Szeretnék arrol informálódni, hogy bizonyos evangéliumokat miért hagytak ki a Bibliából? A többi lent.

Ugyan már, Kedves Péter!

Ugye nem mondod komolyan, hogy egy ókori császár (Augusztus), aki gyilkolt, és tömegek halálát okozta, hogy majd pont Krisztus dolgaiban hoz helyes döntést !?

A jelenések könyvében pedig nem Krisztus mondja amit idéztél, hanem János.

Még egyszer, egy irat, vagy Evangélium nem azért hiteles, mert egy általunk ismeretlen személyekből álló gyűlés annak mondta ki, hanem azért, mert Jézus tanításával egyezik. Ha pedig nem egyezik, akkor lehet akármekkora ősi, meg nagy és szent zsinat, mégis hiteltelen.

gondolj arra, hogy ha ma írnék egy "evangéliumot" nagy hatású lenne, de bizonyíthatóan 2000 évvel a történtek után, és ezért elkezdenének egyesek örjöngeni, hogy 2de ezt tegyék bele" akkor nyilvánvalóan nem tennék bele igaz?

ha akarod olvasni ezeket a hiányzó részeket megteheted magyar nyelven is olvashatóak

azok akik hőzöngenek ,hogy a katolikus egyház el akar titkolni valamit, hogy hatalmat gyakoroljon, azok tévednek, mert a be nem került de nagy hatású írások megmaradtak a katolikus hagyományban, tehát továbbra is hiszik a nagyrészüket, sőt a katolikus egyház kiadója adta ki ezeket magyarul (nagyrészüket)

a biblia már önmagában elég volt ,hogy elindítson egy reformációt, tehát ahot ,hogy az egyház korlátlan hatalmat gyakorolhasson pont az kell, hogy a bibliát senki ne olvassa, sőt ma a protestánsok és katolikusok között az egyik legnagyobb törésvonal pont az, hogy a protestánsok csak a bibliában lévő dolgokat fogadják el.

De ha elolvasod ezeket a "kimaradt részeket" láthatod, hogy semmi olyan nincsen bennük ami húúúúúdenagyon keresztbe tehetne az egyháznak

a többit meg már előttem leírták (igaz mérhetetlen mennyiségű ostobaságot is meg közhelyet is írtak ,de tényleg... kiakadt a ostobográfom)

Kedves ma 17.46-kor válaszoló!

Augustus római császár isz. 14 augusztus 19-én meghalt, tehát meg sem érte Krisztus fellépését, nemhogy a dolgaiban bármilyen döntést hozott volna...

Azt szeretném javasolni, hogy mielőtt egy témához hozzászólsz, legalább az alapvető történelmi ismereteket sajátítsd el. Köszönöm.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Elírtam a nevet, Constantinust akartam írni, aki 325-ben kiegyezett az akkori püspökökkel.

Ellehet képzelni, hogy amikor a hatalom és az oltár összefog, abból milyen egyezség születik.

A Jézusi tanításokat ezzel a kiegyezéssel lényegében "passzra" vágták, mint ahogyan ezt majd látni lehet a későbbi történésekben (keresztesháborúk, búcsúcédula, vallásháborúk).

De köszönöm, hogy ebben a formai dologban felhívtad a figyelmemet az elírásomra, sajnos a tartalmi és lényegi kérdésemre viszont nem válaszoltál.

Kedves ma 10:03-kor válaszoló!

Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Akkor nézzük a tartalmi és lényegi kérdéseket.

A Szentírás két részből áll. Az Ószövetségi Kánon, melyet héber kánonnak is nevezünk már ie. 400 körül rögzítve volt, de a legkésőbbi időpont is isz. 90, amikor Jochanan ben Zakkai rabbi vezetésével zsinatot tartottak Jamniában, amely a zsidó vallásosság központja lett Jeruzsálem pusztulása után. Általában ehhez a feltételezett zsinathoz kötik a héber kánon máig érvényben lévő, 24 könyvet tartalmazó katalógusának megállapítását. Ez teljesen független a kereszténységtől. Létezik egy un. palesztinai kánon melyről a dokumentum Melita sárdisi keresztény püspöktől való az i. sz. 170 körüli időből, aki Keletre utazott azért, hogy pontosan megtudakolja az iratok számát és sorrendjét a héber kánonban, és ennek a kutatásnak az eredményét közli. A 24 könyv gyakorlatilag megegyezik a mi 39-es felosztásunkkal, amely egyébként az Ószövetség i. e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordításának, a Septuagintának a felosztását követi. A különbség abból adódik, hogy a héber kánonban I-II. Sámuel, valamint I-II. Királyok és I-II. Krónikák csak egy-egy könyv, a 12 kis próféta is egy könyv, Ezsdrás-Nehémiás is egy könyv. Josephus Flavius (isz. 37-100) csak huszonkettőt említ. Bizonyára Ruth könyvét a Bírák könyvéhez kapcsolta, Jeremiás siralmait pedig Jeremiás könyvéhez.

Maga az Újszövetség dokumentálja első helyen, hogy a benne foglalt iratokat is igen korán kezdték gyűjteni. Lk. 1:1-4 tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert: "És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia, Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint, szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban. Amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a maguk vesztére" (II. Pt. 3:15-16)

Bizonyság ez arra, hogy Pál apostol leveleinek egy gyűjteménye ismert volt már a keresztény gyülekezetekben, amikor e levél íródott. Az is kitűnik ebből az utalásból, hogy Péter apostol és a gyülekezetek is kanonikusnak, a többi szent irattal egy szinten állónak tekintették ezeket a leveleket: "Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondtak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak" (Júd. 17-18)

Ez a vers mutatja, hogy e levél keletkezésekor írásban ismerték Jézus Krisztus és az apostolok tanításait. Mint ismert és kanonikusnak elismert iratból idéz ezen a helyen Júdás levele Péter apostol második leveléből (3:3) és Pál apostol Timótheushoz írt második leveléből (4:3).

"Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára" (I. Tim. 5:18) Ezen a helyen Pál apostol "Írás"-ként egymás mellett idéz Mózes V. könyvéből (25:4) és Lukács evangéliumából (10:7), tehát Lukács evangéliuma ekkor már ismert és elismert volt, mint az Írás része.

A II-IV. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, IrenĹus idéznek különböző újszövetségi iratokból "ezt mondja az Úr", "meg van írva", "ezt mondja az Írás" formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz. A II. század közepén Marcion gnosztikus eretnek tanító megállapította a maga kánonát, amelybe az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben. Az ún. Muratori kánonjegyzék isz. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen. A régi szír és latin fordítások, amelyek a II. század végén keletkeztek, 22 illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.

Az isz. 206-ból való Codex Barococcio, "A 60 könyv" címet viseli, az Ó- és Újszövetség 66 iratából 64-et tartalmaz, csak Eszter könyve és Jelenések könyve hiányzik belőle. Ezek a könyvek a korábbi hozzászólásomban említett antilegomena csoportba tartoznak, amelyeket szintén sokan és azonnal elismertek, egyesek azonban később kétségbe vonták a kanonikusságukat. Eszter könyve iránt arra hivatkozva támasztottak kétségeket egyesek , hogy nem lelki, Isten neve elő sem fordul benne, Jelenések könyve pedig a korai egyházatyák írásainak tanúsága szerint a homologoumena, vagyis a mindenki által egyetemesen elfogadott könyvekhez tartozott a III. század közepéig. Akkor Dionysius alexandriai püspök megkérdőjelezte hitelességét, mert a montanisták eretnek irányzata ennek a könyvnek téves interpretációjára alapozta millenista nézeteit. Nyilvánvalóvá lett azonban, hogy egy ilyen visszaélés miatt nem rekeszthető ki a kánonból Jelenések könyve, amely egyébként a kanonikusság minden kívánalmának megfelel.

Azon a bizonyos isz. 325-ös zsinaton, melyre hivatkozol a vita összesen 6 újszövetségi könyvről szólt, melyekről az egyháztörténetíró Euszebiosz megemlíti, hogy "egyesek ellenvetéseket támasztanak."

Jelenések könyvéről már leírtam, hogy miért. A Zsidókhoz írt levelet csak itt fogadták el véglegesen a nyugati egyházban, mivel anonim irat, az apostoli szerzőséget pedig a kanonicitás egyik legfontosabb ismérvének tekintették. A keleti egyházban viszont Pál levelének tekintették kezdettől fogva, és könnyen elfogadták. Jakab levelét Pál megigazulástanával való látszólagos ellentéte miatt kérdőjelezték meg egyesek, tehát a tartalmi hitelesség oldaláról vált kétségessé. Origenész, Euszebiosz, Hieronymus, Augustinus és mások rámutattak azonban kiegészítő jellegére Pál leveleinek tanításaihoz képest, és támogatták kanonikusságának elismerését. Péter II. levelének péteri szerzőségét is vitatták azon az alapon, hogy stílusában eltér Péter I. levelétől. A különbözőségek mellett azonban - amit a téma mássága indokol - nagyon sok belső hasonlóság is van a két levél között nyelvileg és tartalmilag egyaránt. Ez esetben is az előző pontban felsorolt tekintélyes ókori egyházi tanítók támogatták a levél kanonizálását. János apostol II. és III. levele személyes jellegük miatt nem terjedtek el széles körben a korai időkben. Egyrészt ezért késett kanonizálásuk. Másrészt a szerző nem apostolnak, hanem presbiternek, vénnek nevezi magát. Az alábbi érvek támogatták viszont kanonizálásukat: a stílus és a gondolatok hasonlósága az apostol első levelével, valamint Péter apostol hasonló szóhasználata, aki szintén presbiternek nevezi magát (I. Pt. 5:1). Júdás levele a hitelesség szempontjából vált megkérdőjelezetté, ugyanis az Énokh könyve c. pszeudoepigráf iratból idéz (14-15. vers). Nyilvánvaló lett azonban, hogy csak a maga céljainak megfelelő részletet ragadja ki, olyan jelleggel, ahogy Pál is idéz pogány, görög szerzőktől (Ap. csel. 17:28; I. Kor. 15:32; Tit. 1:12). Egyáltalán nem hitelesíti a művet mint egészet, nem a szent írások idézésénél használt formulával idézi. Egyesek bizonytalannak tartják Énokh könyve i. e. I. századra datálását is, és azt vallják, hogy a könyv későbbi, és Énokh könyve idéz Júdás leveléből, és nem fordítva.

Egyébként a végleges Kánon Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében jelenik meg először írásos formában, amely felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.

A 325-ös első niceai zsinat fő témája egyébként sem a kánon véglegesítése volt! A zsinat elsődleges célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. A zsinat elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 főnyire becsült tanácskozótestületből 2 fő kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott).

A zsinat másik eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (valószínűleg az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Köszönöm ezt a tartalmas összefoglalódat a szentiratok kanonizálására és ismertetésre vonatkozóan.

De mielőtt még „elvesznénk a soka fa között az erdőben” szeretném ismét a mai ember szemével végiggondolni ezt, és rávilágítani arra az alapvető tévedésre, amelyet vétettél (és hát valószínűleg az egyházatyák is elvétettek).

A tévedés igazolására pedig magát Jézus Krisztus tanítását fogom felhozni, másrészt pedig az eddigi történelmet „tanúként” citálni, amely igazolni fogja, a komoly tévedést, mind a kanonizálásra, mind a jézusi tanítás hirdetésére vonatkozóan.

A niceai zsinat előtt (i.u 325) a keresztényeket üldözték szinte valamennyi „fronton”.

Üldözték a zsidók, rómaiak, pogányok stb.

Pld. II. Gamaliel alatt a Jamniai Zsinat (94ben) elrendeli, hogy

a zsinagógai istentisztelet hivatalos könyörgéseit egészítsék ki ezzel

a szöveggel: "A hitehagyottaknak ne maradjon reményük és

írtsd ki ….. A Názáretiek

(nosrim) és egyéb eretnekek (minim) pusztuljanak el egy szempillantás

alatt, töröltessenek ki az Élet könyvéből, nevüket ne írják az Istennek

tetszők sorába. Áldott légy Urunk, aki megtöröd az arcátlanokat..."

Az akkori egyházatyáknak pedig külön rendeletet kellet hozniuk arra, hogy szándékosan és kiprovokálva ne akarjanak a keresztények mindenáron vértanúk lenni.

Amikor az egyház kiegyezett a hatalommal (Contantinus) és a kanonizálás is megtörtént, egy olyan fordulat következett be, melynek következményeit nehezen lehet nem észre venni.

Ha csak a történelmet vizsgáljuk is, jól látható, hogy némi átmenetet követően, az üldözöttekből a trón és az oltár szövetségéből adódóan, üldözőkké váltak. Hamarosan a keresztények kezdték el üldözni és fizikailag is megsemmisíteni a korábbi üldözőiket. Gondolok itt a zsidó pogromokra, a keresztes háborúkra, de szerintem ebbe a sorba illeszthető az inkvizíció rémtettei is, és a keresztények egymás között vívott véres vallásháborúi, vagy Magyarországon a békepapság.

A történelem vizsgálata csábítóan kínálja fel azt a konklúziót, hogy a kereszténység kiegyezése a hatalommal, és a hatalom birtokosa ként, átállva az üldözöttek közül, az üldözők közé, maga a hatalom az, ami ennek veszélyforrását hordozta magában. Minő paradoxon, hogy (az egyházatyák döntéseiből arra következtethetünk), a hatalom birtokosai ként, vagy azzal kiegyezve gondolták lehetségesnek a Krisztusi tanítás terjesztést, a hittérítést. Annak a Krisztusnak, akit szintén nem egyszer megkörnyékezett a „hatalom”. Többször is felkínálva a lehetőséget, hogy mentse tanítványait, mentse önmagát, és akinek felkínálták a világ összes hatalmát és dicsőségét, csak egy apró kompromisszumot kellet volna megkötnie.

Kérdezem én, az elmúlt történelem tapasztalatának birtokában, hogy hogyan lehetséges ez? Talán tényleg a hatalom az, ami minden probléma okára megadná a választ?

Nos szerintem nem, az okok mélyebbek. Az okok Jézus Krisztusig vezetnek vissza, hogy tehát Jézus nem ezt tanította. Hanem ettől pontosan megvédeni szeretett volna bennünket, akkor is amikor Pilátus előtt állt, és nem kötött vele semmilyen kompromisszumot, és akkor is amikor Pétert az első pápát lesátánozta, azért , mert fontosabb volt a számára a kiegyezés és kompromisszum a világgal, semmint az Isten gondolkodási módjának ismerete és elfogadása.

Jézus nem csak tanította, hanem életével igazolta is, hogy a hatalommal nem lehet semmilyen kompromisszumot kötni, mivel lehetetlen egyszerre két úrnak szolgálni.

Jézus azt tanította, hogy : „egy a ti tanító mesteretek, a Krisztus maga”, „ ég és föld elmúlnak, de az én Igéim nem múlnak el”.

Ha tehát Jézus ezt tanította, akkor kérdem én, hogyan lehetséges az, hogy a Bibliába olyan is bele kerülhetett, ami nem Krisztus mondott és tanított, vagy hogyan lehetséges az, hogy olyanok is bele kerülhettek, amelyek Jézus tanításával ellentétesek? Gondolok itt pld. Jézus ellenség szeretetére vonatkozó tanítására, és példa adására, és a Bibliában ennek ellenére szinte „térdig lehet járni az ellenség kiontott vérében”?

De, hát tudom én, emberek vagyunk. Pétert amikor Jézus le sátánozta, utána nem zavarta el magától, mert Péter képes volt arra, hogy változtasson a gondolkodási módján.

Tehát Jézus nem tartotta azt végzetesnek, ha tévedünk, és elesünk. Nem tragédia az, ha súlyos hibákat is vétünk, a tragédia ott kezdődik, ha nem azt mondjuk és tanítjuk, amit Jézus tanított, hanem a túlélés érdekében olyasmit, amit Jézus sohasem tanított. Mert egy dolog az, amikor hibázunk és elesünk, és egészen más dolog az, amikor ezt Jézus nevében akarjuk igazolni.

Üdv.: József

Kedves József!

Azért az egyháztörténelmet eléggé vázlatosan ismered, ugyanis nagyon sok tárgyi tévedés található ez utóbbi hozzászólásodban is.

A zsidók ellenszenvvel viseltettek a keresztényekkel szemben, de nem üldözték őket. Voltak időszakok amikor a rómaiak üldözték a keresztényeket, de én a pogányok részéről nem tudok semmiféle üldözésről. Világosíts fel légyszíves erről. Illetve a "stb"-ről is. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor maradjunk abban, hogy erős túlzás volt ez az állításod is.

A konstantini fordulatnak semmi köze a kanonizációhoz, ezt nagyon alaposan kifejtettem, és eléggé rosszul érint, hogy nem igazán értetted meg, vagy nem akartad megérteni. Sokan vannak, akik összemossák a kettőt, de ez alapvető tévedés.

Az egyházatyák többsége nem élte meg a konstantinuszi fordulatot. Főképp azok nem akik részt vettek a kanonizációban.

Arról, hogy mit mondott Jézus Pilátus előtt a kanonizált evangéliumokból tudunk. Nem érzed az ellentmondást? :-)

Mindezek ellenére érdekel, hogy akkor véleményed szerint mi hiteles a Bibliában, mi nem hiteles benne, és ezt mi alapján döntöd el?

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Az Evangéliumokban benne van, hogy a zsidók üldözték a keresztényeket, nincs időm, hogy ezt tételesen idézzem, de igen gyakori szófordulat benne, „hogy a zsidók azonban…”, Vagy István megkövezése, de maga Pál is leírja, hogy mekkora buzgalommal börtönöztette be a keresztényeket.

Persze, hogy az üldöztetés alatt mit értünk, ez lehet eltérő, és nem biztos, hogy csak a fizikai megsemmisítés jelent üldöztetést.

Egyébként a jézusi tanítás szerint nem is lehet másképpen, „ha engemet üldöztek, titeket is üldözni fognak”, „jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlölt a világ”. Ha az igaz lenne, amit írtál, hogy nem üldözték a keresztényeket, akkor ez azért lett volna lehetséges, mert elárulták a keresztények Jézust.

Nem érzem ellenmondásnak, hogy a négy Evangéliumra hivatkozom akkor, amikor rámutatok arra, hogy az egyházatyák súlyos hibát vétettek a kanonizálásban. Talán azt kellene megköszönöm, hogy a kanonizálás folyamatában sikerült a több mint száz irat közül négyet benne hagyni, ami hiteles, és Jézus hitelesen felismerhető benne?

Mondjuk ez a négy Evangélium is elég arra, hogy a mai ember számára egyértelmű legyen, hogy a kanonizálás elsősorban nem a jézusi tanítások elterjesztése, megismertetésének céljából, hanem pontosan annak elfedésére, annak jelentésének felül értelmezésének a célját is képviselhette.

Igen, mivel Jézus életét és kereszthalálát már nem lehetett meg nem történté tenni abban az időben, és a keresztények hitét sem lehetett erőszakkal megváltoztatni, ezért a világ hatalmassága számára már csak egy út maradt, az elferdítése. És mivel Jézus tanítványainak áldozatos munkájának köszönhetően maradtak fenn hiteles iratok, ezért kézenfekvőnek tűnhetett a világ hatalmasságai számára, ha ezeket az iratokat összekeverik, és beillesztik más olyan iratokkal, melyekkel felül lehet értelmezni Jézus tanítását.

Gondolok itt konkrétan arra, hogy ha mindent Isten Igéjének titulálva összemossák Jézus tanítást, más próféták által ihletett írásokkal, és mindent Isten Igéjének vesznek benne, akkor már nagyon könnyű Jézus tanítását felülértelmezni. Hiszen egy dolog az amikor a próféták mondják el, hogy milyen az Isten, és egészen más az amikor maga az Isten lesz emberré, és mondja el, hogy milyen az Isten.

Éppen ezért a mai ember számára szerintem érthetetlen az, hogy a keresztények csak Jézust tartják Istennek, a prófétákat nem, de mégis a próféták tanítását, és Jézus tanítását is Isten Igéjének veszik a keresztények, a kanonizálás során egybe mosva olyasmit, amit nem volna szabad egybe mosni.

Tehát önmagában minden hiteles, ami benne van a Bibliában, de nem összemosva, ezért a kanonizáció tévedés. Vagy, ha azt mondjuk, hogy nem tévedés, akkor ezt csak akkor lehetne hitelesen kijelenteni, ha a Bibliában Jézus szavát vesszük csak Isten Igéjének, és a próféták szavát pedig prófétai szavaknak, de nem az Isten Igéjének.

Azt kérlek ne is hozd fel ellenérvnek, hogy de hát az Evangéliumokat is csak próféták írták, és nem Jézus írta le azokat, mer ez eleve terelés lenne. Ugyanis egészen más az, amikor valaki visszaemlékezik Jézus szavaira, és leírja azokat, attól hogy valaki sugalmazásokat fog, és azt írja le. Az előbbi tények leírása emlékezetből, míg az utóbbi sugalmazás, amibe a próféta beleviszi önmagát is.

Üdv.: József

Kedves József!

Értem amit írtál, de sajnos még mindig nem válaszoltál a kérdésemre: mi az amit elfogadsz a Szentírásból hitelesnek, és mi az amit nem? Valamint, hogy mi alapján döntöd el...?

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Elnézést, ha nem fogalmaztam egyértelműen.

A négy Evangélum az amit hitelesen valóban Isten Igéjének lehet tekinteni.

A Biblia többi része, nem tekinthető egy gondolkodó ember számára Isten Igéjének.

Persze itt már megint nem volna szabadna összekeverni azt, hogy mit tekinthetünk Isten Igéjének, és mit tekinthetünk hiteles írásoknak. A kettő nem ugyanaz,

mert lehet hiteles írásnak venni pld. okáért Pál apostolnak a leveleit, ez rendben is van, de nem tekinthető Isten Igéjének, mivel Pál nem Isten, hanem ember.

Ezért a kanonizáció -bocsánat a kifejezésért- de inkább összekutyulta az írásokat, semmint segítette volna a jézusi tanításoknak a kibontását, és helyes értelmezését.

Üdv.: József