idegesítenek amikor a "trón és oltár" összefonódik, államegyházzá válnak és egyházi államokat akarnak...