Jézus miért vasárnap támadt fel?

" Tehát nemcsak szombaton "pihent", hanem pénteken és csütörtökön is. "

Van benne valami. A tarjaszeleteket is pihentetni szokták 24-72 órán át a páclében, hogy jó érett legyen, kellően átvegye az ízeket.

Szimbolikus jelentése van, amely a 6-napos teremtéstörténet elbeszélésében alapozódik meg.

Isten az első napon, vagyis vasárnap kezdett el teremteni, méghozzá a világossággal. Jézus Krisztus feltámadása az új teremtés kezdete, őbenne mindenki új teremtmény, ő a világ új világossága.

Továbbá jelentősége van annak is, hogy szombaton, a törvényben parancsolt nyugalom napján egész nap halott volt. Jézus megtartotta a törvényt, amely nem adhat életet.

Ezzel persze nem igazolta a hat napos elbeszélés történetiségét, mint ahogy a mennybemenetele sem igazolja, hogy Isten odafönt van. Egyszerűen beleállt az akkori gondolkodásba, s annak szimbolikus mondanivalójába.

Az nem egy akármilyen "vasárnapi nap" volt, hanem a Pészah és kovásztalanok hete, YHWH ünnepe, amit Isten Mózes által rendelt el a Sínai hegyen, és ide esett egy fontos liturgia a Templomban, amit a papok végeztek, mégpedig az első kéve meglengetése YHWH előtt:

III. Móz. 23:10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak. 11. Az pedig lóbálja meg a kévét YHWH előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; (!)_a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap._(!)"

Ennek időpontja, az első kéve meglengetése pont egybeesett azzal a bizonyos vasárnappal, pontosabban a hét első napjával, a héber naptár szerint. Krisztus a törvény teljessége, így a templomi rendtartás is rá mutatott, mégpedig arra hogy elvégezte a feladatot (az aratás legelső kalászaként), megjelent az Atya előtt:

Jn 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess engem (pontosabban ne tarts vissza); mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

A templomban ennek az előképe zajlott, mint templomi szertartás:

Zsid. 8:5. A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.

Sőt mi több, innen, ettől a naptól számolódik a pünkösd, a hetek ünnepe is, ami az erre következő 50. nap, szintén aratási ünnep, ami már egy sokkal nagyobb aratásra, a szentek feltámadására utal, rá 7 hétre:

Kor. 15.20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. 21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. 24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.