Karizmatikusok vs Jehova Tanúi?

"a kérdésre válaszolj...köszi

te írtad:

"Ez nem konkrét, bárki hivatkozhat arra, hogy az ő szívébe Isten ültette bele az Ő igazságát, tehát nem is kérdés (sőt ezeknél az embereknél) nem is lehet kérdés, hogy ő az "igazság" birtokosa lett ezáltal"

És erre írom, h ez pont nálatok van, hiszen ti is erre hiatkoztok, illetve vezetőitek is. Érted? Amit leírsz az rátok is vonatkozik....na most ezt nem értem"

Én különbséget tettem a karizmatikus élmények és aközött, amit én vallok az ŐSZINTE és pártatlan kutatásból származó racionális megismerés, majd a szívbe jutó igaz hitről. Jehova Tanúi nem arra hivatkoznak, hogy "engem megszállt a szent lélek (vagy a szent szellem), ezért én jó helyen vagyok, mert Isten közvetlenül vezet" (a hitelveim meg olyanok, amilyenek), hiszen ilyen nincs a Bibliában, mert az igazság megismerése nem így zajlik.

"Istennel közösségben kell élni nem tanulni, tanulni, tanulni....azt is kell persze de közelebb visz Istenhez ez a sok tudás?"

Tanulás és PONTOS ismeret nélkül nem kerülhetünk közel Istenhez, hiszen Őt "szellemmel és IGAZSÁGGAL kell imádni", mondja a Biblia. A buzgalom akármekkora is, de ha ez a buzgalom hamis ismeretre épül, mit ér az, ha mégoly nagyon is hiszel benne?

-----------

Írtál egy verset, amit te kulcsgondolatnak gondolsz, hogy talán ezt nem vesszük figyelembe:

János 3:18 "Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében."

Ezzel is csak az a baj, mint ami annyiszor okoz gondot, vagyis hogy önmagában, kiragadva értelmezitek. Íme egy, az következő versek közül:

"Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:36)

Itt már ugye kicsit több minden van, igaz? Itt már a hithez hozzátették azt is, hogy "engedelmeskedni" kell a Fiúnak a megmentéshez, vagyis CSELEKEDETEKRE is szükség van.

Mit jelent hitet gyakorolni Isten Fiában? Azt, hogy meggyőződtünk arról, hogy nélküle nem nyerhetünk életet. Emellett azt is jelenti, hogy CSELEKEDETEK ÁLTAL KIMUTATJUK a hitünket, továbbra is tanulunk Jézustól, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy alkalmazzuk a tanításait és kövessük a példáját (Jakab 2:26). Így hát, ha hitet gyakorolunk Isten Fiában, az örök élethez vezet.

Folyt köv.

"Mi haszna annak, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek?"

Figyeljük meg, hogy Jakab nem áll ellentétben azzal, amit Pál mond, hogy „az ember a törvény cselekedeteitől függetlenül, hit által lesz igazzá” (Róma 3:28). Jakab teljes mértékben egyetért ezzel, de érvel a tanítás elferdített vagy helytelen alkalmazása ellen. Az elferdített nézet szerint igazzá lehet valaki Isten előtt, és megmentésben részesülhet csupán a hite által anélkül, hogy ezt a hitet jó cselekedetekkel bizonyítaná. Jakab kiemeli, hogy a valóságban nem igazi hit az, amely nem serkent jó cselekedetekre. Egy ilyen ember csak „azt mondja, hogy van hite”. Aki azt állítja, hogy keresztény és hisz Krisztus engesztelő áldozatában, de a hitét nem bizonyítják cselekedetek, az a valóságban nem keresztény. Mi haszna van a „hitének”, ha az semmilyen változást nem idéz elő a személyiségében és a magatartásában? Hogyan tudja elvégezni azt, amit Jézus a tanítványainak megparancsolt: „Ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).

Önfeláldozó orvosnak mondaná-e valaki azt az embert, akinek van rendelője, hitet tett a gyógyítás tudománya mellett, de még soha senkit nem vizsgált meg, soha senkin nem segített? Jézus mondotta: „Nem mindenki megy be a mennyek Királyságába, aki azt mondja nekem: ’Uram! Uram!’, hanem az megy be, aki cselekszi mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21).

Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit?

Figyeljük meg, hogy Jakab itt nem magáról a hitről beszél, hanem arról a sajátságos ,cselekedetek nélküli hitről’, „ilyen hit”-ről, ami tulajdonképpen csak színlelt hit. Jakab figyelmeztet, hogy az Isten szaván alapuló igazi hit az életünket képes megmenteni (Jakab 1:21). Jakab tehát ebben teljesen egyetért Pál apostollal. Mindketten egy nézetet vallanak az igazi hitről és a keresztényi cselekedetekről. Ámde Jakab e helyen más cselekedetekről beszél, nem olyanokról, amelyekről Pál a Római levél 3. és 4. fejezetében írt.

Amikor Pál azt mondja, hogy az ember nem lehet igaz cselekedetek által, akkor törvény által előírt cselekedetekről beszél, olyan cselekedetekről, amelyekről valaki azt gondolhatja, hogy igazságosságot szerez Isten előtt; vagy mert azt hiszi, hogy egy keresztény csupán jó cselekedetek által is elnyerheti az igazságosságot (Róma 4:2–5). Jakab azonban olyan keresztényi cselekedetekről beszél, amelyekre nem törvénygyűjtemény, hanem hit és szeretet indít valakit. Ezek a hit eredményei, termékei vagy gyümölcsei, és nem választhatók el az igazi hittől. Egyébként, amikor Pál azt mondja, hogy az ember hit által lesz igazzá, ismételten a hit cselekedeteinek szükségességéről beszél, olyan cselekedetekről, amelyek a keresztény hitét bizonyítják. Ő a keresztényekről azt mondta, „jó munkára igyekvő nép” (Titusz 2:14; vö. 1Thessalonika 1:2–7; 1Timótheus 2:10; Titusz 2:7; 3:8, 14). És ki végzett több munkát, mint Pál? Jakab felteszi a kérdést: „Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit” (vagyis olyan hit, amelyet tettek nem bizonyítanak)? A válasz egyértelműen; Nem. Nem mentheti meg őt.

"Vagyis nem azt írja az Ige, hogy "Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül tovább még hinni kell a feltámadásban, hinni nem kell a pokolban stb stb "

Érted már? A te üdvösséged nem attól függ, hogy hiszel e a feltámadásban vagy hiszel e a pokolban.

Az üdvösséged nem függ abban, hogy hiszel e a gyógyulásban vagy nem hiszel vagy hiszel e az Úfokban vagy nem hiszel,"

Vagyis jól láthatod, hogy a Bibliai szerint is milyen szoros összefüggés van a hit és a cselekedetek között! Ok-okozat törvénye és amit Jézus mondott erről, hogy "jó fa, jó gyümölcs" és fordítva. Nyilvánvaló, hogy amit hiszel, amiben hiszel, az meghatározza azt, hogy mit cselekszel, igaz? Logikus? Akkor hogyan lehetne "mindegy" miben hiszel????????????????

T. kérdező, te szerintem nagyon felületesen olvasol, mert semmi sem érdekel abból, amit írtam! Azzal vádolsz, hogy a szent szellemet káromoljuk, mert hogy az APOSTOLOKKAL MEGEGYEZŐEN nem fogadjuk el mindenki vallásos véleményét a szent szellemről. De most a válaszodban éppen te ítélsz el minket, már bocsi!

Amire nem válaszoltam, már eleve butaság, olyant állítasz, ami NEM IGAZ.

"Mondjuk nem nagyon értem, mikor 75-re jósoltk vezetőitek a véget"

Jehova Tanúi SOHASEM "jósoltak", ha tudod, hogy mit jelent a szó. Amit a "vezetőink" mondtak, az kiegyensúlyozott volt, ám nem mindenki élt a megértés lehetőségével. Ennek ellenére közülük is sokan kiigazították a tévedéseiket.

"akkor kire hallgattak."

Mert te tévedhetetlen vagy? Magad ismered el, hogy nem, akkor miért kritizálsz minket tévedéssel?

És igen, ezután is tévedhetünk, de e tekintetben egy nagy különbség azért van Jehova Tanúi és mások között: mi a hibáinkat mindig is kijavítottunk és ezt tesszük ezután is. De a fő hitnézetekben már régen nincs változás, szinte kezdettől fogva változatlanok.

Segítek, a jóslás nem egyszerű "mondás", hanem általában a démonokkal hozza kapcsolatba a Biblia is és a köztudat is sötét erőkkel azonosítja. A bibliai, Istentől származó jövendöléshez hasonlóan a jóslás is természetfeletti dolog, amivel Jehova Tanúi deklaráltan SOHASEM rendelkeztek és ma sem rendelkeznek. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mit mondasz, mert egészen más alapokon, egészen más lesz az eredmény. Tudod, lehet hogy neked megfelel, ha szabadon váltogathatod a fogalmakat és még a tetejébe másokat hamis színben állíthatsz be, de ettől még amit csinálsz, nem hinném, hogy helyes szellemre vallana. Persze, nem én foglak megítélni majd, de ettől még nem szép, amit csinálsz!

Tudod a Vezető Testületnek nincs miért "bocsánatot kérni", mivel ők Isten által megjövendölt munkát teljesítenek be, mely nem valamiféle karizmatikus vezetéssel akarja elhitetni, hogy csalhatatlan és nem hibázik, hanem tökéletlen emberekből áll, mint az első századi FELKENT társaik, akik szintén hibáztak és voltak téves várakozásaik. Ebben a munkában pedig folyamatos az előrehaladás, még akkor is, ha néha egy-egy kérdésben vissza kell lépni az újabb előrelépéshez.

Tehát Jehova Tanúi, bármiben hibáztak is, mindig kiigazították és nem ültek a hazugságaikon, vallásos tévtanításaikon, csak mert a hagyomány ezt kívánja meg.

Egyszerűen nincs más, amely szervezet ezt a munkát mindenféle ámítás és megtévesztés nélkül tenné a lakott földön ezekben az utolsó napokban. A hibákat és a tévedéseket csak a rossznyelvek propagálják "megtévesztésnek", de ez így volt 2000 éve is.