Szeretnék arrol informálódni, hogy bizonyos evangéliumokat miért hagytak ki a Bibliából? A többi lent.

* ahol komoly kétségekkel átfonott kérdéseket kaptam, mint egy fajta kihívásként, hogy ha te Istenhez tartozol, akkor mond meg ezt, és ezt nekem.

Semmit ne magyarázz neki, Jézus sem tette a farizeusoknak mikor őtőle követelték, hogy tegyen előttük csodát.

Semmit.Bele se menj ilyen beszélgetésben, és aki így viselkedik, annál azonnal zárni kell a soraidat. Ha kap kegyelmet kap, ha nem nem. Te a saját dolgodért vagy felelős. Isten az aki ha akarja felfedi magát ennek a személynek, ha úgy akarja, akkor sosem fogja. Ez kegyelemfüggő, amit ember nem irányithat.

Máté 12-

38.

Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled.

39.

Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki,

*hogy ha te Istenhez tartozol, akkor mond meg ezt, és ezt nekem.

Tehát ha figyelmes vagy, észre veszed benne a gúnyt,és azt a szellemiséget ami emögött a beszéd mögött áll és még sok sok mást is.

Közölted vele a jó hírt, már nem mondhatja, hogy nem hallott az evangéliumokról (lényegtelen, hogy hiszi, vagy sem) és te lépsz tovább.

A válasz egyszerűbb mint gondolnád.

A Teretőnek van hatalma befolyásolni, hogy mi kerüljön bele a mondani valójába, s ha véletlenül más is belekerül, azt felszínre hozza, ha nem oda való

és tőrlődik...

Amikor egységesítették a bibliát kihagytak belőle elég sok mindent méghozzá szándékosan.

A cél nem volt más, mint koherens teológia kidolgozása lehetőleg irányítható formában.

Az iratok sokszínűsége teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy nem létezik egyezményes örök igazság sem semmi ilyesmi. Ahogy most is, abban a korban is egy alap gondolkodás ezernyi szerteágazó gondolatként volt jelen, ahány hely annyi féle irat született, néha hót ellentétes. A biblia mesterségesen van összeállítva, emberek rakták össze vallás teremtő céllal. Az, hogy miből mi az igaz, az gyakorlatilag őket sem érdekelte, nem is érdekelhette, különben ott kotlottak volna az apokrifek felett akár örökké, lévén lehetetlenség megállapítani, hogy melyik igaz és melyik kitaláció.

Aztán szépen szisztematikusan felépítették rá a vallást. Pogány ünnepek beolvasztása, Mária kultusz kialakítása, magdolnából prostit csináltak, stb...

És most ezen rugóznak a mai napig is. Holott valójában csak a "kor szcientológiája" volt semmi más.

Szia!

Ahhoz, hogy ezt megértsd, tudni kell, hogy hogyan alakult ki a kánon. Az előbbi kommentekben olvashattál "összeesküvés elméletekről", ahol mindenféle indokkal találkozhatsz, pl. egységes teológia...stb.

A valóság ezzel szemben sokkal egyszerűbb: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

A kanonizáció folyamatában sok-sok irat felmerült, ezeket a bevezetéstudomány 4 csoportba sorolja. Az első századok egyházatyáitól valók az alábbi fogalmak és a csoportosítás:

1. Homologoumena csoport - Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket egyhangúlag, azonnal mindenki kanonikusnak fogadott el. (Az elnevezés a "homologeo" igéből származik, amelynek jelentése: egyetérteni.)

2. Antilegomena csoport - Az a néhány ó- és újszövetségi irat tartozik ide, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. (Az elnevezés az "antilego" igéből származik, amelynek jelentése: ellentmondani.) Ezek az ellenvetések, melyekről bebizonyosodott, hogy félreértésen, illetve meg nem értésen alapultak, nem rendítették meg e könyvek kánoni tekintélyét.

3. A pszeudoepigráf iratok csoportja - Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

4. Az apokrif iratok csoportja - Azok az iratok tartoznak ide, amelyeket általánosan nem fogadtak el kanonikusnak, egyesek vagy egyes zsinatok azonban igen. (Az "apokripha" görög kifejezés jelentése: elrejtett. Arra utal, hogy ezeket az iratokat nem volt szabad olvasni a zsinagóga, illetve a keresztény gyülekezet istentiszteletein.)

A besoroláskori vita tehát csak az antilegomena csoportba tartozó kanonikus iratok és az apokrifok csoportjába tartozó nem kanonikus iratok körül volt.

Egy irat kanonikussága az alábbi ismérvek alapján vizsgálható meg:

- Isten szava tekintélyével szól-e?

- Prófétikus irat-e, Isten "szent embere", próféta írta-e?

- Összhangban van-e a tartalma a többi kanonikus iratéval? (Az igazat mondja-e Istenről, az emberről stb.)

- Az Isten Igéjére jellemző életátformáló erő megnyilatkozik-e általa?

- Isten népe elfogadta-e? (Belefoglalták-e korábban a kánonba, olvasták-e és használták-e?)

Nos azok az evangéliumok, melyekre a kérdésedre utaltál egyértelműen pszeudoepigráf iratok. Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása! :-)

Néhány ismertebb közülük:

- Tamás evangéliuma (I. századból), gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról. A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnózis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.

- Péter evangéliuma (II. századból), gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány. A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, amely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.

- Az egyiptomiak evangéliuma (II. századból), aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.

- Mária eltűnése (IV. századból), Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja.

További ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliuma. Úgyszintén létezik Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, Jézus levele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter, Pál, Tamás és István apokalipszise.

Ezek mind olyan iratok, melyeket soha nem használtak a korai gyülekezetek istentiszteleti felolvasásokon, és mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem hitelesek. Ezért nem kerültek be a Szentírásba.

Üdv. Péter

Szerintem idejétmúlt az olyan rendszerezése a különböző apokrif vagy egyéb más iratoknak a Bibliában, amely arra épít, hogy az „ősök” ezt fogadták el.

A mai ember számára ez inkább már hátrány, hiszen az ókorban elég elmaradott gondolkodások voltak. Tehát olyanokra bízni azt, akár így utólag is, hogy az ókorban szinte ismeretlen emberek mit tartottak Isten szavának és mit nem, az igazából ma már irrelevánsnak kellene, hogy legyen.

Ma már egyre jobban terjed az a józanabb gondolkodás, hogy az elsődleges szempont a különböző iratoknak és Evangéliumoknak a megítélésben Jézus Krisztus szavai és tanításai. Ezt pedig nem szabad „másokra” pld. az ősi hagyományra hagyni (ez már inkább hátrány), hanem mindenkinek saját magának kell elvégeznie.

A négy Evangéliumot mindenki elfogadja, de manapság már nem azért, mert ez került a kánonjogba, hanem azért, mert Jézus gondolkodási módja koherens benne, és felismerhető, egyértelmű, és összefüggő egységes egészet alkotnak, ráadásul négy különböző szemléletű, de mégis azonos a lényegét tekintve. Tehát a jézusi gondolatstruktúrát fellehet térképezni a négy Evangéliumban, és ebből adódóan, aki ezt megértette, az tud olyat mondani Jézus gondolkodási módja ismeretének birtokában, amit mondjuk Jézus soha nem mondott, de mondhatott volna, mert bele illik a jézusi gondolat struktúrájába. Vagy fel lehet ismerni, ha valaki hirdet olyasmit, ami ugyan formailag megfelel, de tartalmilag eltér a jézusi gondolkodási módtól.

Tehát az összes többi iratnak, ill. Evangéliumnak, hogy melyik hiteles valójában, és melyik nem, a jézusi gondolkodási mód ismeretének birtokában lehet helyesen megítélni, és nem pedig a kánonjog alapján, amely nagyon sok hibát is tartalmazhat, de minimum idejét múlt, és akadályozza azt a fejlődést, hogy Jézust minél jobban meg lehessen ismerni.

Roppant egyszerű:

az akkori politikai és vallási környezet döntötte el.

Ami nem tetszett nekik, azt kihagyták. Mivel akkoriban már új részletet betenni nem lehetett.

Épp ezért értelmes ember mindig az apokrifokkal együtt olvassa Bibliát.

Sziasztok!

Óriási tévedés azt gondolni, hogy az akkor élő emberek "elég elmaradott gondolkodások voltak." Ezt csak olyan állítja, aki nem olvasta a korai egyházatyák írásait. Ők gyakorlatilag közvetlenül az apostoloktól tanulhattak!

Egyáltalán nem irreleváns az, hogy az ókeresztények mit gondoltak. Ezeket a keresztényeket maga Krisztus jellemzi így: "Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket" (Jelenések 2:2).

Nagyon is számít tehát, hogy milyen döntéseket hoztak!

Még egyszer: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

A valóban Istentől származó prófétai beszéd „jó gyümölcsöket terem” az ember életében. Az Isten Lelkétől áthatott próféta jellemében és cselekedeteiben megjelennek a hasonlíthatatlan, csodálatos isteni jellemvonások. Bizonyságtétele közvetve is ilyen gyümölcsöket terem. Aki befogadja az igaz prófétai beszédet, annak életében ugyancsak megnyilatkozik az egészen különleges, szívet-lelket, jellemet átalakító hatalom. Ezeket a gyümölcsöket nem lehet hamisítani, az Isten Lelke nélkül való ember életében nem jelenhetnek meg. Éppoly biztos ez, mint az a természeti törvény, hogy a romlott fa nem tud egészséges gyümölcsöt teremni. A fenti törvényszerűségek alapján kimondhatjuk, hogy ez a fajta gyümölcstermés nem jelenik meg a pszeudoepigráf és apokrif iratok esetében.

Üdv. Péter