Miért Jézus születésétől számítjuk az időt?

Az aera vulgaris nevű időszámítási rendszert, amelyben a keltezést az anno Domini vagy ab incarnatione Domini szavakkal kezdik, 525-ben állította fel Dionysius Exiguus (kb. 470 – kb. 544) a húsvét időpontjának kiszámítására, azonban használata csak évszázadokkal később vált általánossá. Ezzel a diocletianusi era (aera martyrum) használatát akarta felváltani. Előszavában megállapította, hogy az az év Flavius Anicius Probus consulságának éve, amely év az 525. év Jézus Krisztus születése után.[1] Számítását arra alapozta, hogy Lukács evangéliumának harmadik szakasza szerint „Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.” Ez az ókorban megszokott datálás azonban Jézus fellépésének idejére vonatkozik, amelynek idején – szintén Lukács szerint – harminc év körüli volt Jézus.

[link]

Az időszámítást csak századokkal később, amikor már a kereszténység államvallás volt, akkor kezdték visszamenőleges hatállyal Krisztus (vélt) születéséhez igazítani.

Vannak azonban mai napig keresztény közösségek, akik továbbra sem ezt veszik az időszámítás alapjául.

(Ha érdekel, szívesen írok majd bővebbet is, de most sietek.)

Olvasd el ezt:

[link]

Aztán pihenj egyet, kattanj le a témáról, és adj pár napot magadnak, hogy megemészd.